1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

41)* sziavon vármegye, Bjelovar-Krizevci és Pozega népessége (60'ij illetőleg 61*1%) ; az anyaországiak közül már csak Csanád vármegye (52-8%), Bereg (48-0), Szabolcs (45-5) és Jász-Nagykun-Szolnok (44-2) érdemelnek említést. Ezzel szemben 4 északi felvidéki vármegyének kevesebb népessége van ma, mint 41 év előtt, még pedig Árvának 4*5, Abauj-Tornának 1*6, Sárosnak és Szepesnek 1'2%-kal. Ezeken kívül a 10%-ot nem érte el Liptó, Gömör, Fogaras, NagyKüküllő és Lika-Krbava vármegyék népszaporodása. Ha már most csak az utolsó évtized népszaporodását tekintjük, amelynél természetesen a katonai népe ség is számítá ba jön (1. a 4. táblát a 8. lapon), a következőket állapíthatjuk meg : 1900-tól 1910-ig a Magyarbirodalom népességének tényleges növekvése 1,631.928 lélek volt, vagyis 8'5%. A szaporodási arány ezúttal úgy az anyaországban, mint a társországokban teljesen egyenlő volt, míg az előző évtizedben Horvát-Szlavonországoké 0'6-del maradt Magyarország szaporodása mögött. Általában véve a szaporodási arány a Duna jobb partja kivételével, ahol változatlanul 5'5% maradt, minden országrészben csökkent az előző évtizedhez képest. Sőt nemcsak aránylag, de számszerint is kevesebb volt a szaporodás, mint 1890-től 1900-ig, amikor 1,790.768-ra rúgott. Ennek a nagy visszaesésnek egyedüli oka a kivándorlás rendkívüli módon való megnövekedése. Míg az előző évtizedben a vándorlási differentia, vagyis a természetes és tényleges szaporodás különbözete csak 166.746 lelket tett, 1900-tól 1910-ig ez a különbözet 646.540-re rúgott. Hiába javult tehát ebben az évtizedben a természetes szaporodás aránya 11'2%-ról 11'8%-ra, ami 320.000 lelket jelent, a tényleges szaporodás mégis jóval elmaradt az előző évtizedé mögött. Legnagyobb tényleges szaporodás most is a Duna-Tisza közén mutatkozott (14-8%), s a 10%-ot még csak a Tisza bal partja érte el (11*1%). Legkevésbbé szaporodott a Tisza-Maros szögének népessége (4*2), továbbá a Duna jobb partjáé (5*5) és a kivándorlástól legjobban sújtott Tisza jobb partjáé (5*7). A törvényhatóságok közül ezúttal is a városok válnak ki, bár a városok szaporodási aránya még jobban esett, mint a vármegyéké. Az alábbi összeállításban szembeállítjuk a városok és vármegyék népességének fejlődését a két évtizedben : Időszak Tényleges Természetes Vándorlási különTényleges "S S s « EH" 'en •03 U i O i= 13 :0 <D S •Zt N Időszak szaporodás bözet szaporodás S

3 'ri Időszak abszolút számokban °/o-okban 1890—1900. Vármegyék Tj. városok Összesen . 1900—191S. Vármegyék ,. Tj. városok Összesen 1,871.132 419.636 1,822.819 134.695 - 451.087 + 284.941 8*o 27-8 11M 9-0 2s -1- 18-0 1890—1900. Vármegyék Tj. városok Összesen . 1900—191S. Vármegyék ,. Tj. városok Összesen 1,790.768^ 1,957.514 \ 1,278.238, 2,133.51ü 363.690 144.956 - 166.746 — 855.274 + 208.734 10'h T

a 17*8 IV 2 12-4 7"s — 0s — 5'o + 10'c 1890—1900. Vármegyék Tj. városok Összesen . 1900—191S. Vármegyék ,. Tj. városok Összesen 1,631.928 2,278.468 — 646.540 5-0 lis 3-t E szerint a természetes szaporodás csak a vármegyékben javult az utolsó évtized folyamán, ellenben a városokban — különösen épen a főváros szaporodási viszonyainak romlása folytán, — jelentékenyen visszaesett. A vándorlási differentia a vármegyékben az előző évtized megfelelő számának majdnem kétszeresére emelkedett, ennek azonban csak kis részét nyelte cl a városok felszívd ereje, több mint háromnegyed része a külföldre, leginkább Amerikába folyt el. A városokban ennek folytán a tényleges szaporodás jóval kisebb mértékben múlta felül a természetes szaporodást, mint a múlt század. 90-es éveiben. Az összes törvényhatóságok között legnagyobb volt a tényleges szaporodás Marosvásárhelyen, ahol 30'7%-ra rúgott, azután Szatmárnémeti (29*8), Zagreb (29*c) és Nagyvárad (27*9) városokban. Budapest székesfővárosban, amely 1890-től 1900-ig a népszaporodás tekintetében is első helyen állt, ezúttal már csak 20*2% volt a népesség növekvése. Hogy azonban a főváros fejlődése ebben az évtizedben is elég kedvező volt s vonzóereje csak kis mértékben csökkent, azt csak akkor láthatjuk tisztán, ha a fővárossal szomszédos és immár a főváros külvárosaiul tekinthető községek fejlődését is figyelembe veszszük, ahová Budapest lakossága most már mind nagyobb mértékben kiköltözik. Budapestnek és a legközelebbi szomszédközségeknek, amelyek nagyrészt össze is épültek Budapesttel, sőt már legtöbbjük Budapest rendőri igazgatásába is be van vonva, lakossága következőkép növekedett 1900 óta : Lélekszám Szaporodás 1900 1910 szám szerint °/o-ban 732.322 880.371 148.049 20-a Űjpest 41.858 55.197 13.339 31-9 Rákospalota 1 Pestújhely 11.744 25.147 ) 5.547 J 18.950 161-4 Rákosszentmihály ... 3.105 6.560 3.455 111-3 Pestszentlőrincz J 15.756 30.212 \ 7.S24 / 22.280 141-4 Erzsébetfalva 15.732 30.970 15.238 96-a 4.568 9.462 4.894 107-1 Albertfalva 791 1.120 329 41-e Budafok 7.273 10.954 3.681 50-6 Pesthidegkút 1.559 2.130 571 36-s Békásmegyer 8.0293.546 1.517 74-s Szomszéd községekösszesen 104.415 188.669 84.254 80-1 Nagy-Budapest... 836.737 1,069.040 232.303 27-s A szomszéd községek népessége c szerint majdnem megkétszereződött, ezek beszámításával pedig a főváros népességének növekvése már alig marad cl a fentebb felsorolt négy városé mögött. Nagy-Budapest lakossága az egy milliót immár jóval meghaladja. A vármegyék közül, elsősorban épen annak következtében, hogy a fővárossal szomszédos községek Pest vármegyéhez tartoznak, Pest megye dicsekedhetik a legnagyobb népnövekvéssel, 24*9%-kal. Messze utána következik Pozega vármegye 15*7, Máramaros 15'ő%-nyi szaporodással. A 12%-ot ezeken kívül csak