1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok

41)* 4. A lakások és azok helyiségeinek száma és fekvése. A lakások száma a két utolsó népszámlálás szerint így alakult : Szaporodás 1900 1010 absz. szít- 0, mokban /

,"

ua

n Magyarország 3,746.535 4,134.988 388.453 10"

4 Horvát-Szlavonországok... 461.806 514.233 52.427 llu Magyarbirodalom" 4,208.341 ífM 4ÖÖ ÍÖT~ A lakások e szerint körülbelül ugyanolyan arányban szaporodtak, mint a lakóházak, csupán a társ-, országokban volt jóval nagyobb a lakások számának növekedése, mint a lakóházaké. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy amint a háznak a fogalma sincs teljesen pontosan körülhatárolva, úgy a lakásé sem minden kétségen felül álló, mert sok esetben a fölfogástól függ, hogy ugyanaz a lakás egy, vagy két lakásnak vétessék-e. Az összes lakások közül 4,642.532 volt magánlakás és 6.689 intézeti lakás (háztartás). Míg a magánlakások száma normális növekedést mutat, az intézeti lakások száma jóval több mint kétszeresre (2.757-ről) növekedett. Ez azonban csak részben tényleges fejlődés, túlnyomólag a pontosabb felvételnek az eredménye s valószínű, hogy még így sem mutatja a valódi számot. A következőkben csak a magánlakások adatait vizsgáljuk, minthogy az intézeti lakások nagyon elenyésző részét teszik az összes lakásoknak és a bennük lakó népesség — bár az intézeti lakások természetszerűleg átlagban sokkal népesebbek, — csak egy századrészét teszi a lakosságnak. A magánlakások átlagos népessége 4-5 lélek. Ez az arányszám elég egyenletesen oszlik el, országrészenkint mindössze 4'2—5'0 között ingadozik. Legnépesebbek a lakások Horvát-Sziavonországokban (Lika-Krbava 5'7, Varazdin vm. 5'6 lélek egy lakásra), legkevésbbé a Tisza-Maros szögén és Erdélyben, ahol átlagban csak 4'2 lélek jut egy lakásra. A minimum Brassó, Háromszék (3'8) és Szeben vármegyékben (3-9) mutatkozik. A városi lakások általában kevésbbé népesek, bár nagyobbak, mint a vidékiek. A törvényhatósági jogú városokban csak 4'2 ember jut egy lakásra, a vármegyékben 4'5. A városok közül a szélsőséget egyrészt Fiume (4'7) és Budapest (4'6), másrészt Baja (3"ö) és Pécs (3m) képviselik. A lakásoknak fekvés szerint való megoszlása nagyjából megegyezik azokkal az arányszámokkal, amelyeket a házaknak magasság szerint való megoszlásánál láttunk, mégis azzal a különbséggel, hogy a földszinten fekvő lakások aránya kisebb, mint a földszintes házak aránya, az egyes emeleteken fekvő lakások aránya pedig nagyobb, mint a megfelelő emeletű házaké. Ez első tekintetre annál meglepőbbnek tetszhetik, mert az emeletes házakban is vannak földszinti lakások s így az emeletes házak tulaj donképen a földszinti lakások számát is szaporítják ; ha tehát a házak egyenlő nagyok lennének, földszinti lakásnak aránylag többnek kellene lenni, mint földszintes háznak. A különbség épen abból származik, hogy az emeletes s különösen a többemeletű házak jóval nagyobbak és emeletenkint több lakással bírók, mint a földszintes házak. Az összes lakásoknak 95'3%-a fekszik a földszinten, 2'9%-a az első, 0-9%-a a második, 0'5%-a a harmadik emeleten, a többi emeletekre és kategóriákra (pincze, padlás) már csak elenyésző csekély százalékok jutnak. A városokban a földszinti lakások aránya csak 72-2%, míg a vármegyékben 98-3. A városi házak sokkal nagyobb volta abból is kitűnik, hogy a városokban a földszintes házak az összes házaknak 87'8%-át teszik, s a földszinti lakások aránya mégis.csak 72'2%, míg a vármegyékben a két arányszám majdnem megegyezik (98'5—98-3). Legjobban megoszlanak a lakások az egyes emeletek között Fiúméban, ahol a földszinti lakásokra csak 28*6% jut. Budapesten és Zagrebben a lakásoknak majdnem fele (46'3, ill. 48'6%) fekszik földszinten, Pozsonyban már 587 %-a. Hogy a viszonyok a lakások fekvése tekintetében hogyan változtak 1900 óta, az alábbi adatok mutatják : Szaporodás 1900 1910 szám szerint M

ia

n A magánlakások összes száma 4,205.584 4,042.532 43G.948 10M Ebből : Pinczében vagy alagsoron 6.069 9.611 3.542 58-4 Földszinten 4,025.948 4,425.196 399.248 9'Ü Fél- vagy I. emeleten 112.269 135.510 23.241 20-T II. emeleten 33.101 40.249 7.145 21-6 III. emeleten 16.801 22.141 5.310 31-8 IV. és magasabb emeleten 1.993 4.262 2.269 113-8 Több emeleti soron 6.298 2.415 - 3-883 - 61-7 Padláson 3.102 3.148 46 1-8 A pinczében vagy alagsoron fekvő lakások száma igen megnövekedett 1900 óta, ami azonban nem jelenti szükségképen a lakásviszonyok rosszabbodását, mert az alagsori lakások különösen modern új házaknál alig különböznek a földszinti lakásoktól. Legkevésbbé szaporodtak a padláslakások, a több emeleten fekvő lakások száma pedig jelentékenyen megfogyott, ami azonban a felvételnél mutatkozó eltérő felfogás eredménye is lehet, de részben a valóságnak is megfelelhet, mert nálunk az ilyen lakások többnyire vidéki nagy urasági kastélyokban találhatók, kisebb lakásoknál ellenben a lakosztályoknak több emeleti soron való elhelyezése ritkán fordul elő. Az eiAeleti lakások száma növekedett a pincze- és alagsori lakások után a legerősebben, még pedig a magasabb emeleten fekvő lakások fokozottan nagyobb arányban. A IV. és magasabb emeleti lakások száma már több mint megkétszereződött. Ennek a szaporodásnak túlnyomó része természetesen a fővárosra esett. Népszámlálásunk ezúttal is kimutatta a lakóhelyiségek számát. A lakásviszonyok megítéléséhez feltétlenül szükséges a lakóhelyiségek számának ismerete, mert egyedül a lakások száma, épen a lakások különböző nagyságánál fogva, erre nem alkalmas.