1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

229 + A véderő kicsiny csoportját nem említve, a napszámososztálynál meglehetős nagy különbségeket látunk a házbirtok tekintetében. Az országrészek közül azonban e csoportnál nem a Duna-Tisza köze arányszáma a legalacsonyabb, hanem a Duna jobb partjáé, habár a fővárosban magában a napszámososztály igen kis %-ának (1'6) van csak házbirtoka. E csoportnál Erdély emelkedik ki különösen magas arányszámával (17*3 %), a mely már közel jár az őstermelés arányszámához. Ez is mutatja, hogy Erdélyben a különféle ágban dolgozó és közelebbi megjelölés nélküli napszámosok csoportjába sokan kerülhettek a mezőgazdasági munkások közül. A legkedvezőbb arányszámot Szeben 20'7, és TordaAranyos (19'4) vármegyék mutatják, Mosonban ellenben az arányszám 6"7, Vasban 7'9 %-ra száll. A városok közül Budapestnél is kedvezőtlenebb számot találunk Sopronban, a hol a napszámosoknak csak 0'9 %-a és Pozsonyban, a hol 0-8 %-a bir saját házzal. A nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. csoportja a legtöbb törvényhatóságban kiválik magas arányszámaival, a mi természetes is, mert ebben foglalnak helyet a háztulajdonosok is, némely helyütt mégis, így pl. Baranya, Komárom, Moson, Sopron és különösen Torontál (7-4) vármegyékben feltűnő alacsonyra siilyedt le e csoport arányszáma, a mit azzal lehet magyarázni, hogy ezekben a vármegyékben sokan vannak az ú. n. eltartásosak, a kik eltartás fejében nemcsak föld-, de házbirtokukat is átadták gyermekeiknek. A maximumok e csoportnál egyes városokban mutatkoznak, így Kecskeméten, Baján és Pancsován, a hol a háztulajdonosok arányszáma ebben a foglalkozási csoportban meghaladja a 32 %-ot. Ez az egyetlen foglalkozási csoport különben, a mely a városokban nagyobb arányban bir háztulajdonnal, mint a vidéken. A földbirtokra vonatkozó arányszámokból kitűnik, hogy a legtöbb törvényhatóságban jóval hevesebb egyénnek van földbirtoka, mint házbirtoka. Azonban az ellenkezőre is találunk több példát. Azokban a törvényhatóságokban, a hol ez utóbbi eset forog fenn, majdnem kizárólag csak az őstermeléshez tartozó népességnél fordul elő, hogy több a földbirtokos, mint a házbirtokos, a többi foglalkozási csoportokban majdnem mindenütt jóval kevesebb a földbirtokkal birók száma a házbirtokosokénál. Tekintettel a már ismert birtokviszonyokra, nem tűnhetik fel, hogy a legtöbb földbirtokos van a Királyhágón túl és a társországokban, legkevesebb pedig a Duna-Tisza közén. A városok és a vármegyék között e tekintetben még nagyobbak a különbségek, mint a házbirtok tekintetében s némely különösen kis határral bíró városban a földbirtokosok arányszáma egészen minimális ; így Kassán, Nagyváradon, Aradon és Temesváron még a 2 %-ot sem éri el. Budapesten ugyan 2'3 %-ot tesz, ez azonban legnagyobbrészt onnan ered, hogy a fővárosban a népszámlálás idején igen sokan írattak össze más vidéken földbirtokkal biró egyének, kiknek egyrésze Budapesten nem is bir állandó lakással. A földbirtokra vonatkozó arányszámokat még inkább irányítják az őstermeléshez tartozó népesség megfelelő viszonyai, mint a házbirtokra vonatkozókat, minthogy a földbirtok sokkal jobban konczentrálódik az őstermelési osztály kezében, mint a házbirtok. A mi az őstermeléshez tartozó népesség földbirtokviszonyait illeti, a legkedvezőbb arányszámokat Szeben (26-9 %), Brassó (26-4), Fogaras (25'S) és Nagy-Küküllő (24'i) vármegyékben, tehát egy összefüggő területen találjuk. Ezek az arányszámok azonban a valóságosnál még kedvezőbbnek mutatják a helyzetet, mert itt az arányszám magas voltának egyik oka e terület népességének gyermekekben való szegénysége. Legrosszabbak ezzel szemben a viszonyok — a mint már erről fentebb is szó volt, — Szabolcs vármegyében, a hol az őstermeléshez tartozó népesség csak 9'8 %-ának van saját földbirtoka. Olyan alacsony arányszám ez, a melyet csak Csanád vármegye (11 "8 %) közelít meg némileg, a többi alföldi vármegyében (Csongrád, Heves, Békés, Hajdú, Szatmár, Torontál), az arányszám már meghaladja a 14 %-ot. Ezekhez a felsorolt vármegyékhez csatlakozik még Fejér és Moson vármegye, a hol szintén 14 és 15 % között van a földbirtokosok aránya az őstermelés körében. Viszont a felvidéken is van egy elszigetelt vármegye : Árva, a hol a fentebb említett erdélyi vármegyékéhez hasonló magas arányszám (24'2) mutatkozik. A jelentéktelenebb bányászat csoportját átugorva, az ipar-forgalom többi csoportjánál, a földbirtok-viszonyok tekintetében nem mutatkozik az ország keleti részeinek az a nagy előnye, a mit a házbirtoknál láttunk. Ebben a tekintetben inkább a társországok és a Duna jobb partja vezetnek. Az ipari népesség közül legnagyobb hányadnak van földbirtoka Varazdin vármegyében, a hol az arányszám 14'i %-ra rúg, de érdekes, hogy ugyancsak Varazdin vármegyében van a legtöbb földbirtokos a kereskedelemmel és a közlekedéssel foglalkozók körében is. A városok iparforgalmi népességében a földbirtokosok arányszáma általában csak 1/

3 rész annyi, mint a vármegyék iparforgalmi népességében, egyes városokban a földbirtokkal birók aránya e foglalkozási csoportokban még az 1 %-ot sem éri el. A közszolgálathoz tartozó népesség földbirtok tekintetében általában véve kedvezőbb helyzetben van, mint az iparforgalmi népesség. Ez a kedvezőbb helyzet legtöbb országrészben és törvényhatóságban is mutatkozik, legkevésbbé azonban a Duna balpartján, a hol a közlekedés kivételével a többi iparforgalmi csoport földbirtokviszonyai kedvezőbbeknek látszanak, mint az értelmiségé. A városokban azonban elég erősen mutatkozik a közszolgálati foglalkozások előnye a földbirtok-viszonyok tekintetében az iparforgalmi foglalkozások fölött. A városok népességében ugyanis a bányászok 3'3 %-ának, az iparosok 1"7 %-ának, a kereskedők 2i %-ának s a közlekedéssel foglalkozók 2'6 %-ának van földbirtoka, addig a közszolgálathoz tartozóknál ez az arányszám 3'6. A vármegyék közül a legkedvezőbb