1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

222 + Az őstermelők közül a 1Ô0 holdon felüli bérlőknél látjuk a legmagasabb arányt, mert a kisbérlők adatai össze lévén foglalva a kisbirtokosokéval, nem mutathatók ki külön. Elég magas arány mutatkozik még (35*2) az önálló kertészeknél, a kiknek — úgy látszik — nagyobb része folytatja foglalkozását bérelt, mint tulajdon birtokon. Földbirtoka ugyanis az önálló kertészek 32*7 %-ának van, földbérlete ellenben 35*2 %-ának. Elég gyakori még a földbérlet a majorosoknál és juhtenyésztőknél (13M %), a többi alcsoportban azonban már sehol sem éri el az arányszám a 10%-ot, sőt a gazdasági cselédeknél 0-5, gazdasági tisztviselőknél 0'6-re száll le. A mezőgazdasági munkások közül is csak 2'3%-nak van földbérlete. Hogy iparos népességünk mennyire összeköttetésben van a földmíveléssel, a melyből származott s a melyből szaporulatát még ma is legnagyobbrészt nyeri, mutatja az, hogy azonkívül, hogy az Önálló iparosok 27'3 %-ának saját földje van, 3-2 %-uk még földet is bérel, még pedig legnagyobb arányban (7*0 %) a molnárok, azután a takácsok (6'7) és a korcsmárosok, vendéglősök (6*4 %). Az önálló nyomdászok, mint túlnyomólag városokban lakók, itt is leghátul állanak (0*5 %). Az iparossegédeknél már nagyon alacsonyak a földbérletre vonatkozó arányszámok, a mi természetes is, mert az iparos munkásoknak kevésbbé van idejük bérelt birtok megművelésére. Legmagasabb arányt itt is a kőmíveseknél látunk (1'4 %), egyes iparágakban azonban, mint a borbélyoknál, czipészeknél, nyomdászoknál és szabóknál az arányszám még a O'i %-ot sem éri el. Az ipar-forgalom csoportjai közül a közlekedésnél látjuk a legmagasabb arányszámot, 1-6 %-ot, a mely az önállóknál 5'2%-ra emelkedik. Az »egyéb« közlekedés földbérlet tekintetében is előnyben van a többi közlekedési ág fölött. A közszolgálatban a szolgaszemélyzetnek nagyobb arányban (1'7 %) van földbérlete, mint a tulajdonképeni értelmiségnek (1*3%), az utóbbiak bérletei azonban természetesen sokkal nagyobb terjedelműek, mert a földbérlettel bíró értelmiségnek 22 %-a bír 20 katasztrális holdnál nagyobb bérlettel, míg a szolgaszemélyzet közül földbérlettel bíróknak csak l'i %-a. Az eddig ismertetett adatok mind az egész magyar birodalomra vonatkoztak. A 107. tábla azonban az összes adatokat közjogi alkatrészek szerint is közli, az érdeklődőknek tehát módjukban van ezeket az adatokat Magyarország és Horvát-Szlavonországok szerint külön tanulmányozni. Itt csak általánosságban mutatunk rá, hogy a társországokban úgy a ház-, mint a földbirtokviszonyok jóval kedvezőbbeknek látszanak, mert míg az anyaországban a kereső férfiaknak csak 37'i %-a házbirtokos, a társországokban 44*5 %-a és míg az anyaországban kereső férfiak csak 30*7 %-ának van földbirtoka, a társországokban ez az arányszám 43*o %-ra megy fel. A társországoknak ez az előnyösebb helyzete nemcsak abból folyik, hogy ott sokkal nagyobb az őstermelés aránya és jobbak a birtokviszonyok is, hanem annak a körülménynek is része van ebben, hogy ott a nem őstermelő-foglalkozások még szorosabb összeköttetésben vannak a földdel, mint az anyaországban, a hol a viszonyok előrehaladottabbak lévén, a foglalkozások elhatárolódása már élesebb. Kifejezésre jut ez abban, hogy pl. az iparforgalmi foglalkozású kereső férfiaknak Horvát-Szlavonországokban 17'0%-a, Magyarországon már csak 11'9 %-a bír földtulajdonnal s a többi nem őstermelő-foglalkozásokban is hasonló a helyzet. Épen fordított viszony van azonban az anyaország és társországok között a földbérlet tekintetében, a mi különben egyenes folyománya a földbirtokviszonyoknak. A társországokban ugyanis több lévén a földbirtokkal bíró, kevesebb embernek van alkalma arra és kevesebben kényszerülnek is arra, hogy földet béreljenek. Míg Magyarországon a kereső férfiak 3'ő %-ának van földbérlete, HorvátSzlavonországokban csak 2'1 %-ának. A kép teljessége érdekében és a végből is, hogy az 1900. évi adatokkal az összehasonlítás lehetővé tétessék, a 108. táblán (lásd 332. lapon) közöljük az összes népességből házzal, földbirtokkal, vagy földbérlettel birók arányát foglalkozásonkint, a következő lapon pedig e táblából kivonatot adunk. A népességhez viszonyított arányszámok természetesen minden vonatkozásban jóval alacsonyabbak, mint a milyeneket a kereső férfiaknál láttunk, mert hiszen az eltartottak és a nők sokkal kisebb arányban birnak házzal, földdel, vagy földbérlettel, mint a kereső férfiak. Egyébként az eltartottaknak és a nőknek idevonatkozó adatai teljes részletességgel megtalálhatók a népszámlálási IV. kötet 13. tábláján. A Magyarbirodalom adatait véve, láthatjuk a túloldali táblából, hogy a népesség 15 i %-ának van háza vagy házrésze, 129 %-ának földbirtoka és 1'2 %-ának földbérlete. A mi az egyes foglalkozási főcsoportokat illeti, a házbirtok tekintetében a nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. csoportja válik ki ; az e csoporthoz tartozó népességnek ugyanis 212 %-a bir házzal. A kereső férfiaknál is magas volt e csoport arányszáma (35*2 %), de mégis jóval alacsonyabb, mint az őstermelésé, az összes népességnél pedig e csoport arányszáma meghaladja az őstermelését (18-i %). Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a nyugdíjasok, tőkepénzesek stb. csoportjában aránylag kevés az eltartott, itt tehát a házbirtokosok arányszáma nem száll annyira le, ha az összes népességet vesszük, mint az őstermelésnél, a hol sok az eltartott. Az ipar-forgalom egyes csoportjai között is az eltartottak különböző aránya okozza a sorrendi eltolódásokat. Azért kerül a közlekedés a házbirtok aránya tekintetében az utolsó helyre, holott ha csak a kereső férfiakat tekintjük, a közlekedés csoportja mindjárt a bányászat után következik a házbirtok nagyságának aránya tekintetében. Az iparforgalmi csoportok önállóinak, tisztviselőinek és munkásainak házbirtoka tekintetében ugyanaz a sorrend, mint a melyet a kereső férfiaknál láttunk, tehát mindegyik csoportnál az önállók arányszáma a legmagasabb, azután következik a munkásoké és végül a tiszt-