1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

216 + vezőbb viszont a magyarság aránya az ágostai evangelikus lelkészek között, kiknek 51'1%-a magyar anyanyelvű, holott az e felekezethez tartozó lakosságnak csak 31'9%-a. A görög katholikusoknál szintén kedvezőbb a magyarság arányszáma (25"0, a népességi 15'2-del szemben), ez azonban kizárólag a ruthén származású papok érdeme, kik csak 4'6%-kal szerepelnek a görög katholikus papok között, ellenben 70'2%-a a görög katholikus papoknak román anyanyelvűnek vallotta magát, annak daczára, hogy a görög katholikus népességnek csak 56'4%-a román. Minthogy a görög keletiek között nincsen olyan nagyobbszámú nemzetiség, a melynek értelmisége érzület dolgában a magyarsághoz közel áll, itt úgyszólván teljesen hiányzik a papságból a magyar elem, úgy hogy, míg a görög keletieknek 1'7%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, magyar lelkész a görög keletiek között csupán 0'4% akad. Érdekes a német anyanyelvű papok viselkedését megfigyelni a különböző felekezetekben. Adataink azt mutatják, hogy a német nyelvű ágostai és izraelita papok sokkal jobban ragaszkodnak anyanyelvükhöz, mint a római katholikus német papok. A római katholikus népességnek ugyanis 14'1%-a német anyanyelvű, ellenben a római katholikus papoknak csak 3'7%-a, ezzel szemben az ágostai evangelikus lakosságnak 31'5%-a német, az ugyanilyen felekezetű papoknak 36'0%-a. A zsidó népességből is csak 21'8% vallotta magát német anyanyelvűnek, a zsidó papok közül ellenben 24'4%. Tagadhatatlan azonban, hogy úgy itt, mint a többi felekezetnél is a magyarság nagy előhaladást tett a lelkészek körében. A magyarság arányának ez a növekvése a legtöbb országrészben is mutatkozik. Csupán az ágostai hitvallású evangélikusoknál feltűnő, hogy e felekezetnél három országrészben is (a Duna-Tisza közén, a Tisza balpartján és a Tisza-Maros szögén) csökkent a magyarság aránya a papok között. Igaz, hogy itt az abszolút számok is meglehetős kicsinyek, úgy hogy kisebb változás is módosít a relativ számokon, de nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy e három alföldi országrészben éppen a tót lutheránus papok száma szaporodott meg legjobban. Hogy a két görög egyháznál a papnevelés milyen intranzigens nemzetiségi szellemben történik, mutatja az, hogy az erdélyi görög katholikus papoknak 1900-ban még 2-o%-a volt magyar anyanyelvű, 1910-ben már csak 1'1%-a, holott a görög katholikus népességben ezen idő alatt a magyarság aránya 3'3%-ról 3'4-re növekedett. Az említett 106. számú táblán a nem magyaranyanyelvű lelkészek magyarul tudása is fel van tüntetve. Az erre vonatkozó országos adatokat a következő táblázat mutatja (J. fent): Nem szólva a református és unitárius felekezetről, legtöbben tudnak magyarul a nem magyar anyanyelvű római katholikus és görög kathclikus papok közül, de a többi felekezetnél is igen magas a magyarul tudó idegen nyelvű lelkészek száma. Ha figyelembe vesszük azt, hogy már a mult század 40-es Hitfelekezet A nem magyar ajkú lelkészek száma Ezek közül magyarul tud Hitfelekezet A nem magyar ajkú lelkészek száma szám szerint "1 o-ban Hitfelekezet 1900 1910 1900 1910 1900 1910 Római katholikus 711 604 691 584 97-A 96-7 Görög katholikus 1.596 1.578 1.441 1.455 90-3 92-s Református 4 7 2 4 60-0 57-1 Ágostai hitv. evangelikus 584 523 446 469 76-4 89-T Görög keleti 2.211 2.345 1.658 2.010 75-0 85-7 Unitárius — — — — — — Izraelita 229 203 137 146 59-8 71-8 Egyéb vallású 16 1 7 14-3 43-7 Összesen 5.342 5.276 4.376 4.675 8Ï» 88s éveiből van törvényünk arról, hogy a lelkészeknek tudniok kell az állam nyelvét, szinte meglepő, hogy egyáltalán még mindig vannak papok, a kik magyarul nem tudnak. Legfeltűnőbb a nem magyar anyanyelvű zsidó papoknál az alacsony arányszám, bár kétségtelen viszont, hogy a haladás 1900 óta épen a zsidóknál volt a legnagyobb mérvű. A kisszámú »egyéb« vallású lelkészek itt nem jöhetnek tekintetbe, mert ezek jórészt külföldiek. Ha országrészek szerint vizsgáljuk a lelkészek magyarul tudására vonatkozó arányszámokat, a minimum ugyancsak a zsidóknál mutatkozik, a Tisza balpartján ugyanis az idegen ajkú zsidó papoknak csak 57'7%-a beszél magyarul és a Királyhágón túl is csak 65'0%-a, holott az erdélyi nem magyar felekezetek (görög katholikus és keleti, ágostai) idegen ajkú lelkészeinek jóval több mint 80%-a birja az állam nyelvét. S a két utóbbi felekezetnél igen szép javulás is (görög keletinél 68'9-ről 84'2-re, az ágostainál 63'5-ről 83'4-re) mutatkozott 1900 óta, ellenben a zsidó papok magyar nyelvtudása hanyatlott. Ha az összes lelkészek magyarul tudási arányszámait tekintjük, a mi a 215*. oldalon levő táblázatban szintén ki van mutatva, megállapíthatjuk, hogy az unitárius, református és a római katholikus lelkészek majdnem kivétel nélkül tudnak magyarul, az ágostaiak, görög katholikusok és izraeliták is több mint 90%-ban, a görög keletieknek azonban már csak 85*8, a kis számú »egyéb« felekezetűeknek csak 73'5%-a. A haladás azonban 1900 óta épen e két utóbbi felekezetnél a legnagyobb mérvű. A lelkészek és segédlelkészek magyar nyelvtudása egyébként a 105. számú táblán törvényhatóságonkint részletezve van. Ebből az összeállításból is látjuk, hogy a magyarországi papoknak 95'5%-a beszéli az állam nyelvét és hogy ez az arányszám évtizedről-évtizedre örvendetesen emelkedik (86o, 92*4, 95*5). Egész sora van a törvényhatóságoknak, a hol a lelkészek kivétel nélkül mind tudnak magyarul ; de érdekes, hogy az országrészek közül nem az mutatja a legmagasabb arányt, a hol a legtöbb magyar lakik, t. i. a Duna-Tisza köze, sőt ezt az országrészt ebben a tekintetben még a felvidéki két országrész is felülmúlja. A Duna-Tisza közén ezt a jelenséget főkép a bácsbodrr gmegyei szerb papok okozzák, részben