1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
210 + Szlavonországok természeti viszonyai eléggé megmagyarázzák, minthogy ott rendkivül nagy az erdőterület, ellenben kevés a bányaüzem. A szerbeknél is, a kiknek nagyobb része a társországokban lakik, majdnem ugyanaz a helyzet, legtöbben vannak ugyanis a tulajdonképeni értelmiségen kivül, a hol 3*2 %-kal szerepelnek, az erdészeti tisztviselők között (3*1%), legkevesebben viszont a bányászati és ipari tisztviselők között (0"6%). Az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek, kiknek itt legnagyobb részét nem a hazai megtelepedett nemzetiségek (vendek, bunyeváczok, czigányok) teszik, hanem inkább külföldi nemzetiségek (cseh-morvák, lengyelek, olaszok stb.), legnagyobb aránnyal az erdészeti tisztviselők között fordulnak elő, legkevésbbé vannak azonban képviselve a majdnem kizárólag csak magyar állampolgárokat foglalkoztató közlekedés csoportjában. Ezek a jellegzetességek, a melyeket a Magyarbirodalomról elmondottunk, nagyrészt az anyaországra vonatkozólag is megállanak, azzal a különbséggel, hogy az anyaországban a magyarság aránya természetesen mindegyik értelmiségi csoportban jóval magasabb, ellenben a szerbek és különösen a horvátok arányszámai a magyarbirodalmi arányokhoz képest egészen eltörpülnek. Minthogy a továbbiakban csupán az anyaország viszonyait fogjuk tárgyalni, mielőtt erre rátérnénk, néhány szóval még Horvát-Szlavonországok különleges viszonyairól emlékezünk meg. Horvát-Szlavonországokban a horvátságnak nincs meg az a nagy túlsúlya az értelmiségi osztályban, mint a magyarságnak Magyarországon, sőt a horvátok aránya az értelmiségben még a népességi arányukat sem éri el. A másik fő nemzetiség a szerb, mely a nyelv hasonlósága folytán ugyanazon nyelvi előjogokat élvezi, mint a horvátság, az értelmiségi osztályban még kisebb szerepet játszik, mint a milyen népességi arányánál fogva megilletné, a mit alacsonyabb kulturális foka magyaráz meg. Ha az adatokat részletezzük, kiderül, hogy a horvátok csak a tulajdonképeni értelmiségben vannak nagy többségben (67*5%) és a szerbek is itt állnak legközelebb (2To%) népességi arányukhoz, ellenben a gazdasági ágak értelmiségében és a véderőnél mind a két nemzetiség mélyen alatta marad még a népességi arányának is, sőt a horvátok a kereskedelem kivételével a többi gazdasági ágak értelmiségében még az abszolút többséget sem érik el. Ezzel szemben a magyarság, mely a kereső népességnek a társországokban csak 3'9%-át teszi, az értelmiségi osztályban 7'Í) %-ra emelkedik, a németség pedig, mely a kereső népességben csak 4'8%-ot tesz, az értelmiségnél 8'6%-kal szerepel. Még a kis számú egyéb anyanyelvűek is jóval nagyobb szerepet játszanak az értelmiségi osztályban (5'0%), mint a mennyi őket megilletné (2'8%). A magyarság különösen a közlekedési és a kis számú bányászati tisztviselők között foglal el jelentékenyebb pozicziót (mindkét helyen 30*9%), ellenben a tulajdonképeni értelmiségnél, minthogy ott a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban alig van a magyarságnak szerepe és magyar iskolák is csak a legújabb időkben állíttattak, mindössze 3-4 % a magyar anyanyelvű. A németség, mint már említettük, a katonatisztek között van nagy számmal, a hol relatív többséget is ér el (38-3%), de jelentékeny arányban van a gazdasági (24*4) és ipari (22"8) tisztviselők között is. Népszámlálási arányánál viszont kisebb mértékben van képviselve — hasonló okokból mint a magyarság — a tulajdonképeni értelmiség soraiban. Itt különben 1900 óta arányszáma is nagyon megcsökkent, a minthogy az erdészeti tisztviselők kivételével a többi csoportban mindenütt nagy csökkenés mutatkozik a németek arányánál. Ez egyébként a magyarságnál is több értelmiségi csoportban mutatkozik, végeredményben azonban a magyarság tért foglalt a társországok értelmiségében, a németség ellenben erősen visszaesett, a mi a német értelmiségi osztály lassú elhorvátosodásának a következménye. A tulajdonképeni értelmiség egyes csoportjaiban és a kisebb értelmiségi ágakban a nemzetiségek számarányát az utolsó két népszámlálásról a 314. lapon lévő 101. tábla foglalja magában. Minthogy a tulajdonképeni értelmiségről már az 1890. évi népszámlálás alkalmával is feldolgoztattak az anyanyelvre vonatkozó adatok, módunkban van immár három népszámlálás adatait összehasonlítani és a fejlődés irányát megállapítani. A túloldalon lévő táblán csak a magyar anyanyelvűekre vonatkozó adatokat állítottuk össze az anyaországról. A törvényhozás elenyésző kis csoportjáról nem beszélve, legkizárólagosabb a magyarság a közigazgatási szolgálatban, azután a tudományos és egyéb közérdekű társulatok tisztviselői között, majd az igazságszolgáltatásnál. Legkevésbbé magyar viszont az egyházi szolgálatba melynek értelmiségéből csak 63'7% vallotta magát magyarnak. Aránytalanul nagy t. i. az egyházi szolgálatban a románok száma (18-9%, a lelkészek között 29*5%), azonkívül feltűnő nagy a németek aránya is (9"7%). A két görög egyházban tudvalevőleg igen sok a pap, mert már csekély számú hívők is külön lelkészséget alkotnak, azért szerepelnek a román anyanyelvűek feltűnő arányban a lelkészek, általában az egyházi szolgálat körében. A németek aránylag nagy számát pedig az egyházi szolgálatban részint a zsidó lelkészek és egyéb egyházi tisztviselők, részint pedig a külföldi német nyelvű apáczák nagy száma idézi elő. A mi az egyes kisebb értelmiségi ágakat illeti, legmagasabb a magyarság aránya a bírák és ügyészek között (96'8), azután az állami tisztviselők (95'6), színészek (95*5), állatorvosok (94*9) és a polgári iskolai tanárok között (94*0). A felsorolt értelmiségi ágak közül viszont legkevesebb magyar anyanyelvű van a nevelők és korrepetitorok soraiban, a kiknek csak 46'0%-a magyar anyanyelvű. Itt igen magas (41*6%) a német és az »egyéb« (10'5%) anyanyelvűek aránya, a mit a sűrűn alkalmazott német, franczia és angol nevelőnők magyaráznak meg.