1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

208 + 3 vármegyéjében egyáltalán nincsen zsidó a tanügyi személyzet között, másik három vármegyében pedig a zsidók aránya az 1 %-ot sem éri el. Hasonló alacsony arány Magyarországon csak Brassó (0*4) és Háromszék (0*8) vármegyékben található. A tanügyi szolgálatban a zsidók aránya 1900 óta majdnem minden törvényhatóságban jelentékeny csökkenést mutat, úgy a vármegyékben, mint a városokban. Ez a fogyás némely helyütt rendkivül nagy ; hogy csak néhány példát említsünk, Nógrádban 10*4%-ról 6*5-re, Turóczban 10*8-ről ö*9-re, Abauj-Tornában 15*o-ről 8*i-re, Szatmárban 21*2-ről ll*5-re, Kolozsban 14*o-ről 6*3-re és Szolnok-Dobokában 19*7-ről 9*i-re csökkent a zsidók aránya a tanügyhöz tartozó értelmiség körében. A tanügynél a zsidók arányának nagy csökkenését főkép az okozza, hogy az elemi iskolai tanítók között, kik a tanügyi csoportnak többségét teszik, a zsidók száma alig növekedett, a nevelők között pedig abszolút számban is nagy mértékben csökkent. Csak az anyaország adatait véve, az 1900. évi népszámlálás még 1865 zsidó vallású nevelőt és korrepetitort mutatott ki, kik közül 989 volt férfi és 876 nő, míg 1910-ben már csak 532 zsidó férfi és 614 női nevelőt talált a népszámlálás. A zsidók aránya a tanügyi csoportban főkép azokban a törvényhatóságokban csökkent erősen, a hol ilyen nevelők, házitanítók, különösen a keleti ortodox zsidóságnál nagy számban voltak alkalmazva. A következő értelmiségi csoportnál, a közegészségügynél a Duna-Tisza köze vezet a zsidók arányszáma tekintetében, a mit természetesen Budapest és itt is a zsidó orvosok nagy száma idéz elő. Budapest 41%-os arányát azonban Miskolcz (41*3) és Nagyvárad (45*4) még meg is haladja. A vármegyék közül itt is természetesen az északkeleti felvidék vármegyéi állanak első helyen. Szeben vármegyében azonban a zsidók arányszáma leszáll l*9-re. Ilyen alacsony arányt még a horvátszlavonországi vármegyékben sem találunk. A közegészségügyi értelmiség körében a zsidóság nem foglalt tért 1900 óta, mert bár az orvosok é3 gyógyszerészek között — mint láttuk — most több a zsidó, mint 10 év előtt, a szülésznők számának nagy növekvése az izraeliták arányát a közegészségügy csoportjában némileg leszorította. Az országrészek közül is csak a Duna-Tisza közén (főkép Budapest hatása folytán) és a Tisza bal partján növekedett némileg a zsidók arányszáma. A mi magát az orvosi kart illeti, itt a zsidók arányszáma — bár 1900 óta alig növekedett — így is magasabb, mint az ügyvédeknél. Az orvosi karnak zsidósága úgyszólván semmi összefüggésben nincs a zsidók népességi arányával. Vannak vármegyék, a hol a zsidók száma elenyésző a népességben, az orvosoknak azonban mégis nagy többsége tartozik a zsidó felekezethez. Viszont például Máramaros, Ugoçsa, Szatmár, Szolnok-Doboka, Besztereze-Naszód vármegyékben, a hol jelentékeny számú zsidóság él, az orvosok közt a zsidók aránya az országos átlag alatt marad, vagy alig haladja meg azt. Legjobban el van zsidó?odva az orvosi kar Árva vármegyében, a hol az orvosoknak 80 %-a zsidó, azután Nagyváradon (77*4), Miskolczon (73*9), Győr városban (72*7), Sárosban (69*o), Beregben (67*6), Nógrádban és Trencsénben (67*9) és Zemplénben (66*7). Ezekben a törvényhatóságokban tehát az orvosoknak több mint */

3 része izraelita, magában Budapesten 58*8%-ra rúg a zsidók aránya az orvosok között. A többi országrészekhez képest feltűnő kevés a zsidó orvos a Királyhágón túl, jóval kevesebb, mint Horvát-Szlavonországokban, holott az erdélyi zsidóság száma a horvátországit háromszorosan felülmúlja. Ügy látszik, a keleti részek alacsonyabb általános kulturájú zsidósága még nincs azon a művelődési fokon, hogy magasabb értelmiségnek is szolgáltasson anyagot. Az egész Magyarbirodalom területén mindössze három törvényhatóság akad, a hol egyáltalán nincsen zsidó orvos, úgymint : Udvarhely vármegye, azután Zemun és Varazdin városok. A mi a 10 év alatti változásokat illeti, az nemcsak országrészenként, de törvényhatóságonkint is nagyon különböző méretű és irányú, bár országos átlagban némileg emelkedett a zsidók aránya az orvosok között, mégis egész sora van a törvényhatóságoknak az ország legkülönbözőbb részein, a hol a zsidó orvosok aránya csökkent. Ügy látszik, az az irányzat, a mely az utolsó években az egyetem orvosi fakultásán mutatkozott, a hol t. i. észre lehetett venni a zsidó hallgatók arányának némi csökkenését, 1910-ben már a tényleg működő orvosok felekezeti megoszlására is kezdte éreztetni jótékony hatását. A tulajdonképeni értelmiség egyéb csoportjainál, a melyben a tudományos és egyéb közérdekű társulatok és főképen az irodalom és művészet tartoznak, ismét a Duna-Tisza közén látjuk'a zsidók legnagyobb arányát, itt is Budapest rúgtatja fel az arányszámot, nemcsak relatíve magas, hanem abszolút véve is nagy számaival. Az erdélyi törvényhatóságok ebben a tekintetben is elég kedvező arányszámot mutatnak, különösen a szász és székely vármegyék, a társországokban azonban még jobban leszáll a zsidók aránya. Ezekben a kisebb értelmiségi csoportokban majdnem mindenütt erősen tért foglalt a zsidóság, a mit főképen a zsidó hírlapírók és a mérnökök nagy száma idézett elő. A felekezeti adatoknál még érdekesebbek és nemzetpolitikai szempontból még fontosabbak is azok az adatok, a melyek az értelmiségi osztálynak anyanyelvi, nemzetiségi viszonyaira vonatkoznak. A következő lapon lévő táblázat áttekintést nyújt ezekről az adatokról. Ha ezeket a számokat összehasonlítjuk az összes kereső népesség nemzetiségi megoszlásával, azt látjuk, hogy a magyarság aránya az értelmiségben hasonlíthatatlanul nagyobb, mint az összes keresők között. A többi nemzetiségek közül csupán a német az, mely az értelmiségben is elfoglalja az őt számarányánál fogva megillető helyet, a többi nemzeti-