1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

185 + országrész összes népességét véve, viszont az iparforgalmi népesség egy országrész, a Duna jobb partja kivételével, minden országrészben magyarabb az átlagnál. Különösen nagy ez eltérés a Tisza bal partján és a Királyhágón túl, a hol ?z iparforgalmi népesség magyarságának arányszáma 20-szal magasabb, mint a magyarság százaléka az illető országrész népességében. A közszolgálat és szabad foglalkozásokhoz tartozók között a magyarság mindenütt jóval erősebben van képviselve, mint általában a népességben ; különösen a két felvidéki országrészben kedvező az értelmiség arányszáma, azon kivül a TiszaMaros szögén is. Láthatjuk, hogy az értelmiségnek, az ország szellemi vezető elemének, még ebben a legkevésbbé magyar országrészben is abszolút többsége a magyart vallja anyanyelvének. Erdélyben pedig az értelmiség magyarságának arányszáma majdnem 60 %-ig emelkedik. A napszámosok közt a magyar elem csak a Tisza-Maros szögén és a Királyhágón túl magasabb az átlagnál, a házi cselédek azonban szintén minden országrészben magyarabbak, mint az átlagos arány. A házi cselédek ugyanis többnyire az intelligenseid) és vagyonosabb osztályok háztartásában s leginkább városokban élvén — a melyek tudvalévőleg túlnyomóan magyarok — sok esetben nem magyar létükre is idomulnak a család nyelvéhez és a magyar válik anyanyelvükké. Egyébként sok helyütt nem magyar nyelvű városokban is túlnyomólag , magyar születésű házicselédeket alkalmaznak, hogy a család gyermekei magyarul hamarább megtanuljanak. Ez az eset pl. Sopronban, Pozsonyban, Újvidéken, Zomborban, azután az erdélyi szász városokban, így Brassóban, Segesvárott, a mi kitűnik az illető törvényhatóságok adataiból is. Brassó vármegyében pl. a népességnek csak 35 %-a magyar, a házi cselédeknek ellenben 73-4 %-a. Horvát-Szlavonországokban a magyarság aránya legnagyobb az iparforgalmi foglalkozások körében (8-9 %), különösen pedig a közlekedésnél (26-4 %), a vasút, s újabban a bányászatnál is (19-4 %) a vrdniki állami bánya révén. Azonkívül 8%-on felül van még magyarajkú a napszámosok és házi cselédek közt, a társországokban tehát a magyarság társadalmának legalsó rétegei is erősen képviselve vannak. HorvátSzlavonországok teljes közigazgatási és kulturális autonómiája folytán a magyarság az értelmiségben nem foglal el nagyobb helyet, habár az utolsó évtizedben e téren fejlődés mutatkozik, a mennyiben a magyarság aránya e foglalkozási csoportban 1-9 %-ról 2-9 %-ra nőtt. Tért vesztett ellenben a magyarság a másik fontos városi foglalkozási csoportban, a kereskedelemnél, a mi a leginkább Magyarországból bevándorolt zsidók elhorvátosodásával függ össze. A mi a vármegyék és törvényhatósági jogú városok átlagos arányszámait illeti, a városokban minden fr glalkozásban magasabb a magyarok aránya, mint a vármegyékben. Az egyetlen kivétel — a mi a fentebbi összeállításból nem tűnik ki — a bányászat. A vármegyék bányász lakosságának 49 •<) %-a magyar, a városok bányász népességéi ek csak 34-i%-a. Ezt a kedvezőtlen arányt Pécs, Selmeczbánya és különösen Sopron városok bányász lakosságának erősen német, illetőleg Selmeczbányánál tót jellege okozza. Pécsett és Sopronban a bányatelep távol van a várostól s így a városi életnek önkéntelenül is magyarosító hatásába csak nehezen kapcsolódik bele. Végigmenve a törvényhatóságok során, a következő érdekesebb megfigyeléseket tehetjük : Az őstermelésnél a magyarság arányszáma a legtöbb vármegyében és városban alacsonyabb a törvényhatóság átlagánál, csak néhány, többnyire alföldi törvényhatóságban magyarabb az őstermelő népesség az átlagosnál. A legnagyobb különbség azonban a dunántúli Sopron vármegyében mutatkozik, a hol az összes népességben 50-5 % a magyar, az őstermeléshez tartozó népességben ellenben 56-6 %. Az ellenkezőre természetesen sokkal több példa van s itt a különbségek is sokkal nagyobbak, így pl. a felvidéki határszéli és azokkal szomszédos vármegyékben mint Trencsénben, Turóczban, Zólyomban, Liptóban, Árvában, Szepesben és Sárosban, továbbá délkeleten Hunyad, Szeben, Fogaras és Besztercze-Naszód vármegyékben majdnem teljesen hiányzik az őstermelésből a magyar elem. Feltűnő még a délvidéki városokban a magyarság alacsony aránya az őstermelők közt, így pl. Baján a lakosságnak 79'9 %-a magyar, az őstermelőknek ellenben csak 55-2 %-a, Zomborban még nagyobb a különbség : 33-o %-kal szemben 6*8. Aradon, a mely város majdnem háromnegyed részben magyar, a parasztságnak csak 47-3 %-a magyar anyanyelvű. Az ipar-forgalom magyarsága viszont a legtöbb törvényhatóságban jóval kedvezőbb, mint a törvényhatósági átlag. Kivétel ismét néhány alföldi és dunántúli vármegyében és városban mutatkozik. Itt megint Sopron vm. mutatja a legélesebb különbséget, a hol az iparforgalmi népességnek az 50'5%-os megyei átlaggal szemben csak 35'9%-a magyar. Említésre méltó még Hont vármegye, a hol csak 51'6 %-a magyar az iparforgalmi népességnek, holott a magyarság aránya a megye öszszes népességében 57-i %. Ezzel szemben egész sora van a vármegyéknek, a melyekben a magyar elem vagy igen jelentéktelen, vagy kisebbségben van, de az iparforgalmi népességnek mégis abszolút többsége vagy erős kisebbsége magyar. Felemlíthetjük pl. Szilágy vármegyét, a hol a magyarság a megye népességében csak 38-0%-kal szerepel, ellenben az iparforgalmi népességnek 77-5 %-a magyar, Szolnok-Dobokában e két arányszám 20-7 és 58-0 %. Az ipar-forgalom négy csoportja, a bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedés, a legtöbb törvényhatóságban a magyarság növekvő arányszáma tekintetében is ugyanilyen sorrendet követ. Ez alól a szabály alól néhány feltűnő kivétel mutatkozik, különösen a