1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

182 + Az ujabb román intelligenczia a gazdasági ágak értelmiségében kezd elhelyezkedni, miután a tulajdonképeni értelmiségben (közszolgálat és szabad foglalkozások) csökken (7*3 %-ról 6*9 %-ra) az arányszámuk. Igaz, hogy ez utóbbiban eddig aránytalanul is magasabb volt részesedésük, az eloszlás tehát e folyamat által egyenletesebbé válik. A ruthének kis számai alig mutatnak változást. A horvátok a közlekedés kivételével minden foglalkozási csoportban tért foglaltak, vagy legalább is megtartották pozicziójukat. Legfeltűnőbb arányszámuk növekvése a kereskedelemben. A szerbek arányszáma csak a bányászatnál, iparban és kereskedelemben és a napszámosok közt növekedett, az őstermelésnél változatlan maradt, a többi foglalkozásokban csökkent. Módunkban van az említett 93. sz. tábla alapján az egyes iparágak nemzetiségi jellegét is megállapítani. Táblázatunk 13 iparágat emel ki, a többit egybefoglalja, ez utóbbi csoportba esik a fel nem sorolt iparágakba tartozó gyáripar legnagyobb része. Ha az önálló iparosokat tekintjük, ezek között legmagyarabb a nyomdászok csoportja (76'0 %), tehát a legintelligensebb iparág. A 60 %-on felül van még a magyarság aránya az önálló czipészek és csizmadiák, kovácsok, mészárosok, hentesek és a szabók között. Viszont legkevesebb a magyar (50 %-on alul) az önálló kőművesek, molnárok, szűcsök és takácsok sorában. A németek legerősebben vannak képviselve az önálló borbélyok közt (29*4 %), habár arányuk itt 10'5-del esett vissza 1900 óta ; azonkívül sok a német anyanyelvű az önálló takácsok, pékek és kőművesek közt, ellenben kevés a szűcsök, kovácsok és molnárok sorában. A tótok viszont épen a molnármesterséget kedvelik legjobban (15*8 %), elég magas (ÍO'O %) még arányuk a czipészek közt, ellenben a borbélyok és nyomdászok közt már csak l'i %-kal szerepelnek. Az oláhok aránya feltűnő nagy (22T) %) az önálló szűcsök körében s erősen meghaladja az áltagot a molnároknál is (12'5 %), ezzel szemben teljesen elenyésző a nyomdászok közt (0-7 %), a 3 %-ot nem éri el a borbélyok, czipészek, pékek és szabók közt. A ruthének aránya csak a molnároknál emelkedik ki (l-8 %), a többi iparágban elenyésző. A horvátok megoszlása elég egyenletes, a mennyiben 7-6 (molnárok) és 3*4 % (szűcsök) között mozog, szerb fajrokonaiknál azonban már ismét nagy szélsőségeket látunk. Nekik legkedvesebb foglalkozásuk a szűcs (12"0 %) és a borbély (10'4) mesterség, legkevésbbé részesednek a takács (1*2) és a czipész (1'3) iparágakban. A mi az ipari munkásságot illeti, itt hasonló arányokat látunk, mint az önálló iparosoknál, azzal a különbséggel, hogy a magyarok és tótok általában jobban vannak képviselve a segédszemélyzet közt, mint az önálló iparosok sorában, a mit a fiatalabb generáczió magyarosodása idéz elő, a tótoknál pedig az magyaráz meg, hogy a nagyipar jelentékeny része tót vidéken van. A magyarosodás folyamatát az is mutatja, hogy 1900 óta az ipari munkások közt sokkal jobban növekedett (53'4 %-ról 59'3-re) a magyarság aránya, mint az önálló iparosok közt (55'5 %-ról 56'7-re). Az eddig közölt arányszámok mind az illető foglalkozásokhoz tartozó összes népességre vonatkoznak. Az említett 93. sz. tábla a keresőkről és eltartottakról külön is megadja az egyes nemzetiségek arányát foglalkozási csoportonkint. A fő tanulság e megkülönböztetésből, hogy a magyarság az eltartottak közt majdnem minden foglalkozási csoportban és ágban magasabb arányt mutat, mint a keresők közt, a mi részint a magyarság nagyobb gyermekbőségének tudható be, részint pedig azzal magyarázható, hogy a fiatalabb nemzedék, a mely az eltartottak legnagyobb részét alkotja,magyarabb,mint az inkább idősebb korosztályokat magában foglaló keresők csoportja. Különös, hogy a németeknél és tótoknál, a kiknek ifjabb nemzedéke leginkább magyarosodik, nem mutatkozik ennek az ellenkezője, t. i. e két nemzetiségnél is azt látjuk a legtöbb foglalkozási csoportban, hogy többen vannak az eltartottak, mint a keresők közt. Ezt a jelenséget a kivándorlással magyarázhatjuk meg, mely e két nemzetiségnek különösen kereső népességét ritkította meg ; ezen kivül különösen az iparforgalmi foglalkozásoknál annak is lehet része ebben, hogy a németek és tótok régebb idő óta foglalkozván ipar-forgalommal, több köztük az idősebb és családos munkás, mint azok között a nemzetiségek között, a melyek csak ujabb időkben tódulnak az ipari pályákra. A mit a Magyarbirodalomra vonatkozólag elmondottunk, az nagyjából áll a szorosabb értelemben vett Magyarországra is, azzal a különbséggel, hogy a horvátok és szerbek az anyaországi adatokban jóval kisebb, a többi nemzetiségek pedig magasabb arányszámokkal vannak képviselve. Fontos különösen a magyarság képviselete az egyes foglalkozásokban. A helyzet itt is az, hogy a magyarság az őstermelés, a bányászat és a napszámosok csoportjának kivételével a többi foglalkozási csoportban az országos átlagnál jóval nagyobb aránynyal szerepel. A magyarság aránya az őstermelésnél a legkisebb (47-7 %), a mit különösen a kisbirtokos kategóriák erősen nemzetiségi jellege idéz elő. A magyarság aránya a bányászatnál sem éri el az 50 %-ot, bár 10 év alatt 35'4 %-ról 49'0 %-ra emelkedett. Legmagyarabb foglalkozás viszont a közlekedés, a melynek 79"2 %-a magyarokból áll, valamint a közszolgálat és szabad foglalkozások csoportja, a melyhez tartozóknak 78'2 %-a magyar anyanyelvű. Az őstermelés után legnagyobb csoport, az ipar, 62'8 %-ban magyar, az egész ipar-forgalom pedig 65-6 %-ban. A városi jellegű foglalkozások tehát 2/

3, sőt 3/

4 részben magyar jellegűek, a minek a magyarság erőviszonyai tekintetében rendkivüli fontossága van. Az alcsoportok szerint részletezett adatokból még a következő jellegzetesebb adatokat ragadjuk ki. Az őstermelésnél érdekes, hogy a birtokosok közt az alacsonyabb bircokkategóriák felé fokozatosan fogy a magyarság aránya. Volt ugyanis magyar (az anyaországban)