1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

179* resok közt 4"0 %) nagyobb mértékben képviselve, az alacsony rendű kategóriákban nemcsak jóval kevesebben vannak, de fokozatosan csökken is arányszámuk. A nagy- és középbirtokosok közt a felvidéken van a legtöbb izraelita, a Duna bal- és a Tisza jobbés bal partján. Ez utóbbi országrészben határozottan csak az északkeleti vármegyék rúgtatják fel az arányszámot. A vármegyék közül Ung (50'0 %), Máramaros (45"8) és Bereg (45*6) megyékben jutott a nagy- és középbirtok leginkább zsidó kézbe. Az ezekkel szomszédos vármegyékben is magas még az izraelita nagy- és középbirtokosok aránya ; így Ugocsában 38'1, Szatmárban 22'0, Szabolcsban 30*9, Zemplénben 28'5, Sárosban 27*8 %. Feltűnő sok a zsidó nagy- és középbirtokos a felvidék két nyugati megyéjében, Trencsénben és Nyitrában is, az előbbiben 40'7, az utóbbiban 30'2 %. Legkevesebb izraelita nagy- és középbirtokos van az Alföldön, a kis Alföldön, azután a székely és szász lakosságú vármegyékben, végül a tulajdonképeni Horvátországban. Általában azonban el lehet mondani, hogy a középbirtokosok közt a zsidók majdnem mindenütt magasabb aránynyal szerepelnek, mint a népességben. A kisbirtokosok legfelső kategóriájában, az 50—100 holdasok sorában az izraeliták már sokkal alacsonyabb arányt foglalnak el, sőt a két felvidéki országrész kivételével még népességi arányuknál is kisebb százalékot tesznek. Itt is az északkeleti vármegyék Ung (18-9), Bereg (36'6), Ugocsa (232), Máramaros (16'1 %) vezetnek. Az 50 holdon aluli kisbirtokosoknak azonban a zsidók már elenyésző kis részét teszik, említésre méltó arányt csak Máramarosban (4'8 %), Beregben (4-4) és Szilágyban (4"7) mutatnak fel. A legtöbb vármegyében úgyszólván teljesen hiányzik az izraelita jelekezet az őstermelés legalsóbb rétegeiből, a kisbirtokos-napszámosok, a gazdasági munkások és még inkább a gazdasági cselédek közül. Csupán az északkeleti vármegyékben találjuk e csoportokban a zsidók némi nyomát, a mely azonban messze alatta marad a felekezet népességi arányának. Az említett 92. sz. tábla az önálló iparosokról és ipari segédszemélyzetről (tisztviselők nélkül

l) is közli az izraelita vallásúak arányszámait. Országos átlagban azt látjuk, hogy az önálló iparosoknak 11'6, az ipari munkásoknak pedig 6"0 %-a zsidó vallású. Mindkét arányszám jóval magasabb tehát, mint a zsidók népességi aránya, de feltűnő, hogy mennyivel több az izraelita az önálló iparosok, mint az ipari munkások közt. Ugyanez a helyzet nagyobb méretekben a kereskedelemnél is, a hol az önállóknak 52'2 %-a izraelita, míg a segédeknek csak 32*9 %-a. Ez a jelenség annyira következetesen mutatkozik, hogy az egész Magyarbirodalomban csak két törvényhatóság akad : Csík és Fogaras, a hol a segédek közt több az izraelita, mint az önállók közt. Csíkban ez az iparnál, Fogarasban a kereskedelemnél jelentkezik. ') A tisztvinelőket azért hagytuk ki e táblázatból, mert a gazdasági és iparforgalmi tisztviselők, továbbá a tulajdonképeni értelmiség viszonyait később, külön fejezetben óhajtjuk tárgyalni. A zsidók nagyobb gazdasági erejét és érvényesülését mutatja az, hogy közülök sokkal többen jutnak önállóságra, mint a keresztények közül ; másrészt azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az ipari és kereskedelmi segédszemélyzetbe olyan alacsonyabb rendű rétegek (napszámosok, szolgák) is be vannak számítva, a kik között köztudomás szerint alig van zsidó, s a kik a legritkább esetben vergődhetnek önállóságra. Mindamellett kétségtelenül annak a folyamatnak az eredménye is mutatkozik itt, hogy az újabb generáczióban a keresztény elemek jobban megszaporodtak, mint a zsidók, a fiatalabb s így önállóságra még nem vergődhetett iparos és kereskedő nemzedékben tehát fokozatosan fogy a zsidók arányszáma. Ezt bizonyítják egyébként az 1900. és 1910. évi arányszámok is, a melyekre később még visszatérünk. Az önálló iparosok közt legtöbb izraelita (53*9 %) van Máramaros vármegyében és általában azokban a szomszédos megyékben, a hol az ú. n. lengyelzsidók tömegesebben laknak, ugyanitt akad legtöbb izraelita az ipari munkások közt is, pl. Máramarosban 342 %. Az önálló kereskedőknek viszont e vármegyékben több mint 90 %-a, vagy közel 90 %-a zsidó felekezetű (Máramarosban 97'2) s ugyanott 80 % körül jár a kereskedelmi segédszemélyzet közt a zsidók aránya. A közlekedési segédszemélyzet (többnyire vasúti altisztek, szolgák és munkások) körében ismét Máramaros mutat ja fel a legtöbb izraelita vallásút (18'3 %), Boregben már csak 8"4, Ugocsában 5'7, Ungban 5 5 % esik a zsidókra e foglalkozási csoport keresői közül. A törvényhatóságok jó részében azonban teljesen jelentéktelen az izraeliták aránya a közlekedési segédszemélyzetnél, még az 1 %-ot sem éri el. Sajátságos, hogy az utolsó tíz év alatt az izraeliták valamennyi foglalkozási főcsoportban és a felsorolt alcsoportokban is következetesen tért vesztettek, az összes népességben mégis növekedett arányszámuk. Ez azzal magyarázható, hogy azok a foglalkozási csoportok, a melyekben a zsidók legnagyobb arányokkal szerepelnek, pl. a kereskedelem, ipar, közszolgálat, a legjobban fejlődtek ebben az időszakban. A zsidók száma tehát bár jobban növekedett, mint a többi felekezeté, az egyes foglalkozásokon belül nem tudott lépési tartani amazok fejlődésével. Legnagyobb mértékű az izraeliták visszaszorulása a kereskedelem • ben, a hol 56ő %-ról 49"9-re ment vissza arányszámuk, de viszonylag még nagyobb a visszaesés a közlekedésnél : 7-5 %-ról 5-9 %-ra. A 92. táblán felsorolt alcsoportoknál is mindenütt visszafejlődést látunk, legnagyobbat a kereskedelmi segédszemélyzetnél 40'9 %-ról 32'9-re, a mi összefügg azzal, a mit már fentebb is említettünk, hogy a kereskedelem fiatalabb generácziójában a keresztény elem kezd tért foglalni, erre mutat az is, hogy az önálló kereskedők közt is 56'8%-ról 52'2-re csökkent az izraeliták aránya. Még a nagy- és középbirtokosok közt is kevesebb most a zsidó, mint 10 év előtt, a mi szinte a köztudattal ellenkezik. E számok nem is azt jelentik, 12**