1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - A) Az 1910. évi népszámlálás előkészítése és végrehajtása

41)* Budapesten a felvétel annyiban különbözött az ország egyéb részeiben történt felvételtől, hogy a számlálólapon és a házi gyűjtőíven kívül ezúttal is volt lakásboríték alkalmazásban (mintáját 1. a 13*. lapon). E mellett a számlálólap a ház- és földtulajdonon kívül a telektulajdont is kérdezte, a házi gyűjtőív pedig az épületekre vonatkozólag részletesebb kérdéseket is tartalmazott. így tudakolta a tűzkár elleni biztosítás körülményeit, a víz-, gáz-, villamvezetékkel való ellátottságot stb. A fővárosban a népszámlálással kapcsolatban külön felvételi lapokon összeírták az óvó- és tanköteleseket is. Végül megemlítjük, hogy a katonai épületekben lakó katonai személyeket ezúttal is a katonai (honvéd) hatóságok írták össze külön számlálólapokon, amelyek azonban tartalmilag megfeleltek a rendes számlálólap első oldalának, csupán a kérdések voltak e lapokon más alakban feltéve. A honvédségnél használt számlálólap mintáját a 12*. lapon közöljük. Ugyanilyen volt a közös hadseregnél használt számlálólap is azzal a különbséggel, hogy szövege magyar-német nyelvű volt. 2. A népszámlálás végrehajtása és az eredmények közzététele. A népszámlálási felvétel ezúttal is január hó első tíz napján történt minden nagyobb fennakadás nélkül. Az időjárás viszontagságai természetesen e népszámlálásnál is több helyütt gátlólag hatottak a felvételnek az előirt időben való befejezésére, mindazonáltal most már több évtized tapasztalata után meg lehet állapítani, hogy nálunk semmi különösebb akadálya nincs annak, hogy a népszámlálások időpontja mindenkor a nemzetközi megállapodások szerint a O-val végződő évek utolsó napjára tétessék. Annak a rendelkezésnek, hogy a városok és községek a népszámlálás anyagát közvetlenül tartoztak a statisztikai hivatalhoz beküldeni, megvolt az a jó eredménye, hogy az anyag jóval előbb érkezett be a hivatalhoz, úgy, hogy az előzetes eredmények összeállításához, amelyek a községi összesítő ívek adatai alapján készültek, már február hóban hozzá lehetett fogni s az előzetes eredmények már márczius hónapban közzé voltak tehetők. A népszámlálás végrehajtása előtt a statisztikai hivatal úgymint 1900-ban, ezúttal is tartott értekezleteket a számlálóbiztosok és felülvizsgálók kioktatása végett. Ezek az értekezletek nemcsak minden egyes törvényhatóság székhelyén, hanem nagyobb vármegyékben több központi fekvésű helyen is tartattak, ahová a törvényhatóság összes számlálóbiztosai és felülvizsgálói be voltak idézve. Ennek a rendszeres beiskolázásnak az a nagy haszna volt, hogy a számlálólapok és házi gyűjtőívek legnagyobb része pontosan és az utasításoknak megfelelőleg volt kitöltve, ami, míg egyrészt a revízió munkáját megkönnyítette, másrészt az anyagnak pótlására és javításra való visszaküldését jórészt szükségtelenné tette s ezzel a statisztikai hivatalt sok munka- és költségtöbblettől kímélte meg. Fontos újítás volt az, hogy intézkedés történt ezúttal a tengeri és folyamhajókon tartózkodó népesség összeírására is. A népszámlálás gazdag anyaga a lehetőség szerint kihasználtatott a feldolgozás során, amely több mint 40 feldolgozási tábla segítségével történt. A tulajdonképeni népszámlálási feldolgozást meglehetősen hátráltatta ezúttal az a körülmény, hogy a választójogi reform czéljaira egyidejűleg kellett a népszámlálás anyagából feldolgozást készíteni. Hogy ez mégis a népszámlálási feldolgozás minél kisebb hátramaradásával történhessék, a 24 éven felüli magyar honos férfiak adatai külön e czélra szerkesztett lapokra át másoltattak s a választójogi reform czéljaira ezek a másolati lapok használtattak fel, s így az eredeti lapokat a tulaj donképeni népszámlálási feldolgozásból nem kellett hosszabb időre kivonni. Addig azonban, míg e lapok másolása folyt, ami pedig nem kis munkát adott, lévén több mint 4 millió lapról szó, a tulajdonképpeni népszámlálási feldolgozás természetesen csak döczögve haladhatott tovább. Mindazonáltal a népszámlálás eredményeiről kiadott közlemények első kötete az 1900. évi első kötethez képest csekély késedelemmel már 1912. év november havában napvilágot láthatott, ami annál figyelemreméltóbb eredmény, mert e kötet ezúttal nemcsak mindazokat az adatokat tartalmazta községenkint, amelyek az 1900. évi népszámlálási közlemény első kötetében közölve voltak, hanem ezeken kívül a népesebb puszták és külterületi lakott helyek, nagyobb városoknál pedig az egyes városrészek és kerületek fontosabb demográfiái adatait is magában foglalja, Horvát-Szlavonországokról pedig nemcsak politikai községenkint, hanem adóközségenkint, sőt helységenkint közli a fontosabb adatokat. A kötet visszatekintő táblázata pedig, amely minden egyes község lélekszámát közli az 1869. óta tartott népszámlálások adatai szerint, sűrű jegyzetekkel bővíttetett ki, amelyek a községek lélekszámában beállott feltűnőbb változásokat a statisztikai hivatal rendelkezésére álló hivatalos adatok és akták alapján a lehetőség szerint megmagyarázzák, s amely jegyzetek a kötet e részét valósággal népességtörténeti forrássá avatják. E köteten kívül még öt testes kötet számol be az 1910. évi népszámlálásról, a kiadott hat kötet azonban még többet tartalmaz a népszámlálás eredményeiből, mint az előző népszámlálásról kibocsátott tíz kötet. Azok az adatok természetesen, amelyek 1910-ben nem voltak felvétel tárgyai, mint pl. az ipari alkalmazottak munkaideje és munkabére, hiányoznak, ezzel szemben azonban sok új táblával bővült a közlés. A népszámlálási közlemények második kötete a népesség foglalkozási adatait tartalmazza községenkint egészen oly módon, mint az 1900. évi második kötet. Ugyancsak e kötetben foglaltatnak a 20-nál több segédszemélyt alkalmazó bánya- és iparvállalatok adatai községenkint, de nem csupán a vállalatok Folyt, a 15*. lapon.