1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

156* mert az egyes foglalkozásoknak igazi súlyát és fontosságát csak akkor mérlegelhetjük, ha látjuk azt, hogy az illető foglalkozást nemcsak fő-, de mellékfoglalkozásképen is hányan űzik. Az előző népszámlálás a mellékfoglalkozásokat a főfoglalkozással kombinálva teljes részletességgel dolgozta fel, ezúttal azonban a feldolgozás csak a bányászati és ipari mellékfoglalkozásokra terjedt ki, részint munka- és költségkímélés szempontjából, részint azért, mert a mellékfoglalkozások közül tulajdonképen csak a bányászat és ipar körébe esők tekinthetők első sorban produktiv foglalkozásoknak ; különben pedig a másik nagy foglalkozási csoport, az őstermelés körébe eső mellékfoglalkozásokról elegendő képet nyújtanak a földbirtokviszonyok, a melyek megmutatják, hogy a különböző foglalkozású egyének közül hánynak van és milyen nagyságú földbirtoka és földbérlete. Minthogy így a feldolgozás megszűkíttetett, a mellékfoglalkozásokra vonatkozó adatokat az előző népszámlálás megfelelő adatainak csak egy részével, t. i. a bányászatra és iparra vonatkozókkal tudjuk összehasonlítani. Az alábbi összeállítás mutatja a főbb adatokat a két népszámlálásról : Foglalkozási, illetőleg iparcsoport A) Bányászat és koh. B) Ipar. a) Tulajdonképeni ipar : I. Vas- és fémipar... II. Gépgy. és közlek. eszk. gyárt. stb. III. Kő-, föld-, agyagstb. ipar IV. Fa- és csontipar... V. Bőr-, sörte-, szőrstb. ipar VI. Fonó- és szövőipar VII. Ruházati ipar VIII. Papirosipar IX. Éleim, és élvezeti czikkek gyártása X. Vegyészeti ipar... XI. Építőipar XII. Sokszorosító- és műipar XIII. Szállodás-, vendéglős- stb. ipar XIV. Egyéb és ismeretlen ipari foglalk. a) Tulajd. ipar összesen b) Házi- és népipar.. c) Vándoripar B) Ipar összesen.. Az oldalt megnevezett foglalkozást mellékfoglalkozásképen űzők száma 1900 3.655 5.994 3.226 6.875 9.797 685 4.387 25.016 366 22.043 1.377 19.416 446 18.020 60 117.708 495.971 4-265 617.944 1910 3.651 ,657 .782 .480 .770 512 1.907 .672 237 .441 .122 í.476 436 19.208 65 121.755 140.551 1.785 264.091 szaporodása absz. számban - 4 1.337 _ 444 - 895 -f 973 - 173 - 1.480 +12.656 - 129 - 602 255 5.940 - 10 + 1.188 - 5 + 4.047 -355.420 - 2.480 -353.853 - O-i -13'8 - 5 -I- 9-8 —25 -33-7 +50-6 —35-2 - 2' —18-B -30- 2+ 6-e + 3-4 -71-1 -58-a -57az ugyanazt a foglalkozást főíoglalkozáskép űzök %-ában 1900 1910 4*7 4-5 15104-x 12-8 8-8 4*7 15-8 9-e 15'G 2-6 18-» 16-9 10115h 62'6 54• 5-8 2-8 2-5 9-8 8-8 2-5 5-8 10-8 1-9 12-1 4'7 8-1 1 17-1 7-0 285' s 29 18' A bányászattal mint mellékfoglalkozással 1910.ben is körülbelül ugyanannyian foglalkoztak, mint 10 év előtt. A tulajdonképeni iparnál csekély emelkedés mutatkozik, annál nagyobb változást látunk azonban a vándoriparnál és még inkább a házi és népiparnál, a mely foglalkozásokat most mellékesen félannyian, illetőleg harmadrész annyian sem űzik adataink szerint, mint 10 év előtt. Ennek a feltűnő változásnak már a népszámlálási mű második kötetében okát adtuk azzal, hogy azt a népszámlálási felvételi utasításnak az a rendelkezése idézte elő első sorban, a mely kimondotta, hogy a mellékfoglalkozáskép űzött szövésfonást, varrást, a mennyiben az csak a családi szükséglet kielégítésére történik, nem kell a számlálólapra felvenni. Ez az utasítás természetesen túlnyomólag a nők számát fogyasztotta meg, mint a kiknek legnagyobb része tényleg csak a családi szükségletre foglalkozik mellékesen iparba vágó munkákkal. A férfiak száma is kevesbedett ugyan a mellékfoglalkozással birók között, dé ezt nem annyira az utasításnak említett rendelkezése okozta, mint inkább az, hogy a mellékfoglalkozás — a mint már erről szó volt —• sok esetben, mikor a körülmények indokolták, főfoglalkozásnak vétetett. A mi a tulajdonképeni ipar egyes csoportjait illeti, a 14 iparcsoport közül csupán 3 van olyan, a hol az illető ipart mellékfoglalkozáskép űzők száma 1900 óta növekedett. Ezek a ruházati ipar, a hol. több mint 50% volt a növekvés, azután a fa- és csontipar és a vendéglős-, szállodás-, stb. ipar. A többi 11 iparcsoportban mindenütt csökkenést észlelhetünk, a mely néhol (papirosipar, fonó- és szövőipar, építőipar) a 30%-ot is meghaladja. Hogy végeredményben mégis többen foglalkoznak mellékesen iparral, mint 10 év előtt, azt kizárólag a ruházati iparnál mutatkozó nagy emelkedés okozta, mely abszolút számban is oly tekintélyes, hogy bőven ellensúlyozza a többi iparcsoportnál mutatkozó hanyatlást. A ruházati iparnál észlelhető nagy növekvés majdnem kizárólag a nőkre esik, a kiknek túlnyomó többsége a szabóiparban, továbbá a varrásnál és a mosás- és vasalásnál talált mellékfoglalkozást. Lehet, hogy ezek a specziális, inkább a háztartás körébe tartozó mellékfoglalkozások ezúttal pontosabban vétettek fel, de valószínű, hogy tényleg is terjedtek 1900 óta. Mindenesetre jellemző, hogy e mellékfoglalkozásokat űző nők legnagyobb része eltartott. Bizonyára az élet nehézségei is hozzájárultak tehát ahhoz, hogy a háztartásbeli nők mellékfoglalkozással iparkodjanak a családfő gondjait könnyíteni. Ha azok számát, akik az egyes foglalkozásokat mellékesen űzték, az ugyanezen foglalkozást főfoglalkozáskép űzők számához viszonyítjuk, kiderül, hogy a bányászatnál minden 100 keresőre 5'0 egyén jut, a ki a bányászatot mellékfoglalkozáskép űzi. A tulajdonképeni iparnál ez a százalék 8"7, a vándoriparnál 29'9, a házi- és népiparnál ellenben 285*8, vagyis a házi- és népipart mellékfoglalkozásképen majdnem háromszor annyian űzik, mint főfoglalkozásképen. Az egyes iparcsoportok közül a legmagasabb az arány a szállodás- és vendéglősiparban, azután az élelmezési és élvezeti czikkek gyártásánál és a ruházati iparban.