1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

146* stb. ipar (167), a nyomdaipar (158), a gépgyártás (158), a malomipar (145), az asztalosipar (138), a szabóipar (126) és a lakatosipar (104). A segédszemélyzet száma szerint ugyancsak a fürészárúgyártás áll első helyen, a melynek nagyüzemeiben 37.281 munkás dolgozott a népszámlálás idején, utána következik a gépgyártás stb. 31.458, a vasgyártás 26.734, az építészet 22.275, a dohánygyártás 18.161, a téglagyártás 16.072 munkással. Tízezren felül van még a munkások számi! a vasúti műhelyek, a len- stb. fonó- és szövőipar, a czukorgyártás, a nyomdaipar és a malomipar üzemeiben. A nagyvállalatok átlagos munkáslétszáma tekintetében a fegyvergyártás vezet ; ebben az iparágban ugyan csak egy nagyvállalat van, de ez az egy 1134 segédszemélylyel dolgozik ; a második a sorban a vaggongyártás 886 munkással vállalatonkint ; hasonló magas az átlagos munkáslétszám a dohánygyáraknál : 825. Ezután a töltényhüvelyek gyártása következik 676, majd a vasgyártás 652, a czukorgyártás 525, a vasedénygyártás 403, a len- stb. fonó- és szövőipar 340, a vasúti műhelyek 315, a czementgyártás 302 átlagos munkáslétszámmal. Ezekre az iparágakra esnek tehát legnépesebb gyáraink. Még egy rovata van említett táblázatunknak, mely azt mutatja, hogy a felsorolt iparágakhoz tartozó nagyvállalatokban az illető iparágak munkásainak hány százaléka foglalkozik, tehát, hogy az illető iparág milyen nagy mértékben nagyipari jellegű. Kitűnik ezekből az adatokból, hogy a vaggongyártás és a dohánygyártás csakis nagyipari üzemekben folyik; majdnem kizárólag (98 %-on felül) nagyipari jellegűek a vasgyártás, a vasúti műhelyek, a czukorgyártás, a vasedénygyártás, a selyemipar, a töltényhüvelyek gyártása, a hajlítottfabutorgyártás, a gyufagyártás és a csavargyártás, de ezeken kívül is még 14 iparágban haladja meg a nagyvállalatokban foglalkozó munkások aránya a 90 %-ot, közte olyan népesekben is, mint a fűrészárúgyártás, gépgyártás, len- stb. fonó-, szövőipar stb. A társországok nagy elmaradottságát mutatja, hogy míg az anyaországban 64 iparágban haladja meg az 1000-et a nagyipari vállalatok munkáslétszáma, addig a társországokban csupán 4 ilyen iparág van, ú. m. a fűrészárúgyártás 7030, a czementgyártás 2056, az építészet 1303 és az asztalosipar 1167 munkással, ezek közül is — a mint látjuk — csak a fűrészárúgyártás dicsekedhetik jelentékeny munkáslétszámmal. A 10 év alatti változásokat tekintve, megállapíthatjuk, hogy majdnem valamennyi jelsorolt iparágban növekedett úgy a nagyvállalatok száma, mint azok munkásnépessége is. Kivételek csupán a szeszgyártás, a hajlítottfabutorgyártás és különösen a vízszabályozás, a melyeknél nemcsak a vállalatok, hanem a munkások száma is megfogyott. Ezeken kivül fogyás csak a vasgyártásnál és a szalámi gyártásnál mutatkozik a nagyvállalatok számában és a fegyvergyártásnál a segédszemélyzet számában. Ezzel szemben pl. az építészetnél a nagyvállalatok száma 119-ről 354-re, a munkások száma 5151-ről 22.275-re növekedett. Tudjuk, hogy az 1900. évi népszámlálás idején nagy építkezési válság volt, míg 1910-ben ebben a tekintetben normális viszonyok voltak, úgy hogy itt nem is annyira a nagy fejlődés, mint a normális viszonyokhoz való visszatérés jelentkezik a számadatokból. Ugyanez magyarázza meg a kőműves vállalatok és munkásaik számának nagy emelkedését. Jelentékeny fejlődés mutatkozik azonban a vasedénygyártásnál (vállalatok 3-ról 10-re, munkások 673-ról 4035-re), azután a selyemiparnál (7—16, illetőleg 651—3632), a villamos áramfejlesztő tele péknél (9—51, ill. 477—2874), valamint a czement és gipszárúgyártásnál (4—21, ill. 225—2001) és a fehér nemű- és ágyneműkészítésnél (3—23, ill. 131—1174) Annál a nagyon fontos szerepnél fogva, a melyet a nagyipari munkásság a társadalmi és a gazdasági életben játszik, nem érdektelen annak a vizsgálata sem, hogy a nagyipari munkásság az ország egyes részein milyen hányadát teszi a kereső népességnek. Ezt a kötet végén levő XV. sz. térkép tárja elénk, a mely járásonkint és városonkint világítja meg a szóbanforgó adatokat. Minthogy az eloszlás rendkívül különböző az ország egyes részei szerint és e mellett a járások nagy részében (sőt néhány városban is) egyáltalán nincsenek nagyipari vállalatok, a térkép skálafokait nem lehetett úgy megszerkeszteni, hogy a leginkább kirivó városok és járások a térképen is tényleg sokkal erősebb színezéssel legyenek feltüntetve. Ennélfogva azok a területrészek, a melyekben a nagyipari munkásság a kereső népességnek több mint 10 százalékát teszi, ugyanazzal a skálafokkal vannak ábrázolva, habár ezek között is nagy különbségek vannak a gyári munkásság arányszáma tekintetében. Nem lesz tehát tanulság nélkül, ha e járások és városok közül a legnagyobb arányszámot felmutatókat külön is felsoroljuk. Azok a városok, a melyekben a nagyipari munkások az összes keresőknek legalább 20 %-át teszik, a következők : Rózsahegy 66'» Pozsony 27's Zsolna W» Szepesbéla 26's Vajdahunyad 48-B Budapest 26'« Poprád 43-s Újpest 24 •» Beszterczebánya 39s Körmöczbánya 24-i Zólyom... 33-s Győr 24i Zengg (Senj) 29'B Fiume 23'« Losoncz 28** Selmeczbánya 23"i Késmárk 27's Gölniczbánya 23'o Azok a járások pedig, a melyekben legalább 15 %-ot tesz a gyári munkásság, itt következnek : Ózdi j. 39-8 . 19-8 30-g Resiczabányai j . 19-3 29-s . 18-» 28'i Esztergomi j . 18-s 25-0 Gölniczbányai j . 18-s 19-1 Turóczszentmártoni j... . 16» Legtöbb gyári munkással biró városaink e szerint majdnem mind a Felvidéken vannak. Ezek közül is kiválik Zsolna és Rózsahegy, a hol az összes kereső