1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

118* birtokosok igazi hazája Varazdin vármegye, a hol az összes önálló földmíveseknek nem kevesebb mint 71 '65%-a tartozik e kategóriába. Az anyaországban Trencsén (56-17) és Zala (54*19%), a melyek legmagasabb arányszámokkal szerepelnek, már messze elmaradnak Varazdin mögött, a többi vármegyében pedig az arányszám 50% alatt marad. Legkevesebb törpebirtokos van viszont Árva vármegyében, csupán 20'64%, azután Besztercze-Naszódban 24-79, Sárosban 24-83, Srijemben 26-17% s a minimumot felmutató többi vármegyék is vegyesen a felvidéken és az Alföldön vannak, a törpebirtokok elterjedésére nézve tehát semmiféle területi szabályt nem lehet megállapítani. A bérlők arányszámaiból némileg következtetni lehet a bérleti rendszer elterjedésére, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a népszámlálásnál sokszor egyéni felfogástól függ, hogy valaki, a kinek birtoka és bérlete is van, birtokosnak, vagy bérlőnek vétessék-e, másrészt pedig — a mint a ház- és földbirtokra és bérletre vonatkozó adatok ismertetésénél ki fog derülni — nagyon sok, nem őstermeléssel foglalkozó embernek van földbérlete, a kik itt, a hol csak a főfoglalkozásképen bérlőknek nevezettekről van szó, nem szerepelnek. Már maga az a körülmény azonban, hogy a földbérlet, mint főfoglalkozás egyes vidékeken igen különböző mértékben fordul elő, rámutat a bérleti rendszer különböző elterjedésére. Látjuk pl., hogy a Duna—Tisza közén az önálló földmíveseknek 6'65 %-a bérlő, ellenben a Királyhágón túl csak 0*93 %-a ; feltétlenül bizonyítja e két adat azt, hogy a Duna—Tisza közén a földbirtokoknak sokkal nagyobb része van bérleti kezelésben, mint a Királyhágón túl. Horvát-Szlavonországokban a bérlők aránya még Erdélynél is jóval kisebb, 0*51%, az anyaországban ezzel szemben 2"55%. A városokban általában sokkal több a bérlő, mint a vármegyékben (15*32 %, a vármegyék 1'89%-ával szemben), a mi nemcsak azért van, mert a bérlők jó része télen, a népszámlálás idején, a városokban tartózkodik, hanem azért is, mert a tj. városokban tényleg jobban el van terjedve a bérleti (különösen a kisbérleti) rendszer, mint a vidéken. Mutatják ezt az alföldi nagy agrár-városok adatai. Szegeden pl. 25'70%-a bérlő a kereső földmíves-népességnek, Szabadkán 23'55, Kecskeméten 14'io%-a. Debreczenben, a mely ugyan már nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű város, de a melynek igen jelentékeny földmíves lakossága van, minden harmadik földmíves (32'92%) bérlő, Újvidéken meg épen 34-88%. A vármegyék közül Békés, Csanád, Csongrád, Hajdú mutatják a legmagasabb arányszámot (8—10%), ellenben Besztercze-Naszódban a bérlők csak 0'1%-át teszik a földmíves lakosságnak. A részes földmívélés, a mely többnyire a bérletnek egy kezdetlegesebb formája, inkább ott van elterjedve, a hol a gazdasági és műveltségi viszonyok is kezdetlegesebbek, tehát az ország keleti részein. Legtöbb részes földmíves volt Szatmár (8'48%) és Szabolcs (6'79) vármegyékben, azután Erdélyben Kisküküllő (4-65) és Kolozs (4'7o) vármegyékben. A Dunántúl nyugati vármegyéiben, a Felvidéken és HorvátSzlavonországokban azonban a bérletnek ez a neme adataink szerint alig fordul elő, vagy már teljesen a készpénzfizetés mellett való bérletrendszernek adott helyet. Egyébként valószínű, hogy adataink nem is egészen megbízhatók a részes földmívesekre vonatkozólag, mert egyik népszámlálásról a másikra igen nagy különbségeket látunk a részes földmívesek száma tekintetében. Okozhatja ezt az is, hogy a részes földmíveseket a számlálóbiztosok egyszer részes földmíveseknek, másszor bérlőknek nevezik, de még valószínűbb, hogy miután a részes földmívélés mint mellékfoglalkozás nagyobb mértékben űzetik, a részes földmíveseknek újabban csak kisebb része került főfoglalkozás czímén a részes földmívesek sorába. Annak a megvilágítására, hogy a földbirtokok milyen mértékben vannak bérbeadva, megpróbáltuk legalább a 100 holdon felüli bérlők számát a nagyés középbirtokosok számával szembeállítani (1. a 60. táblát a 206. lapon ; 39., 40. sz. rovatok). Ezek az arányszámok országos átlagban és még országrészenkint is eléggé kifejezők és általánosságban rámutatnak a nagy- és középbirtokok bérbeadásának különböző mértékére. Volt ugyanis a 100 holdon felüli bérlők száma a nagy- és középbirtokosok (tehát a 100 holdon felüli birtokosok) számának %-ában 1900- 1910ban ben a Duna jobb partján 39-B 40s a Duna bal partján 45-s 50-9 a Duna-Tisza közén 21-« l9 o a Tisza jobb partján 47-o 43o a Tisza bal partján 3la 32-i a Tisza-Maros szögén 11-x 15-i a Királyhágóntúl 17-3 26-« Magyarországon 29'a 27 Horvát-Szlavonországokban 19- o 14~\ Magyarbirodalomban 28'» 2?-a E számok azt mutatják, hogy a 100 holdon felüli birtokoknak több mint x/

4-e van bérleti kezelésben és hogy e birtokok bérbeadása különösen a Felvidéken és a Dunántúl gyakori, ellenben az Alföldön (Szabolcs vármegye kivételével), az ország keleti és déli részein jóval ritkább. A valóságban a 100 holdon felüli birtokok bérbeadása mindenesetre gyakoribb, mint ezek az adatok sejtetik, mert figyelembe kell venni, hogy a földbérlet sokaknál csak mellékfoglalkozás (különösen sok a birtokos, akinek egyúttal bérlete is van, de sok a bérlő a más foglalkozásúak között is), ezek tehát itt nem szerepelnek a 100 holdnál többet bérlők sorában, másrészt azoknak a 100 holdon felüli birtokoknak bérlői, a melyek kisebb részletekben, parczellákban adatnak bérbe, mint 100 holdon aluli bérlők szintén figyelmen kivül vannak hagyva. A házés földbirtokra, valamint a földbérletre vonatkozó s később tárgyalandó adatokból azonban ki fog tűnni, hogy a fentebbi adatok sem állhatnak messze a valóságtól, mert ha tekintet nélkül a fő- vagy mellékfoglalkozásra, az összes népességet veszszük, a