1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
113* van azonban a segítő családtagok s a gazdasági cselédek és munkások számaránya tekintetében. S itt nem annyira az egyes országrészek, mint Magyarország és Horvát-Szlavonországok viszonyai között mutatkoznak nagy eltérések. A társországokban jóval nagyobb ugyanis a segítő családtagok aránya, viszont jóval kisebb a gazdasági cselédek s különösen a munkások aránya, mint az anyaországban, a mi a birtokviszonyoknak, a birtokmegoszlásnak határozottan kedvezőbb állapotára vall. Látszólag a legideálisabb állapotot a társországokban is Lika-Krbava vármegye mutatja, a hol 37-9% birtokos mellett 59-7% a családi kisegítő s csak 1'9% esik a gazdasági cselédekre, 0'5% a gazdasági munkásokra. Nem szabad azonban felednünk, hogy Lika-Krbava vármegyében van aránylag a legkevesebb és legroszszabbul termő szántóföld, a mi ezt a kedvező birtokmegoszlást illuzóriussá teszi. Ha a segítő családtagokat a birtokosokhoz számítjuk s velük szembeállítjuk a gazdasági cselédek és munkások számarányát, még élénkebben tűnik ki egyrészt a társországoknak a birtokmegoszlás terén általában kedvezőbb helyzete az anyaországggal szemben, másrészt az a nagy különbség, a mely a földmíves népesség birtokviszonyai között magában az anyaországban mutatkozik. Míg a társországokban a földmíves népességnek 89-4 %-a tartozik a birtokos osztályhoz s csak 10'5% birtoktalan, addig az anyaországban 62-3% birtokossal 37-5% birtoktalan tömeg áll szemben. 1) Legnagyobb a birtoktalan földmívesek aránya az Alföldön : a Duna-Tisza közén, 46-5, a Tisza balpartján 45-i%-ra megy fel arányuk. Legkedvezőbb viszont a helyzet a Királyhágón túl, a hol a gazdasági cselédek és munkások csak 29'7%-át teszik a földmíves népességnek. Egyes törvényhatóságok szerint vizsgálva az adatokat, első sorban feltünhetik, hogy a tj. városokban a birtoktalan elem a földmíves népességben is jóval nagyobb, mint a vármegyékben. A városi törvényhatóságok földmíves népességének majdnem fele, 47'i%, birtoktalan, míg a vármegyék átlagában ez az arányszám csak 32'C%. A városok némelyikében kétharmad többségre is emelkedik a földmívesek közt a kétkézi munkásság ; így Pécsett 74-2, Baján 65*8, Kassán 66-6, Nagyváradon 68'6%-ra. Ezek azonban inkább ipari városok, a hol a földmíves lakosság jelentéktelen. Fontos az, hogy a nagy földmíves népességgel bíró városokban hogyan alakul a helyzet. S itt igen nagy különbség mutatkozik két nagy alföldi magyar város, Debreczen és Szeged között. Debreczenben a 9000 főnyi her eső földmíves lakosságnak 62'9%-a birtoktalan, míg Szegeden a 17.700 lélekre rúgó földmíves népességnek csak 31'S%-a. A mint később látni fogjuk, Szegeden a birtokmegoszlás is sokkal egészségesebb, mint Debreczenben. A többi alföldi földmíves lakosságú város arányszámai már nem térnek el ennyire egy') Birtoktalanoknak nevezzük a gazdasági cselédeket és munkásokat, bár kétségtelen, hogy egy kis részüknek van h&zvagy földbirtoka, a mint ez később ki fog tűnni, túlnyomó nagy többségük azonban mégis csak birtoktalan. Népszámlálás. VI. mástól; Debreczenhez legközelebb áll Kecskemét (51-5), majd Zombor (51-o), Versecz (47-3), Szabadka (47-0) és Hódmezővásárhely (44-3%) következik. A sorban utolsó Hódmezővásárhely arányszáma is messze áll azonban Szegedétől. A vármegyék közül a legkedvezőtlenebb arányszámot Szabolcs mutatja, a hoL a kereső földmíves lakosságnak 62'5%-a birtoktalan. Utána következik Csanád 56-6 és az Alfölddel szomszédos Fejér vármegye 55'2%-kal, majd az alföldi Hajdú 51-2, Borsod 51-0, Heves 50-9, Jász-Nagykun-Szolnok 50-8, Békés 49-6, Csongrád 48-5, Bács-Bodrog 46-9, Szatmár 46*3 %-kal. Pest vármegye arányszáma ugyan már jóval kisebb (43-1 %), de még mindig magasabb az átlagnál. Szatmártól Fejérig tehát egy összefüggő nagy területen lehet észlelni a földmives-szegények rendkívül magas arányát. Ehhez csatlakozik még a Kis-Alföld is, a melynek vármegyéiben (Győr, Komárom, Pozsony, Moson, Veszprém) szintén igen sok a birtoktalan földmíves lakosság. Ezzel szemben a perifériákon — nem szólva itt Horvát-Szlavonországokról — többnyire igen kedvező birtokviszonyokra mutató alacsony arányszámokat látunk. így Liptóban 18*6, Sárosban 18'5, Hunyadban 17-9, Krassó-Szörényben 17-o, Fogarasban 12i es Arvaban meg épen csak 10*3% esik a földmíves népességből a birtoktalanokra. A Dunántúl egyes vármegyéiben is aránylag kedvezőbb a helyzet : Baranyában, Vasban, Zalában, tehát az apró községekből álló vármegyékben csak 25—28% között mozog a földmíves proletáriátus arányszáma. Már ezek az adatok is mutatják, hogy a birtokreform, a népességnek földhöz juttatása elsősorban az Alföld és a Kis-Alföld magyarságára nézve égető kérdés. A mi már most a 10 év alatti változásokat illeti, ennek szemléltetésére ide iktatjuk a végszámokat a Magyarbirodalomról : Földmíveléssel foglalkozó kereső v í H x • • népesség Foglalkozási viszony abszolut 8Z&mba n „ / o. okba n 1900 1910 1900 1910 Önálló birtokos, bérlő, részes földmíves 1,848.770 1,973.330 30'» 35"i Gazdasági tisztviselő 10.283 9.883 0-a 0'a Segítő családtag 2,129.411 1,721.005 35'« 31'« Gazdasági cseléd 640.705 545.427 9"o 9'« Gazdasági munkás, napszámos 1,456.003 1,270.478 24\J 23'o Összesen 5,985.172 5,520.123 Mn 100'* Már előző fejtegetéseinkből is kitűnt, hogy a földmíveléssel foglalkozó kereső népesség 1900 óta megfogyott főképen a segítő családtagok, s másodsorban a gazdasági munkások számának csökkenése következtében. Az előbbiek fogyása — a mint már több ízben rámutattunk — felvétel-technikai okokkal magyarázható, az utóbbit pedig előidézte részint a gazdasági munkásoknak az iparra való átmenete, részint a kivándorlás, a mely természetesen a birtoktalan földmíveseket jobban fogyasztja, mint a birtokosokat. A kivándorlási statisztika szerint a gazdasági cselédek és munkások száma a kivándorlók között átlagosan háromszor annyi, mint az önálló őstermelőké és azok 8*
