1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

104* A vármegyékben a keresőknek csak 2*4 %-a tartozik a tisztviselő-osztályba, a városokban ellenben 10"7%-a. Az értelmiségnek a városokba való tömörülését élénken mutatja ez az ellentét az arányszámok között. Az ország egyes részei közt viszont az értelmiség eloszlása elég egyenletes. A főkülönbség az anyaország és a társországok között van, mert az előbbiben 3*7, az utóbbiban pedig csak 2'1% a tisztviselők arányszáma, magában az anyaországban csupán 2"8 és 3-3% közt mozog az arányszám, ha az egyes országrészeket tekintjük. Az egyedüli kivétel Budapest hatása folytán a Duna-Tisza köze, a hol 6'4%-ra emelkedik, a főváros nélkül azonban a Duna-Tisza köze is beilleszkedik a fentebbi végletek közé 3'2%-os arányszámával. Horvát-Szlavonországokban nem anynyira a tulajdonképeni értelmiség, mint az iparforgalmi, itt is különösen az ipari tisztviselők igen csekély száma okozza a tisztviselő-osztály feltűnő alacsony arányszámát, a mely annyira megy, hogy Varazdin vármegyében még az 1%-ot sem éri el (0*7) s Lika-Krbava és Zagreb vármegyékben is csak 1'2%-ra emelkedik. Az anyaországban a legalacsonyabb arányszámot Arad és Kolozs vármegye mutatja (1'7), ellenben a kis Brassó megyében 5"i%-a a kereső népességnek tartozik e társadalmi osztályhoz. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a vármegyei arányszámokra elsősorban az van befolyással, hogy az illető vármegyében hány és milyen népességű város fekszik. A tj. városok közül az értelmiség legmagasabb arányát az ország fővárosában látjuk (13'8%), a melyet a társországok fővárosa Zagreb is eléggé megközelít (13-ö). Hódmezővásárhely (2'5%) ebben a tekintetben is a vármegyék átlagos színvonalára sülyed. A vármegyékben az önállók, a városokban a tisztviselők arányszáma lévén nagyobb, e számok egymást többé-kevésbbé kiegészítik s így a társadalom harmadik nagy osztálya, a munkásság aránya tekintetében már nincs olyan különbség a vármegyék és a városok között. Az előbbiekben ugyanis 63'6, az utóbbiakban 67*7% a munkások, szabatosabban az egyéb segédszemélyzet aránya. A főkülönbség azonban abban van, hogy a vármegyékben a mezőgazdasági, a városokban pedig az ipari munkásság a túlnyomó. A végleteket az egyes törvényhatóságok közül egyrészt Árva (53'9) és Fogaras (53'2), másrészt Komárom tjv. (73'7) és Szabolcs (72'i) képviselik. Komáromban a nagyszámú helyőrség rúgtatja fel az arányszámot, minthogy a katonaságtól csak a tisztek vétettek a tisztviselőkhöz, az altisztek és a legénység pedig csak az egyéb segédszemélyzet rovatába voltak beoszthatok. A fővárosban, épen a tisztviselők nagy száma folytán a munkásság arányszáma nem túlmagas, csupán 68'3%. Az eddigiekben csupán a keresőket részleteztük foglalkozási viszony szerint. Egészen másként alakulnak azonban az egyes társadalmi osztályok erőviszonyai, ha az eltartottakat is számbaveszszük a szerint, hogy eltartóik melyik társadalmi osztályba tartoznak. Az erre vonatkozó részletes adatok az 55. sz. táblán (1. 194. lapon) találhatók, itt csak a végső eredményt közöljük a Magyarbirodalomról : Száz egyén közül H t az egyéb az önállók segédFoglalkozási főcsoport személyzet csoportjába tartozott 1900 1910 1900 1910 1900 1910 I. őstermelés 48-s 53's 0's 0's 60'» 45 o II. A) Bányászat 1-o 0s 2'i 2'a 96' a 97'

s B) Ipar 51s 45s ls 2'a 47'o 52'a C) Keresk. és hitel 63s 591 Ils I4s 24s 26s D) Közlekedés 16s 13s 12s lis 71 o 75 s II. Összesen 40*9 41*5 4'B 5'a 48'B 53*3 III. Közszolgálat stb. ... 8-s 9'i 63'6 60'e 28"i 30-s IV. Véderő — — lfs 12m 88*7 87-« V. K. m. n. napszámosok — — — IOOo LOO'o VI. Házi cselédek — — — lOO'o IOO o VII. Nyugdíjasok stb.... lOO'o lOO'o — — — VIII. Egyéb és ism. fogl. 78'B 70'O 0'S 0'S 21-A 30 s Általában 45s 47s 3-1 3s 51 s 4Ss Minthogy az önállók eltartottjainak száma jóval nagyobb, mint az egyéb segédszemélyzeté, az önállók csoportjába tartozó összes népesség arányszáma természetesen jóval magasabb, mint ha az önállókat csak a keresők között veszszük figyelembe. A polgári társadalom tömege így majdnem eléri a munkásság számát, a mely utóbbi e számítás szerint a népességnek még felét sem teszi. Az őstermelésnél magánál az önállók csoportja a népesség felét is meghaladja, az ipar-forgalomnál ellenben a munkásság lép előtérbe 53'3%-nyi arányával. A közszolgálat és szabadfoglalkozásokhoz tartozó népességnél egészen más a helyzet, ott a tisztviselők arányszáma a legmagasabb. Az utolsó 10 év alatt ugyanazokat a változásokat látjuk itt, mint a melyeket fentebb a keresők megoszlásánál ismertettünk. Minthogy az őstermelésnél a kereső segédszemélyzet egy része az önállók eltartottjai közé került, természetes, hogy az önállók aránya növekedett, a segédszemélyzeté pedig csökkent, a mi aztán a többi foglalkozásoknál mutatkozó ellentétes irányzat daczára az országos átlagra is érezteti befolyását. Magában az ipar-forgalomban a népesség ú. n. elproletárosodása nagy lépéssel haladt előre, annál inkább, mert az önállók és tisztviselők eltartottjai is kisebb arányban szaporodtak, mint a munkásság eltartottjai. Az eltartottaknak a keresőkhöz való viszonya egyébként a három fő társadalmi osztály szerint elég éles különbségeket mutat. Csak a három fő foglalkozási csoportot és az országos átlagot kapva ki az 55. sz. táblából, az arányszámok így alakulnak : Száz keresőre jutott eltartott .. .

11x

1 .. , az egyéb Foglalkozási főcsoport - ónállók- ^jgj^ ^egédsz^ 1900 1910 1900 1910 1900 1910 őstermelés 245*7 265-4 224'i 203-« 60m 71's Ipar-forgalom 223"i 219 a 146'i 122'a 96'4 104'8 Közszolgálat stb 146'e 125"o 160'7 143"s 192"a 172"4 Országos átlag 233's 238 o }57"a 136"i 66'a 76"8