1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

102* őstermelésre és az ipar-forgalomra a férfi keresők közül jóval nagyobb százalék jut, mint a női keresők közül, kik között e két fő foglalkozási csoport mellett a házi cselédek csoportja tör előre 16'2%-kal, mely még az ipar-forgalommal foglalkozó nők (14'4%) számát is meghaladja, habár a fejlődés az iparforgalmi női népességnél jóval nagyobb, mint a kereső házi cselédeknél. A női kereső népesség foglalkozási megoszlásában egyébként 1900 óta igen lényeges változások történtek, a mik azonban kizárólag a mezőgazdasági segítő családtagok és a k. m. n. napszámosok nagy megfogyására vezethetők vissza. 2. A népesség társadalmi tagozódása (foglalkozási viszonya). A népesség foglalkozási adataiból a népesség társadalmi tagozódását is — legalább nagy vonásokban — megismerhetjük. Erre a keresők foglalkozási viszony (önállók és alkalmazottak) szerint részletezett adatai szolgálhatnak tájékozásul. A magyar foglalkozási statisztika nemcsak a keresőket, hanem az eltartottakat majdnem teljes egészükben részletezi foglalkozási viszony szerint s a segédszemélyzetből a tisztviselőket, illetőleg ezek eltartottjait is külön kimutatja. Habár kétségtelen, hogy maga a foglalkozási viszony a társadalmi tagozódást nem mutatja hibátlanul, mert a foglalkozási viszony szerint való besorozás sem ment minden tévedéstől és felfogásbeli különbségektől, mégis meg lehet állapítani, hogy a foglalkozási viszony három főcsoportja : önállók, tisztviselők és egyéb segédszemélyzet, «általánosságban megfelel a termelő társadalom három nagy alkatelemének : a polgárságnak, az értelmiségnek és a munkásságnak. Azok az arányok tehát, a melyek a foglalkozási viszony szerint az egyes foglalkozási csoportokban s az összes népességben mutatkoznak, s azok a változások, a melyek ebben a tekintetben a két népszámlálás közti időben jelentkeznek, nagyjában a társadalmi erőviszonyok alakulását s az ebben az idők folyamán mutatkozó irányzatot is jelzik. A kereső népesség foglalkozási viszony szerint való imegoszlására vonatkozó főbb adatokat foglalkozás főcsoportok szerint az 53. sz. táblán (1. a 190. lapon) állítottuk össze. Eltérőleg az előző népszámlálástól, ezúttal a házi cselédeket is bevettük a kereső népességbe, mint külön foglalkozási csoportot, mert habár a házi cselédek gazdasági értelemben vett produktiv munkát nem végeznek, mégis feltétlenül inkább keresőknek tekintendők, mint eltartottaknak. Foglalkozási viszony szempontjából azonban — bár e kérdés vitatható — az egyéb segédszemélyzet rovatába vétettek. Minthogy a foglalkozási viszony szerint való beosztás ott, a hol az kétséges és vitás lehetett, mindenütt a társadalomban elfoglalt helyzet figyelembevétele mellett történt, már csak azért is, hogy a foglalkozási viszony szerint való tagozódás egyúttal lehetőleg a társadalmi tagozódás képét is mutassa, a házi cselédek s más olyan foglalkozások is, a melyek magukban önállóknak látszanak, szocziális szempontból azonban kedvezőtlenebb helyzetű kategóriába tartoznak, többnyire a segédszemélyzet rovatába osztattak be. A népszámlálási mű harmadik kötete, a mely a foglalkozásokat a rendszeres névjegyzék alcsoportjai szerint közli, felvilágosítást adhat arra, hogy e beosztás milyen elvek szerint történt. Áttérve most már a foglalkozási viszony szerint részletezett adatokra, a főbb eredmények a fentebb említett 53. sz. tábla szerint a következők : A kereső népességből "/o-ban Foglalkozási főcsoport önálló tisztviselő Siélyzet 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1. Őstermelés 30-7 35-4 0'a 0-a 69-1 64-4 II. A) Bányászat l-o O' 5 2'i 2' 3 96' a 97-a 37' a 33' i l'e 2' 3 61-a 64' e C) Keresk. és hitel 47-7 44' s 12-o 15'o 40-3 39'a D) Közlekedés 13-8 U'i 15'8 15-1 70' 4 73'6 II. Összesen... 35-a 31-B 4-4 5-a 60-3 62-a III. Közszolgálat stb.... 9-0 lO-i 65'a 62-a 25-s 27-7 IV. — — 6-s 7-s 93 "a 92 "a V. K. m. n. napszámo— — — — . lOO'o 100-O VI. Házi cselédek — — — — lOO'o 100-O VII. Nyugdíjasok stb.... lOO'o lOO'o — — — — VIII. Egyéb és ismeretlen foglalkozásúak ... 69-b 58*6 0-7 0-4 29-e 41-0 Általában... 29'a 32'i 2'e 3's 67'o 64; Első pillantásra a végeredmény igen kedvező irányzatot mutat, a mennyiben az önállók aránya a kereső népességben 29'5%-ról 32'4%-ra, a tisztviselőké 2'6%-ról 3"5%-ra növekedett, ezzel szemben az egyéb segédszemélyzet aránya 67'9%-ról 64'1%-ra esett. Ha közelebbről veszszük azonban szemügyre az adatokat, kiderül, hogy ezt az eredményt kizárólag az őstermelés nagy tömegében mutatkozó hasonló irányzat idézi elő, a többi foglalkozási csoportban ellenben — a közszolgálatot kivéve — ellenkező tendenczia érvényesül. Sajnos, az őstermelésnél sem jelez az önállók arányának növekvése valódi fejlődést, mert az csak annak a következménye, hogy a női segítő családtagok, kik az előző népszámlálásnál nagy tömegben vétettek fel s így az önállók arányát leszorították, most jórészben kimaradtak a keresők közül. Itt nem annyira a relativ számoknak, mint inkább az abszolút számoknak van jelentőségük. A világszerte folyó gazdasági konczentráczió, mely Magyarországon is éreztette hatását, mindenütt csökkenti az önállók és növeli az alkalmazottak arányát. Nálunk azonban ez a konczentráczió nem következett be olyan mértékben, hogy az önállók számának abszolút fogyására vezetett volna, mert, mint az 53. sz. táblából látható, az önállók száma még azokban a foglalkozási csoportokban is igen kedvezően fejlődött, a melyekben az önállók aránya visszaesett. Az egyedüli kivétel a bányászat, a melyhez többnyire nagy tőkeerő lévén szükséges, az egyéni vállalkozásnak kevésbé adhat teret s így itt a tőkeerős társas vállalatok az egyéni vállalatokat fokozatosan hát-