1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 5. Húsznál több segédszemélyt foglalkoztató bánya és iparvállalatok

10* viselőnek stb. adott kenyeret. A bányászatnál tehát a concentratio olyan nagy, hogy a nagyvállalatokban alkalmazott segédszemélyzetből is 45.427, vagyis az összesnek 61*4 %-a 500 segédszemélynél nagyobb vállalatokban talált alkalmazást. Legnagyobb bányatelep az egész országban a tatabányai, a mely 6.200 munkással dolgozik s a fejlődés is igen nagy itt 1900 óta, a mikor csak 2.210 volt a munkások száma. Természetesen az ország különböző helyein lévő, de egy igazgatás alatt álló bányatelepek e kimutatásban külön számítanak. Abszolút számban azonban Hunyad vármegyében a legnagyobb a növekvés, a hol 7.965-ről 15.559-re nőtt a nagyvállalatok segédszemélyzete s ez utóbbi számból 9.883 esett az 1.000-en felüli munkással dolgozó 5 vállalatra, illetőleg telepre. Adataink, melyeket közleményünk ezúttal először közöl községenkint, érdekes világot vetnek bányavállalataink személyzetének állampolgársági és nyelvi viszonyaira. A bányanagyvállalatok 74.024 főnyi segédszemélyzetéből magyar állampolgár volt 70.000, osztrák 3.742, német 76, olasz 107 és egyéb állampolgár 99. A magyar állampolgárok aránya tehát 94'6%; 1900 óta, a mikor az arányszám még csak 90'4 volt, a javulás igen jelentékeny. Táblázatunk a segédszemélyzetet kategóriák szerint is részletezi s az egyes kategóriákról külön is szemlélteti az állampolgárságra és a nyelvi viszonyokra vonatkozó adatokat. Az összes segédszemélyzetből tisztviselő 1.553 (közte 1.151 igazgatási, 402 műszaki tisztviselő), művezető, előmunkás stb. 3.206 és egyéb segédszemélyzet 69.265. E három kategória szerint a magyar állampolgárok aránya így alakult 1900-ban és 1910-ben : Magyar állampolgár °/„-ban 1900-ban 1910-ben Művezetők stb Egyéb segédszemélyzet ... 78-8 85-1 90» 92-2 92'o 94-1 Bányászatunkból e szerint rohamosan szorulnak ki az idegen honosok különösen a vezető tisztviselők közül, a mi igen örvendetes jelenségnek tekinthető. Fontos azonban annak ismerete is, hogy a segédszemélyzet között a magyar anyanyelvűek milyen arányban vannak képviselve s hogy hányan beszélnek magyarul. Ezek az adatok kategóriánkint s szintén az 1900. éviekkel összehasonlítva a következők : A segédszemélyzet kategóriái Magyar anyanyelvű Magyarul tudó százalékban 1900-ban 1910-ben 1900-ban 1910-beu Tisztviselő 62'» 78'a 80"» 93-6 Művezető stb 46« 60*8 73o 88'» Egyéb segédszemélyzet ... 33-R t&u 48i 63« Összes segédszemélyzet... 34'« 46-s 49#s 65-a Láthatjuk, hogy minden kategóriában javultak úgy a magyar anyanyelvtiekre, mint a magyarul tudókra vonatkozó arányszámok, a mi egyrészt onnan is ered, hogy az idegen honosok száma a bányászok között kevesbedett, s e mellett a magyarság nagyobb mértékben tódult a bányatelepekre, de másrészt kétségtelen bizonyítéka a nagy bányavállalatok s általában a nagyipari üzemek nyelvileg egységesítő hatásának. Törvényhatóságok szerint természetesen igen nagy eltérések vannak az arányszámok között, mert a magyar anyanyelvűek aránya első sorban attól függ, hogy a bányatelepek az illető törvényhatóságban milyen nyelvű vidékeken vannak. Azért feltűnő eltéréseket tapasztalhatunk a bányásznépesség nyelvi viszonyai és ugyanazon törvényhatóság összes lakosságának anyanyelvi megoszlása között. Legjellegzetesebb a különbség Máramaros vármegyében, a hol a népességnek csak 14-8%-a magyar, a bányászoknak azonban 97"4%-a, a mi a kincstári sóbányászatnak köszönhető. BeszterczeNaszód, Szolnok-Doboka és ujabban Szerem vármegyébe szintén a kincstári bányászat hozta a magyar bányamunkásokat. Ezzel szemben igen feltűnő, hogy pl. Pécsett, a hol a lakosságnak 83'6%-a magyar, a bányászok között csak 41"2%-a magyar anyanyelvű, még kirívóbb az ellentét Sopron városban, a hol a magyarság 44*2 %-os arányával szemben a bányászok között csak 2#8 %-kal van a magyarság képviselve, sőt itt magyarul is csak 14*2 % beszél. Mindkét bányatelep távol fekszik a város magyarosító hatásától s amellett idegen társaságok kezén van. A húsznál több segédszemélyt foglalkoztató iparvállalatok fejlődése jóval nagyobb méretű volt, mint a bányavállalatoké. Már fentebb érintettük, hogy a nagyipari vállalatok száma tíz év alatt 2.261-ről 4.020-ra emelkedett; hasonló arányban növekedett a bennük alkalmazott segédszemélyzet száma 230.641ről 416.543-ra. A fejlődés minden országrészben s majdnem minden törvényhatóságban mutatkozik, csupán Győr, Árva, Abauj-Torna, Ugocsa, BeszterczcNaszód, Kis-Küküllő, Lika-Korbava, Várasd, Verőcze és Zágráb vármegyékben, tehát 10 vármegyében fogyott meg a nagyipari vállalatok száma. Ezzel szemben pl. Somogyban 13-ról 38-ra, Békésben 12-ről 31-re, Biharban 12-ről 32-re, Szabolcsban és Szatmár-Németi városban 3-ról 16-ra, Torontálban 21-ről 55-re, Csíkban 7-ről 23-ra, Háromszékben 6-ról 22-re, Maros-Tordában 7-ről 20-ra, MarosVásárhelyt 6-ról 19-re szaporodtak a nagyipari vállalatok 10 év alatt. Abszolút számban legnagyobb természetesen a növekvés Pest vármegyében 69-ről 151-re és Budapesten 622-ről 1.296-ra. A nagyipari vállalatok között is a legnagyobbak, az 500 munkásnál többet foglalkoztató gyárak, a következő fejlődést mutatják 1900 óta : 501-700 munkással 701-1.000 » l.Ooo-iiél több munkással., Összesen 69 A nagyipari vállalatok 7o-ában 8*i Vállalatok szama 1900- 1910ban ben 28 51 12 46 29 37 személyzete 1900ban 10.139 9.697 49.346 1910ben 30.448 38.295 88.191 134 3\i 75.182 136.934 32'« 32'»