1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912)

I. Általános jelentés - Szöveg - 11. A lakóházak falazata és tetőzete

10* fogva a házak lakottsága csökkent, Horvát-Szlavónországokban ellenben a házak számának szaporodása nem tartott lépést a népnövekvéssel, ebből kifolyólag újabban több ember jut egy házra. Ezek az arányszámok egyébként inkább a házak átlagos nagyságát, vagyis a bennük lakók átlagos számát, mint lakottságát jelzik, ezekből tehát a lakásviszonyokra semminemű következtetést nem lehet vonni. A városokban a házak általában nagyobbak lévén, mint vidéken, látjuk arányszámainkból (1. 10. sz. táblát a 48.* lapon) hogy a törvényhatósági jogú városokban 12"7 lakó jutott egy házra, a vármegyékben ellenben csak 5'5. Legnépesebb házak vannak a fővárosban, a hol 44*0 ember esik egy házra, az utána következő Pozsonynak már csak 22*9 a megfelelő arányszáma. A legfalusiasabb jellegű Hódmezővásárhelyen viszont még annyi lélek sem jut egy házra, mint a vármegyék átlagában, a mennyiben 4*9 házainak a lakottsága. A vármegyék között a szélsőségek már sokkal kisebbek; legnépesebb házakat találunk Zólyom vármegyében, a hol 7*4 lakos jut minden házra, ellenben Háromszék vármegyében csak 4" 2 ember lakik házankint, itt tehát úgyszólván minden család külön házban lakik. A házaknak a területhez való aránya az általános népsűrűséghez igazodik, de függ a házak nagyságától is. Legjobban beépített területe Fiúménak van, a hol 119"6 ház esik egy négyzetkilométerre, míg Nagy-Váradon 111*8 s csak harmadik helyen következik Budapest 101'2 házzal négyzetkilométerenkint. A vármegyék közül Várasd és Lika-Korbava képviselik a végleteket 20'1, illetőleg 5*5 házzal négyzetkilométerenkint, tehát épen az a két vármegye, a mely népsűrűség tekintetében is a szélsőségeket jelzi. 11. A lakóházak falazata és tetőzete. Ügy kulturáüs, mint különösen árvíz- és tűzbiztonsági szempontból fontos a lakóházak építési anyagának az ismerete. Ebben a tekintetben is jelentékeny haladást konstatálhatunk az utolsó népszámlálás óta. Míg ugyanis 1900-ban a lakóházaknak 19-3°/0-a épült kőből vagy téglából, 1910-ben már 22*i°/0-a ; növekedett — még pedig jelentékenyen — a kővagy téglaalappal vályog- vagy sárból épült házak aránya is 10'i°/o-ról 17'2°/0-ra, ellenben csökkent a tisztán vályog- vagy sárból épülteké 35"6<>/0-ról 29'2-re s a faanyagú házaké 35"0-ről 31"5-re. A tetőzetnél még nagyobb a javulás : a legkevésbbé tűzveszélyes cserép-, pala- vagy bádogfödelű házak aránya 24*8°/0-ól 39*6-re nőtt tíz év alatt, a zsindely- vagy deszkatetejű házaké már csökkent 25'8°/0-ról 22"9-re s még jobban csökkent a legtüzveszélyesebb nádvagy zsúp tetejű házaké 49'4°/0-ról 37*5-re. A legbiztosabb anyaggal fedett házak tehát immár az összes lakóházak relativ többségét teszik. Közjogi alkatrészek szerint ez adatokat a következő tábla szemlélteti : Közjogi alkatrész l Magyarország Horvát-Szlavonorsz. Magy arbir o dalom... kőből vagy téglából 1 681.960 125.817 787.777 Lakóházak kő- v. téglaalappal vályog- v. sárból vályog- vagy sárból fából vagy más anyagból cserép-, pala- vagy bádog1910-ben abszolút szâmo 3 554.846 57.402 612.248 4 5 1,012.940 26.301 1,039.241 875.931 243.943 1,119.874 6 1,157.88 251.826 1,403.684 zsindelyv. deszkanád- vagy zsúptetővel iban 7 8 751.588 1,196.231 64.7651 136.872 j 816.353 1,333.103 Száz lakóház közül volt kőből vagy téglából kő- vagy téglaalappal vályog- vagy sárbúi fából v. más anyagból cserép-, palavagy bádogzsindelyv. deszkaÄ tetővel 1900-ban 9 | 10 11 1Ï 19-0 20-9 19-8 10-8 lO-i 12-8 35'6 31-0 61-6 35-0 13 ! ii 23-0 36-7 24-s 26-8 19-7 25-8 a 50-2 43-6 49-* kőből vagy téglából kő- vagy téglaalappal vályog- vagy sárból vályog- vagy sárból fából v. más anyagból zsindelyv. deszkánád- vagy zsúptetővel 1910-ben IG j 17 21-3 27-7 22-j 17-» 12-7 17-8 18 ! 19 32-e ! 28-a 5*8 1*53*8 29-« 31-6 10 37-» 55-5 39-8 it n 24-3 38-s 14-8 22'» 30-8 37-8 A házak építési anyaga tekintetében e szerint jelentékeny különbségek vannak az anyaország és a társországok közt. Az anyaországban a vályogfalú épületek vannak túlsúlyban, míg a társországokban a faházak dominálnak, melyek még most is abszolút többségét teszik a lakóházaknak ; e mellett azonban a kőből vagy téglából való építési mód elterjedtebb Horvát-Sziavonországokban, mint Magyarországon. A házak tetőzete dolgában már határozottan előnyösebb helyzetben vannak a társországok : ott az épületek többsége már tűzbiztos anyaggal van fedve, míg az anyaországban csak alig több, mint harmada az épületeknek cserép-, pala- vagy bádogtetejű. A javulás úgy az anyaországban, mint a társországokban igen jelentékeny a falazat és tetőzet szilárdabb és tüzbiztosabb építése tekintetében. Országrészek és törvényhatóságok szerint (1. a 11. sz. táblát a 49.* lapon) érdekesek a különbségek a lakóházak építkezési anyagát tekintve. Általában úgy lehet jellemezni az építkezés módját, hogy nyugaton a kő- vagy téglafalazatú, az Alföldön a vályog- vagy sárfalazatú, a Felvidéken és Erdélyben pedig a faanyagú házak dominálnak. A tetőzet anyaga tekintetében már nem lehet ilyen határozott jellemvonást felismerni, mégis látható az adatokból, hogy a zsindely- vagy deszkatető ott van túlsúlyban, a hol a házak falazata is faanyagú, a zsúp- és nádtetejű házak pedig leginkább az Alföldön találhatók. A cserép-, pala- vagy bádogtető azonban az ország több vidékén van elterjedve, leginkább a Tisza-Maros szögén, a Dunán túl, néhány felvidéki és erdélyi vármegyében. Nagy-Küküllő vármegye-