1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
88* kellett tért hódítania, mert a magyarság aránya, a mint az a 29. sz. táblából (1. a 134. lapon) kitűnik, úgy a görög katholikusok, mint a görög keletiek között emelkedett. A czigányok nagymérvű beolvadása okozza, hogy az oláhság számaránya a Királyhágontúl 17 törvényhatósága közül 8-ban némileg emelkedett is. E törvényhatóságok legnagyobb részében az »egyéb« anyanyelvűek aránya jóval nagyobb mértékben csökkent, mint a mennyivel az oláhok aránya növekedett, jeléül annak, hogy a czigányok nemcsak az oláhok sorait szaporították. A magyarság, mint fentebb láttuk, csak Háromszék vármegyében vesztett tért az oláhsággal szemben, a németség azonban, mind a 8 vármegyében, a hol az oláhok aránya növekedett, vesztett korábbi állásából. Legérzékenyebb volt a nemetek térvesztése az oláhokkal szemben Besztercze-Naszódban, a hol arányuk 24 ,i°/ 0-ról 22-o-re csökkent, míg az oláhoké 67'3-ről 69'i-re növekedett, továbbá Nagy-Küküllőben, a hol 1890-ben a németeknek 44'0°/ 0-os relativ többségével szemben az oláhok aránya csak 39 ,ß°/ 0-ot tett, míg 10 év múlva mind a két nemzetiség aránya egyenlően a 42'7°/ 0-on állott. Az egyetlen nemzetiség, mely utolsó népszámlálásunkat megelőző évtizedben némi kis tért foglalt, a kis számú ruthénség. Arányszámában ugyan ez nem jut kifejezésre, de szaporodási aránya nagyobb volt, mint az összes népességé. Tulaj donképen csak 7 vármegyében fordul elő jelentékenyebb számban s e hét közül Zemplénben, Ungban, Beregben és Máramarosban tért foglalt, mindenütt a németség rovására, a zsidók közül ugyanis e vármegyékben sokkal többen vallották magukat ruthéneknek, mint 1890-ben ; Sáros és Szepes vármegyékben ellenben a tótság, Ugocsában a magyarság javára tért vesztett. Különösen gyorsan halad a ruthének magyarosodása Ugocsában, a hol arányuk 20 év alatt 47 ,2°/ 0-ról 39-3°/ 0-ra esett, míg a magyarságé ugyanott 35'7-ről 42'9-re növekedett. A horvátoknak, szerbeknek és az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségeknek arányszámait a már említett körülmény nagyban befolyásolja, azért ez arányszámokat nem fogadhatjuk el a valódi fejlődés kifejezőiül ; ha azonban csak azokat a vármegyéket tekintjük, a melyekben a horvátok vagy szerbek magukban fordulnak elő, tehát a bunyeváczok, sokáczok száma nem zavarja az arányszámokat, azt látjuk, hogy e két nemzetiség ezekben a vármegyékben is többnyire visszafejlődésben van. így csökkent pl. a horvátok aránya Mosonban, Sopronban, Vasban, sőt Zalában is, a szerbeké Temesben, Torontálban, tehát éppen a legfőbb elterjedési területeiken, a mi azt bizonyítja, hogy a horvátok és szerbek arányszáma az említett nyelvtöredékek elvétele nélkül is apadt volna. A társországok törvényhatóságainak nemzetiségi viszonyairól kell még néhány szót szólnunk. Fentebb már láttuk azt, hogy a horvát elem, melynek különben sincs túlnyomó többsége HorvátSzlavonországok területén, folyton tért veszít s a vele egynyelvű, de külön nemzetiséget képező szerbség szintén ; érdekes azonban, hogy míg a horvátok a 8 vármegye közül csak az egy Varasdban, a hol különben is majdnem kizárólagos többségben vannak, nyertek tért, a többi vármegyében kivétel nélkül visszaestek, addig a szerbek két vármegyében, LikaKorbavában és Zágrábban éppen a horvátokkal szemben nyomultak előre. A németek és még inkább a magyarok aránya mindenütt emelkedett, nem szólva a nyugati vármegyékről, a hol elenyésző csekély a számuk. Hogy a nem horvát vagy szerb nemzetiségek bevándorlása és kedvezőbb természetes szaporodása mennyire megváltoztatja a társországok keleti részének nemzetiségi képét, arra nézve legyen elég a három sziavon vármegye, Pozsega, Verőcze, Szerém és a területükön fekvő Eszék és Zimony városok, mint a mely törvényhatóságok 1848 előtt közvetlenül az anyaországhoz tartoztak, népességének nemzetiségi megoszlását idéznünk. Ez öt törvényhatóság területén következő számban és arányban voltak a magyarok, németek, horvátok, szerbek és a többi nemzetiségek a három utolsó népszámlálás alkalmával : Anyanyelv Abszolút számokban Százalékban Anyanyelv 1880 1890 1900 1880 1890 1900 Magyar 36.650 56.901 70.301 5-7 7-4 8-s 75.101 105.849 122.222 11-« 13-8 14-4 Horvát 284.863 311.161 336.669 44*o 40-e 39-7 219.543 248.146 268.401 34-0 32-Í 31-6 30.459 44.218 50.983 4*7 5-8 6-0 Összesen ... 646.616 766.275 848.576 lOO'o lOO'o lOO'o Magában Szlavóniában tehát még gyorsabb a horvát és szerb elem térvesztése, mint ha a társországok egész területét veszszük. A horvátoknak e területen már csak igen gyenge relativ többségük van s a szerbekkel együtt is csak 71*a°/ 0-át teszik Szlavónia népességének. Gyorsan nyomul előtérbe ellenben a németség s még inkább a magyarság, melynek száma 20 év alatt majdnem megkétszereződött. A magyarságnak az állam egész területén való térfoglalása már ezekből az ismertetett adatokból is kitűnik, még örvendetesebbek azonban a magyarságra nézve a népszámlálás eredményei, ha a városok adatait külön tekintjük. A városok lévén a nemzet kulturális és gazdasági erejének letéteményesei és biztosítékai, igen fontos és figyelmet érdemlő a magyarságnak a városokban való rendkívül gyors térfoglalása. A 26. sz. táblán (1. a 114. lapon) úgy a törvényhatósági jogú, mint a rendezett tanácsú városok nemzetiségi megoszlását adjuk 1880 óta s országrészenkint szembeállítva a vidék hasonló viszonyaival. Mellőzve itt az abszolút számokat,
