1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

49* À nem helybeli születésű magyarországi eredetű népesség száma tehát 1880-tól 1890-ig 565.894 lélekkel, vagyis 15'i°/

0-kal, 1890-től 1900-ig pedig már 993.949 lélekkel, vagyis 23-o°/

0-kal szaporodott. Figyelembe kell azonban venni, hogy a nem helybeli születésű népesség számának különbözete még nem adja teljes egészében a belső vándormozgalom menynyiségét, mert az előbbi népszámlálás alkalmával összeirtaknak egy jó része, körülbelül egynegyede, a következő népszámlálásig elhal, a vándormozgalom tehát a valóságban legalább is ezzel a negyeddel nagyobb, mint a mennyi a két népszámlálás számai közt mutatkozó különbözet. Megtéve ilyenformán a számítást, azt találjuk, hogy 1880-tól 1890-ig körülbelül 1,503.000 ember költözött más községbe, 1890-től 1900-ig pedig már 2,072.000 ember. Ha pedig csak a más megyebeli lakosságra vonatkozólag számítjuk ki hasonló módon a különbözetet, az eredmény az, hogy a 80-as évek folyamán körülbelül 635.000 ember költözött más megyébe, ellenben a 90-es évek folyamán már 924.000-re rúgott azok száma, a kik születési helyük vármegyéjéből más vármegyébe vándoroltak. Láthatjuk tehát, hogy tiz év alatt óriási embertömegek mozdulnak meg nemcsak egy-egy vármegye területén belül, hanem azon kivül is az ország más vidékeire. Minthogy ez a nagy vándormozgalom a népesség különböző viszonyainak alakulására, például a népesség nem és kor szerint való összetételére, hitfelekezeti és nemzetiségi megoszlására nagy befolyással van, érdemes e mozgalom irányaival és méreteivel behatóbban foglalkozni. Egy-egy népszámlálás azonban csak mint egy pillanatnyi fénykép örökíti meg a vándormozgalom folytán előállott állapotot, magát a vándormozgalmat csak több népszámlálásnak eredményei alapján lehetne megállapítani. Előbbi népszámlálásaink azonban erre •— sajnos — nem adnak módot, mert a törvényhatóságok egymásközti népcseréjét nem a születési hely egyedül helyes alapján mutatták ki, hanem az illetőség bizonytalan és a születési helyre vonatkozó adatoktól lényegesen eltérő adatai alapján. E miatt csak az 1900. évi népszámlálás eredményeit ismertethetjük, a melyekben nemcsak a 90-es évek vándormozgalma, hanem az előző évtizedek vándorlásai is kifejezésre jutnak. Magukból az 1900. év adataiból tehát közvetlenül nem lehet következtetni az 1891— 1900. évek vándormozgalmára, legföljebb közvetve, a vándorlási difíerenczia számaival való összehasonlítás útján lehet hozzávetőleg megállapítani azt, hogy az 1900. évi eredmények a 90-es évek, vagy az előző évtizedek vándormozgalmától származnak-e ? A 10. b) sz. tábla (1. az 56. lapon) áttekintést nyújt az egyes törvényhatóságokból elvándoroltak s az ugyanoda bevándoroltak számáról úgy, a hogy azt a születési hely alapján az 1900. évi népszámlálás megállapította. A két szám különbözete adja a népcsere mérlegét, vagyis azt a számot, a mennyi embert az illető törvényhatóság nyert az odavándorlás, vagy vesztett az elvándorlás nagyobb tömege révén. A nyereség, vagy veszteség aztán részletezve van a szerint, hogy mennyi volt az Budapesttel, más magyarországi városi és vármegyei törvényhatóságokkal, végül a horvát-szlavon városi és vármegyei törvényhatóságokkal szemben. Láthatjuk e táblázatból, hogy a törvényhatósági jogú városok belső vándorlási mérlege, két város, Hódmező-Vásárhely és Kecskemét kivételével, valamennyi városnál aktív, vagyis az odavándorlás nagyobb az elvándorlásnál. Kecskemétnél kevés az elvándorlás többlete, ellenben Hódmező-Vásárhelyen elég jelentékeny, 4677 lélek, a mi a népesség 7'7°/

0-ának felel meg. Az odavándorlási többlet úgy abszolút számban, mint a népességhez viszonyítva, legnagyobb Budapesten, 350.193 lélek, a mi a lakosságnak közel felét (47'8°/

0) teszi. Egyformán magas arányszámot mutatnak Zágráb és Temesvár (43'2

0/

0), a mi ott 26.315, itt pedig 22.932 lélek odavándorlási többletet jelent. 22.000-en felüli odavándorlási többletet ezeken kivül csak Debreczen mutat fel (22.963), ott azonban az odavándorlási többlet csak 30"6°/

0-át teszi a népességnek, 30°/

0-on felüli többlete pedig már elég sok városnak van, ú. m. : Pozsonynak (31*4), Pécsnek (39*7), Sopronnak (31*3), Újvidéknek (30'o), Kassának (39'i), Nagy-Váradnak (36*7), Aradnak (34'7), Pancsovának (30"i), Kolozsvárnak (37'e) és MarosVásárhelynek (32*5). E sorozat természetszerűleg azokat a városokat foglalja magában, a melyek akár az utolsó évtized folyamán, akár előzőleg a legnagyobb szaporodást érték el, minthogy a bevándorlási többlet nagyságával — caeteris paribus — a szaporodás egyenes arányban áll. Annál feltűnőbb, hogy e sorozatban Pancsova is helyet foglal 30"i°/

0 odavándorlási többlettel, holott Pancsova Varasd után a legkevésbbé fejlődő törvényhatósági jogú városunk, melynek népessége 1869-től 1900-ig 16.888ról mindössze 18.512-re, tehát csak 1624 lélekkel (9-6°/O) szaporodott. Az 1900. évi népszámlálás mégis 8577 más törvényhatóságban született egyént talált Pancsován, ellenben pancsovai születésűt más törvényhatóságban csak 2843-at, az oda vándorlás többlete tehát 5734, a mely szám a 31 évi összes szaporodást több mint háromszor felülmúlja. E feltűnő különbségnek, mely másutt sehol sem mutatkozik, kétféle okát lehet adni ; az egyik az odavándorlási többlet nagyságát, a másik a tényleges szaporodás csekély voltát magyarázza meg. Az első ok az, hogy az 1900. évi népszámlálásnak a születési helyre vonatkozó adataiban nemcsak az 1869. év óta történt fejlődés, hanem az azelőtt történt odavándorlás és elvándorlás is kifejezésre jut annyiban, a mennyiben az 1869 előtti években vándorlók még életben vannak. Hogy pedig Pancsován éppen 1869. év előtt lehetett nagy a bevándorlási mozgalom, bizonyítja az, hogy Pancsova lakossága 1850-ben még csak 11.000 lélek volt, 1857-ben már 14.607 és 1869-ben 16.888. A fejlődés e szerint az 50-es és 60-as években igen nagy méretű volt, a mit meg lehet Népszámlálás. 4*