1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

35* to partja és a Duna jobb partja szaporodása volt a legkedvezőbb ; e két országrészben is a magyarság teszi a lakosság abszolút többségét. Legkevésbbé szaporodott ellenben a kivándorlástól legerősebben sújtott Tisza jobb partjának és azután a Királyhágóntúlnak lakossága. Az egyes vármegyék közül legkedvezőbb szaporodást értek el e 31 év alatt (1869. évi népesség °/

0-ában) : Pest-Pilis-Solt-Kiskun ... 53» Csongrád 37 s Csanád 47-a Jász-Nagykun-Szolnok ... 351 Belovár-Körös 46's Szeréra 34'o Máramaros 40o Borsod 31 w Pozsega 39-s Szabolcs 31s E 10 vármegye közül 6 az Alföldön, 1 az északkeleti felvidéken és 3 Szlavóniában fekszik. Ezzel szemben a leggyengébben szaporodó 10 vármegye volt: Abauj-Torna — 2« Szepes — 1*9 Sáros — 1-2 Árva 3'i Liptó 3-s Gömör és Kis-Hont.. Nagy-Küküllő Fogaras Szilágy Háromszék A legkedvezőtlenebb szaporodású 10 vármegye közül 6 a felvidéken, 3 Erdély déli részén és egy (Szilágy) a Tiszántúl fekszik, s mindenesetre érdekes, hogy a 10 vármegye közül 6 határszéli vármegye. Szilágy vármegye egyébként újabban elég normális szaporodást mutat, csak az 1869—1880. évek között történt óriási nép vesztesége juttatta a legkevésbbé szaporodó vármegyék sorába. A törvényhatósági jogú városok népszaporodása igen nagy mértékben felülmúlja a vármegyék népességének szaporodását, a mit az az egy összehasonlító adat eléggé megvilágít, hogy a mondott 31 év alatt az összes vármegyék népessége 20'i°/

o-kal növekedett, míg a törvényhatósági jogú városok lakossága 77'G°/

0-kal. A városi törvényhatóságok között Zágráb áll első helyen 182'8°/

0-ot tevő szaporodásával, a mely még Budapest 164'7°/

0-os szaporodását is meghaladja. 100°/

0-on felüli szaporodást ezeken kivül csak Fiume ért el (112*8). Vannak azonban törvényhatósági jogú városaink, a melyeknek népessége alig emelkedik ; ilyenek : Varasd 8*2, Pancsova 9-6 és Baja 10-4°/

0-os szaporodással ; az országos átlagot sem éri el ezeken kivül Selmeczés Bélabánya, Komárom, Zombor, Hódmező-Vásárhely és Versecz népszaporodása. A városok népességének szaporodására egyébként ott, a hol a néptömörülést és a belső vándorlásokat ismertetjük, még visszatérünk. Ha külön vizsgáljuk a népesség fejlődését az egyes népszámlálások közti három időszakban, a következő eredményre jutunk : A szaporodási arány a három időszakban következetesen fokozódik a két felvidéki országrészben, a Duna-Tisza közén és a Királyhágóntúl, a többi országrészekben azonban — a Drávántúlt is ideszámítva — a 80-as évek fokozódó' szaporodását a 90-es években hanyatlás követte ; különösen nagyfokú volt a hanyatlás a társországokban és a Tisza-Maros szögén. Mind a két helyen, mint látni fogjuk, az erősbödő kivándorlás okozta a népszaporodás arányának megcsappanását. A népszaporodás irányát a három időszakban röviden így jellemezhetjük : Az első időszakban (1869—1880) a kolera óriási pusztítása folytán alig volt szaporodás, a mi volt, az is túlnyomólag a városokra esett,; a vármegyék közül jelentékenyebb szaporodást csak néhány alföldi és dunántúli vármegye mutat fel, ellenben az ország 101 törvényhatósága közül nem kevesebb, mint 37 veszteséggel zárta le népesedési mérlegét. Az országnak keleti felében több - mint 200.000-rel csökkent a népesség. A második időszak (1880—1890) a népesség megújhodásának, de egyúttal a kivándorlás megindulásának a korszaka. Ebben az évtizedben a vármegyék közül azok, a melyeket a kivándorlás még nem érintett, nagy erővel duzzasztják fel az előző évtizedben megcsappant népességüket különösen az Alföldön, a Tiszántúl keleti részében és Erdély nyugati és északi megyéiben. A fe

lvidéken, a Dunán-_ túl és Erdély délkeleti sarkában "azonban a kivándorlás nagyon megapasztja a természetes népszapoTödást, úgy hogy még ebben az időszakban is akad három vármegye (Moson, Abauj-Torna és Szepes) és egy város (Versecz), melynek népessége csökken. s

|A Dnpánt.íilról éft ar. Alföld déli Té

fSfi

fí

1>Al fftrfrAifl... bevándorlás következtében ebben az időszakban igen kedvező szaporodást érnek el a horvát-szlavon vármegyék. Ugyancsak fokozódik a városok felszívó ereje : a 80-as években már 20"2°/

0-kal szaporodik a törvényhatósági jogú városok népessége, mig a vármegyéké 10"i°/

0-kal. A harmadik időszak (1890—1900) szaporodása, habár a népnövekvés aránya majdnem ugyanolyan, mint az előző évtizedben, egészen más tényezőkből alakul. A 80-as években gyengén szaporodó felvidéki és királyhágóntúli vármegyék szaporodási aránya emelkedik, ellenben az alföldi és az északkeleti határon fekvő vármegyék szaporodása szűkebb keretek között mozog ; kivételt csak Pest, Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék képeznek, a melyeknek népnövekvése meghaladja a 80-as évek arányait. A Dunántúl vármegyéi is általában gyengébb szaporodást érnek el, sőt Baranyában és Tolnában szinte stagnál a népesség. Általában véve a szaporodás egyenletesebben oszlik el, mert most már a kivándorlás és a városokba tódulás egyenlőbben apasztja a vármegyék népességét. A városok népnövekvése ebben az időszakban ismét fokozódik, most már 28'2°/

0-OS szaporodást ér el, mig a vármegyék szaporodási aránya 8'6°/

0-ra száll le. Nagyobb mértékben folyik továbbá ebben az időszakban a városokon kivül a nagyobb bányászati és ipari czentrumok felé való tódulás : Borsod és Hunyad vármegyék népességének nagy növekvése már ennek az eredménye. Az egyes vármegyék területén belül természetesen igen különböző a népesség fejlődése, azért érdemes a népszaporodást — legalább az utolsó időszakra vonatkozólag — járások, sőt községek 2**