1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - B) Lakóházak és lakásviszonyok
30* 68'2 0/ 0-a a Házaknak épült fából, vagy más könnyen éghető anyagból ; legkevesebb a fából épült ház természetesen a fában szegény Alföldön : a DunaTisza közén csak l"2°/ 0. A faházak egyébként a társországok területén is jelentékeny többségben vannak (6R5°/ 0). Egyes törvényhatóságonkint természetesen az országrészeken belül is nagy különbségeket találunk, a melyek a törvényhatóságok földrajzi fekvésének, a különböző építőanyagban való bőségének s részben a lakosság különböző vagyonosságának is a kifolyásai. Az ország karéján, Trencséntől Krassó-Szörényig a faházak túlnyomó többségét teszik a házaknak, csupán Brassó és Szeben vármegye kivétel, a hol a vagyonos szász lakosság házai a kő- vagy téglaházaknak szerzik meg a túlsúlyt. E két vármegyén kívül csupán Nagy-Küküllő, Sopron, Hont és Zólyom vármegyében vannak abszolút többségben a kő- vagy téglaházak. 40°/ 0-ot meghaladják még Moson, Vas, Veszprém, Zala és Szepes vármegyékben. Törvényhatósági jogú városaink általában magasabb arányát mutatják a szilárd anyagból épített házaknak : Fiúméban a házaknak 99-c 0/ 0-a, Sopronban 97*8, Pozsonyban 94'i°/ 0-a épült kőből vagy téglából ; ellenben alföldi mezőgazdasági jellegű városainkban ritka a kő- vagy téglaépület ; Kecskeméten a lakóházaknak csak 9'0°/ 0-a, sőt Hódmezővásárhelyen csak 3"7°/ 0-a. A fejlődés az előző népszámlálás óta néhol szinte rohamos : például Pozsony vármegyében 23'i°/ 0-ról 34'o-re, Mosonban 31'9-ről 42'8-re, NagyKüküllőben 55'3-ről 66-4-re, Szebenben 37"o-ről 50'2-re Lika-Korbavában 27'7-ről 37'3-re ugrott a kő- vagy téglaépületek aránya tíz év alatt. Némi csökkenés csupán Tolna, Bács-Bodrog, Bereg és BeszterczeNaszód vármegyékben mutatkozik. A városokban természetesen még gyorsabb a kő- vagy téglaépületek térfoglalása, habár itt néhány városnál, úgy látszik, közrejátszik az a körülmény is, hogy a kőalappal bíró vályogházakat 1900-ban a kő- vagy téglaépületek közé sorolták. Pozsonyban például a kőalapú vályogházak aránya 19'i°/ 0-ról 2'5-re csökkent, Nagyváradon 26'9-ről 0'2-re (!), Debreczenben 24'6-ről 12'9-re, s ezzel szemben mindegyik városban a kő- vagy téglaházak aránya növekedett meg legfeltűnőbben, így Pozsonyban 68'o°/ 0-ról 94-10/ 0-ra, Nagy-Váradon 45'0-ről 65*7-re és Debreczenben 30'4-ről 42'4-re. A mi a lakóházak tetőzetének anyagát illeti, itt úgyszólván még nagyobb változatosságot találunk, mint a falazat anyagánál. Országos átlagban a házak 24'8°/ 0-a van cserép-, pala- vagy bádogtetővel fedve, 25 ,8°/ 0-a zsindely- vagy deszkatetővel, végül a legnagyobb rész, 49 ,4°/ 0, náddal vagy zsúppal. A fedőanyagoknak a három főkategóriája a legnagyobb változatosságban fordul elő az ország minden részén ; nagyjából mégis meg lehet állapítani a következő elterjedési vidékeket : A nád- vagy zsúpfödélzet túlnyomó többségben van az Alföldön, a Dunántúl és az ország északkeleti megyéiben, a Királyhágóntúl nyugati és a társországok északi vármegyéiben. A zsindely- vagy deszkatető leginkább azokban a vármegyékben dominál, a melyekben a fából épült házak túlnyomók, kivévén Zemplén, Ung, Bereg és Hunyad vármegyéket, a hol a nádvagy zsúptető, és Brassó, Fogaras, Szeben vármegyéket, a hol a pala- stb. tető számban meghaladja a zsindely- vagy deszkatetőt. A társországokban ezzel szemben azt látjuk, hogy habár ott Szerém vármegye kivételével mindenütt a faházak vannak többségben, a zsindely- vagy deszkatető csak a tengerparti megyékben túlnyomó (ModrusFiuméban csak relatíve), míg a többi megyékben a cserép-, stb. tetejű (Szlavóniában), vagy a nádés zsúp tetejű házak a leggyakoribbak. Törvényhatósági jogú városaink közül csak Szabadkán, Zomborban és Kecskeméten van a házaknak nagyobb fele náddal vagy zsúppal fedve ; ellenben Hódmezővásárhelyen, a mely egyébként a városiasságnak legkevesebb attribútumával rendelkezik, a cserép-, stb. fedelű házak (43*6°/ 0) számban jóval meghaladják a zsúpfedelű házakat (35-i°/ 0). Néhány városi törvényhatóságunkban feltűnő nagy a cserép-, stb. tetejű házak aránya ; Fiume után (98*4°/ 0) legnagyobb az arány Pécsett (96*6), Zágrábban (95*4), Pancsován (93's), Varasdon (84'3) és Verseczen (82'9). Viszont Pozsonyban, mely egyike legvárosiasabb jellegű városainknak, csak 37'8°/ 0-a a házaknak van nem tűzveszélyes anyaggal fedve, tehát kevesebb, mint Hódmező-Vásárhelyen. Pozsonyban ugyanis a házak 62 ,i°/ 0-a zsindelytetejű, míg Hódmező-Vásárhelyen a zsindelytetőre csak 21-3, a zsúptetőre pedig 35*i°/ 0 esik. Az állapotok javulása azonban ebben a tekintetben is szinte szemmel látható ; a cserép-, stb. tetővel fedett házak aránya 1890 óta 18'8°/ 0-ról 24'8-re emelkedett. Különösen nagy a fejlődés a társországokban, hol ez arányszám 26'3-ről 36'7-re szökött fel, míg az anyaországban 17'7-ről 23'0-ra. Emelkedett némileg a zsindely- vagy deszkatetejű házak aránya is 24*7-ről 25'8-re, míg a leginkább tűzveszélyes nád- vagy zsúpfödél hét törvényhatóság kivételével mindenütt nagy tért vesztett s arányszáma országos átlagban 56'5-ről 49'4-re csökkent. 3. A lakások és azok helyiségeinek száma és fekvése. A lakások száma a lakásviszonyok megítélésénél némileg biztosabb alapot nyújt, mint a lakóházak száma, mert a lakások között terjedelem, vagyis a lakóhelyiségek száma tekintetében általában nincsenek olyan különbségek, mint a lakóházak között. Elég csak arra utalnunk, hogy akárhány fővárosi ház van olyan, a melynek lakossága felülmúlja az 50—60 házzal bíró községek összes lakosságát. Viszont figyelembe kell venni azt, hogy a lakások összeírásánál talán még több felfogásbeli különbség s ennek következtében téves eredmény származhatik, mint a lakóházak egységeinek megállapításánál. A lakásokra vonatkozó adatokat is tehát csak bizonyos fentartásokkal szabad elfogadnunk.
