1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

214* Közjogi alkatrész, országrész Duna bal partja Duna jobb partja Duna-Tisza köze Tisza jobb partja Tisza bal partja Tisza-Maros szögfe Királyhágóntúl Fiume Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom A földbirtokot tulajdonban bírt haszonélvező bérlő részes mívelésbe vett egyének kereső népe sség 0/o-ában 29-5 1-3 36 0-4 29-0 ls 44 ls 20-3 1-x 2-» 1-9 27"« 1-8 3-s 2-0 28'í 1-4 2-8 6-5 27 1-0 4*6 3-2 34-0 1-4 2-a 4-6 6-0 O-o O'i O-O 27-8 ls 3-s 2-9 27-6 0-8 1-5 0-8 27-1 ls 3-0 2-6 Az adatok, a mi különösen az anyaország egyes részeit illeti, erős eltéréseket mutatnak. így a Királyhágóntúl a kereső népességnek majdnem kétszerakkora része földbirtoktulajdonos, mint például a Duna—Tisza-közén. Az adatok ily alakulásánál két szempontot nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk. Az egyik, hogy a birtokos népesség aránya az őstermelésen kívüli foglalkozások alakulásától is függ. A Duna—Tisza-közén ezek jóval erősebben képviselvék, mint a Királyhágóntúl, a hol a népesség túlnyomó részét az őstermelés foglalkoztatja, s csak természetes, ha ennek folytán a birtokosok is itt nagyobb számmal kell, hogy előforduljanak. De az őstermelésnek a Királyhágóntúl erősen kezdetleges viszonyai is megmagyarázzák az éles különbséget. Itt ugyanis sok a kis üzem és pedig jórészt a középgazdaság, míg az országnak különösen az Alföldet képező részeiben nagyszámmal vannak képviselve a nagy- és középbirtokok. A mi a többi csoportokat illeti, a haszonélvezők arányával két országrész tűnik ki és pedig a Királyhágóntúl s a Tisza jobb partja, a minek okát ez országrészek népességének felekezeti viszonyaiban kell keresni. Ugyanis a Tisza jobb partján a gör. kath., a Királyhágóntúl a gör. kath. és gör. keleti vallás lévén uralkodók, tudjuk, hogy e vallásfelekezeteknél sok a pap, a kik pedig rendszerint birnalc haszonélvezeti földdel, mint illetmény nyel. A bérlők aránya a Tisza—Maros szögében és a Duna jobb partján legmagasabb, míg legalacsonyabb a Tisza bal partján. A mi a részes mívelésbe vett földbirtokokon gazdálkodók arányát illeti, a maximumot a Tisza bal partján találjuk, a minimumot pedig a Duna bal partján. A részes mívelés különben, a királyhágóntúli vármegyéket nem számítva, legelterjedtebb a nagy mezőgazdasági munkásosztálylyal biró Tisza balparti és Tisza—Maros szöge közti megyékben. Adataink végül törvényhatóságonként a birtok kezelésének alapulvételével alkotott csoportonként a birtokos népességnek a birtok terjedelme szerint való megoszlásáról is beszámolnak, a mely adatokat azonban itt bővebben nem ismertetjük, hanem e tekintetben utalunk a 114. és 115. sz. táblákra, a melyek azokat teljes részletességgel felölelik. Mindössze egy tényre hívjuk fel a figyelmet, hogy a városi törvényhatóságokban feltűnő sok a 100 holdnál nagyobb birtokos, a minek egyedüli oka az, hogy a számbavétel alapjáúl a tartózkodás helye szolgált, már pedig tudjuk, hogy épp a nagyobb birtokosok közül igen soknak állandó lakóhelye a birtokához valamely közeli városban van, vagy pedig épp télnek idején, a mikor a népszámlálás is tartatott, beköltözködik a városba. Különösen áll ez Budapestre, a mi érthetővé teszi, ha itt a 100 holdon felüli birtokosok száma jóval 2000-en felül van.