1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

154* Szepesváralja városok. Abauj-Torna vármegyéből a csereháti és tornai járás, valamint Kassa város. Borsod vármegyéből a miskolczi, ózdi, szendrői és szentpéteri járások, valamint Miskolcz város. Jóval kisebb, de mégis említésre méltó sötétebb színezésű részek a Budapest körül Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye biai, gödöllői, monori, pomázi, ráczkevei és váczi, Heves vármegye hatvani, Esztergom vármegye esztergomi, Komárom vármegye tatai s az ország nyugati részén Győr vármegye tószigetcsilizközi, egész Moson vármegye területe, továbbá Sopron vármegye felsőpulyai, kismartoni, nagymartom, soproni és Vas vármegye felsőőri és kőszegi járásaiból álló területek. Míg az említett területeken, valamint azokon az egyes helyeken, melyek vármegyénként az egész ország területén imitt-amott sötét színezésükkel kiemelkednek, az ipar-forgalom erősebb elterjedtsége jobbára bizonyos a bányászat, kohászat, avagy ipar természetes létfeltételét képező tényezőnek jelenlétével van összefüggésben, addig az országrészenként való eltérések egyrészt a műveltségi viszonyoknak, másrészt az őstermelésnek az iparral való kapcsolatára mutatnak reá. Nem említve a Duna bal partját, a hol, a mint már láttuk, helyi körülményeknek tudható be az ipar-forgalmi népességnek magasabb aránya, különösen a Duna jobb partja az az országrész, a hol az ipar legáltalánosabban s lehet mondani legegyenletesebben van elterjedve. Nem a véletlennek folyománya, hogy az ipar épen ebben az országrészben, a melyben az őstermelés legintenzivebben űzetik s a mely egyáltalán úgy gazdaságilag, mint kulturailag legfejlettebb, van legszámottevőbben képviselve, hanem az egységesebb kulturfejlődésnek az eredménye, mely a természeti s gazdasági erőknek erőteljesebb uralmát s kihasználását tevén lehetségessé, egyrészt az egyes termelési ágaknak intenzitását önmagában véve emeli, másrészt közöttük megteremti a szükséges kapcsolatot és lehet mondani az egészséges alapokon nyugvó arányosságot. Egész más alakulást mutat az ország keleti fele és a birodalom délnyugati része. Legiparszegényebb terület a társországokat figyelmen kívül hagyva, a hol mindössze Modrus-Fiume vármegyének s Verőcze, valamint Szerém vármegyéknek az anyaországgal határos némely járása említhető meg mint jelentékenyebb ipar-forgalmi népességgel biró terület, a Királyhágóntúl, a hol tudvalevőleg a gazdasági s műveltségi viszonyok is a leggyengébbek. Ez országrészben nagyobb iparosságával kiemelkednek a székely-ég és a szászok által lakott területek, a hol főként a műveltség hatása érvényesül, valamint Hunyad vármegyének brádi, hunyadi és petrozsényi járásai, a melyekben az arany-, vas-, illetve kőszénbányászat, továbbá Alsó-Fehér vármegyének verespataki járása, a hol az aranybányászat s végül Torda-Aranyos vármegyének topánfalvi járása, a hol az erősen elterjedt házi és népipar szökteti magasra a bányászattal, illetve iparral foglalkozó népesség arányát. Ugyancsak a kevésbbé iparosterülethez tartozik a Tisza jobb partjának Zemplén vármegyéig terjedő része, a mely területen mindössze a máramarosvármegyei nagybocskói és szigeti járások tűnnek ki erősebb színezésükkel, valamint a Tisza bal partjának és a Tisza-Maros szögének javarésze. A Tisza balpartjának és a Tisza-Maros szögének némely nyugati részei, mint Békés, Csanád, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék egy-egy része oly élénken vannak azonban színezve, hogy bátran az ország nyugati iparban gazdagabb területéhez tartozóknak tekinthetők. A keleti iparszegény és a nyugoti iparosabb vidékek közt mintegy átmenetet képez a Duna-Tisza köze, a melynek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének Budapest körül fekvő járásait nem említve, déli része is, főként azonban Bács-Bodrognak apatini, hódsági, kulai, palánkai és zombori járásai már a sűrűbb iparos népességű területekhez csatlakoznak. A vidék ipar-forgalmi népességének földrajzi eloszlását érdekesen világítják meg különben azok az adatok is, melyek a járásoknak térképfokozatok szerinti megoszlását mutatják be. Ezek szerint az anyaországban 1900-ban 73 oly járás fordult elő, a melyekben az ipar-forgalmi népesség a 20°/

0-ot meghaladta. Ezekből 40 az ország nyugati felére esik, míg az ország keleti részére mindössze 11 jut. Országrészenként a Duna jobb partja emelkedik ki 15 járással, majd a Duna bal partja következik 14, a Tisza jobbpartja 12, a Duna-Tisza köze 11 járással, míg a Tisza-Maros szögére mindössze 3, a Királyhágóntúl és a Tisza bal partján pedig 4—4 járás akad, a melyben a népességnek több mint 20

0/

o-a ipar-forgalmi foglalkozáshoz tartozó. Horvát-Szlavonországokban csak három és pedig névszerint Modrus-Fiume vármegye czirkveniczai, delniczei és susaki járásaiban ér el 20°/

0-ot a szóban forgó arányrész. Ha pedig azt kutatjuk, hogy 40°/

0-ot hol halad meg az iparforgalmi népesség, az anyaországban 9 ily járásra akadunk s ezek : Bars vármegyében, Körmöczbánya rtv. hatósága alatt álló községek, Nógrád vármegye füleki, Zólyom vármegye beszterczebányai és breznóbányai, Sopron vármegye nagymartom, Pest vármegye váczi, Borsod vármegye ózdi, Szepes vármegye iglói és Hunyad vármegye petrozsényi járásai, a társországokban pedig mindössze egyre s ez a ModrusFiume vármegyében fekvő cabari járás. Megjegyezzük még, hogy 1900-ban az anyaországban 123 járás, a társországokban pedig a járások közül 47 járás volt, a hol az ipar-forgalmi népesség a 10°/

0-ot sem érte el, a második és harmadik fokozatba (10—15°/

0 illetve 15—20°/o) az anyaországban 140, illetve 84, a társországokban pedig 13, illetve 6 járás tartozik. b) Az i-par-forgalmi népesség főbb csoportjai. Eddig általában foglalkoztunk az ipar-forgalmi népességgel, a következőkben már részletezve fogjuk ismertetni, a fő figyelmet a termelésben aktive résztvevő népességre fordítva. Az ipar-forgalomnak általában véve négy nagy csoportját különböztetjük meg és pedig a bányászatot és kohászatot, az ipart,