1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

150* Adataink a gazdasági segédszemélyzetet a birtokosok jellege szerint is részletezik. Ez adatok akkor lennének igazán értékesek, ha a gazdálkodás intenzitására is engednének következtetni. De ez csak úgy volna lehetséges, ha a mívelt területtel is össze lennének vethetők. így azonban inkább csak a segédszemélyzetnek birtokoskategóriák szerint való és szinte jellegzetesnek mondható alakulásáról adnak számot és a gazdálkodás nivójáról csak nagyon is hozzávetőleges képet nyújtanak. Ez adatok nyomán (1. 67. sz. táblát) megállapítható, hogy tisztviselők főként a nagybirtokosok és nagybérlők által alkalmaztatnak. Megjegyezzük, hogy az adatok nem elég szabatosak, mert a birtokosok közt a jogi személyek nem szerepelnek, a gazdasági tisztviselők pedig kivétel nélkül munkaadójuknál számba vannak véve. Ennek természetes következménye azután, hogy különösen ott nagy a tisztviselők aránya, a hol sok a korlátolt forgalmú birtok. Ennek bizonyítására különben ide iktatjuk a következő kis összeállítást : „ A korlátolt Közjogi alkatrész, ^rgalmú országrész jutott tiszt- összesterüviselo le

t o/

0.

ába

n Duna bal partja 4's 2r« Duna jobb partja 4'a 27-i Duna-Tisza köze r« 18'o Tisza jobb partja 2's 23-o Tisza bal partja 2's 21*o Tisza-Maros szöge 5'o 26-s Királyhágóntúl 2"i 20"« Magyarország 2-s 22'a Horvát-Szlavonországok... 4-s 25-» Magyarbirodalom 3'o 23's Érthető tehát a tisztviselők nagyobb aránya a társországokban, mint az anyaországban. Az egyes országrészek közötti eltérések is indokoltak, bár itt a Királyhágóntúl és a Tisza jobbpartja, ahol a korlátolt forgalmú birtokok magas aránnyal szerepelnek, állításainknak bizonyos fokig ellentmondanak. Ez az ellentét azonban csak látszólagos, mert figyelembe kell venni hogy itt sokkal külterjesebb a gazdálkodás, ami mindenesetre kisebb számú segédszemélyzetet igényel. A nagy, vagyis az 1000 kat. holdnál többet bérlőkre eső tisztviselők aránya alatta marad a nagybirtokosokénak, így az anyaországban csak 1*4°/

0, a társországokban 0'4°/

0, ami annak a következménye, hogy a nagybérlők sokkal inkább mint a nagybirtokosok az általános vezetésen és felügyeleten kívül magát az egész gazdálkodást is személyesen intézik. A gazdasági cselédek aránya legmagasabb a nagybirtokosoknál, majd a nagybérlők s középbirtokosok következnek, míg a birtokosok többi csoportjainál elenyésző csekély. A segítő családtagok csak a kisbirtokosoknál bírnak jelentőséggel. A mezőgazdasági napszámosok aránya, ha a fő- és mellék foglalkozású egyéneket összefoglaljuk, ugyanazokat az alakulatokat mutatja, amiket fentebb a tisztán főfoglalkozású egyéneket véve figyelembe, ismertettünk. Az egyes foglalkozásoknak határozott befolyása van a népesség számbeli alakulására. így általános társadalomgazdasági tantétel, hogy az ipari foglalkozások sűrűbb népességgel járnak, mint az őstermelő foglalkozások s ugyancsak az is tapasztalati tény, hogy a kisbirtok inkább kedvez nagyobb számú népességnek, mint a nagybirtok. Erre nézve igen érdekes adatokat tartalmaz a 64. számú tábla, amely a mezőgazdasági kereső népességet a mívelés alatt álló szántóföld, kert és szőlőterülethez viszonyítva mutatja be. Ez adatok tájékoztatnak arról, hogy ugyanakkora mezőgazdaságilag mívelt területen az ország különböző részeiben hány egyén jut kereső foglalkozáshoz s ily módon, habár csak erősen közvetve rámutatunk arra is, hol sűrűbb, hol ritkább a mezőgazdasági népesség s a sűrűség vagy ritkaság körülbelül minő tényezőkkel van összefüggésben. Közjogi alkatrészek s országrészek szerint a szóbanforgó adatok következőkép alakultak : Közjogi alkatrész, országrész Száz hektárra esett mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó egyén 1890-ben 1900-ban Duna bal partja 39-x 42-i Duna jobb partja 35'B 37'T Duna-Tisza köze 29-3 28's Tisza jobb partja 37'a 38-i Tisza bal partja 35 •« 36-s Tisza-Maros szöge 32'B 35'« Királyhágóntúl 46's 57-a Magyarország 36'i 38's Horvát-Szlavonországok... 63-s 75-a Magyarbirodalom 39-o 42 i Legtöbb kereső esik száz hektárra a Királyhágóntúl, ahol legtöbb a kisbirtok, legkevesebb a Duna-Tisza közén, ahol legnagyobb számmal fordulnak elő nagy- és középbirtokok. Még élesebbek a különbségek, ha egyes (és pedig itt csakis vármegyei) törvényhatóságokat veszünk szemügyre. Első helyen áll Yarasd vármegye, ahol nem kevesebb, mint 154 kereső esik 100 hektárra. Jól tudjuk, hogy Varasd vármegye az ország legsűrűbb népességű vármegyéje s tekintettel arra, hogy amint láttuk, népességének 79^o/o-a őstermelő, földje nem a legjobb minőségű, a nagybirtok is eléggé nagy területet foglal el, a gazdálkodás elég kezdetleges stb., szinte gondolkozásra késztet aziránt, hogy a társadalomgazdaságtannak az a tétele, mely szerint az őstermelés ritkább népességgel jár, mint az ipar, tényleg nem dönthető-e meg. Mindenesetre Yarasd vármegye speciális arányaival oly tényekre hívja fel figyelmünket, amelyek megérdemelnének a helyszínen behatóbb tanulmányozást. Megjegyzendő, hogy a Horvátországgal határos vármegyei járásokban szintén hasonló jelenséggel találkozunk. Legtöbb kereső jut különben 100 hektárra az anyaországban általában véve a Királyhágóntúli vármegyékben, legkevesebb Fejér (23*2), Moson (23*3), Jász-Nagy-Kun-Szolnok (24*8), Bács (24*9) stb. vármegyékben, tehát ép ott, ahol a nagyés középbirtok igen tekintélyes részét köti le a mívelés alatt álló területnek.