1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

148* felel meg normális társadalmi viszonyoknak. Ép ez okból nem volna érdektelen annak kutatása, hogy e helyzetnek mik voltak az előzményei, mik voltak az okok, amelyek előidézték stb. E czélra azonban egyedül a népszámlálási adatok, — bár kétségtelen, hogy sok tényre felhívják figyelmünket, — nem elégségesek, annál kevésbbé, mert még megbízhatóságukhoz is kétség férhet. Szükséges volna azonkívül gazgasági politikánkat hosszú időre visszamenőleg tanulmányozni, valamint, s erre volna a fősúly fektetendő, ismerni kellene a helyi viszonyokat, mert az okok, a melyek a napszámos-osztálynak túlságos megnövekedését előidézték, kétségkívül nem azonosak mindenütt, hanem helyenkint, vidékenkint különbözők. Általában véve tudvalevő, hogy még az úrbériség megszüntetése előtt, főleg az Alföldön, a török hódoltság alatt beállott birtokviszonyok következtében, elég erős mezőgazdasági munkásosztály fejlődött ki hazánkban. A jobbágyság hirtelen felszabadulása azonban, továbbá a birtokosoknak az állam s nem az önállósághoz jutott egyének részéről történt kártalanítása, ami a tulajdonnak értékét az egyesekre nézve, — jól ismert pszichológiai tény lévén, hogy könnyen szerzett vagyonnak rendszerint alig van meg a kellő becse — igen csökkentette, azonkívül a rögtönös átmenet a naturalgazdaságról a pénzgazdaságra, örökösödési rendszerünk, mely a birtoknak végtelen feldarabolását megengedte, a közös birtokoknak a felosztása, a mezőgazdaságunkat a külföldi termelés versenye folytán ért válság stb. stb. mind oly tényezők voltak, amelyek hatékonyan hozzájárultak erős mezőgazdasági munkásosztály képződéséhez. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a felsorolt okok közül a legtöbb már 1890. előtt érvényesült s ha az 1890-től 1901-ig eltelt évtized alatt nem is uralkodtak a legkedvezőbb gazdasági viszonyok, mégis a szóban forgó időköz alig mondható agrikulturánk szempontjából annyira válságosnak, hogy a mezőgazdasági munkásosztálynak az adatok által feltárt nagyarányú szaporodása igazolható volna. Valószínű, hogy a növekedést legalább is részben a két népszámlálás alkalmával uralkodó felfogásbeli különbségek idézik elő. Felfogás dolga lehet ugyanis, hogy valamely egyén, kinek van némi birtoka, de e mellett napszám-munkára is van utalva, kisbirtokosnak, vagy mezőgazdasági napszámosnak vallj a-e magát, illetve a népszámlálási biztosok által mint neveztessék meg. Hiányozván erre nézve a szigorú kritériumok, nincs kizárva, hogy igen sok egyén, ki még 1890-ben mint kisbirtokos szerepelt, az 1900. évi népszámlálás alkalmával mezőgazdasági munkásnak mondotta magát. Annál inkább feltehető ez, mert nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ép az 1890-től 1900-ig terjedő időközben a szoczialista mozgalom is ép az Alföldön igen erős volt s a szoczialista agitácziók hatása alatt valószínűnek kell tartani, hogy igen sok kisbirtokos-napszámos jobban vélvén megtalálni érdekeinek támogatását, ha mint munkás a szoczialista áramlat részesévé válik, a mezőgazdasági napszámosok közé sorozta magát. E tényt látszik igazolni egyrészt az, hogy ép azokban a vármegyékben, mint Békés, Csanád, Csongrád, a hol a szoczialista izgatások legerősebbek voltak, legnagyobb arányú a mezőgazdasági napszámosok számának növekedése, de talán erre vallanak azok az adatok is, melyek szerint 1900-ban az anyaországban 191.571 olyan mezőgazdasági munkás íratott össze, kinek saját birtoka van, ezek közt 9.048, kinek 5 kat. holdnál nagyobb a birtoka. Az egyes országrészek közül magas arányszámával különösen kettő emelkedik ki és pedig a DunaTisza köze (127*5) és a Tisza balpartja (108'7), ami leginkább azzal magyarázható meg, hogy ez országrészek még a XVIII. század elején is nagyon ritkán lakottak voltak s az uradalmak tulajdonosai már akkor nem jobbágyokat, hanem munkásokat telepítettek le, hogy a kellő munkáskéz közel is biztosítva legyen. Természetesen a nagy- és középbirtokok nagyobb számmal való előfordulása ez országrészekben szintén jelentékenyen hozzájárult a munkásosztály számának fokozásához. Legkisebb az önállókhoz viszonyított aránya a munkásoknak a Királyhágóntúl (63'7), ami a kisbirtokoknak nagy számával függ össze. Említésre méltó, hogy egyedül a Tisza jobbpartja az az országrész, ahol az arányszám csökkent az utolsó tíz év alatt, amennyiben 1901-ben csak 83'5 munkás jutott 100 önálló birtokosra és bérlőre az 1890. évi 87'2-vel szemben. A kivándorlás hatása jut kifejezésre ez adatokban, amely ez országrész produktív korban levő (s főként férfi) népességének oly nagy hányadát vezette el, hogy határozott munkáshiány következett be. A vármegyei törvényhatóságok közt első helyen állanak Szabolcs (240-o), Csanád (251'i), Borsod (163'i), Békés (160-9) vár megyék, míg legkisebb arányban fordulnak elő a mezőgazdasági napszámosok Árva (12's), Fogaras (19"a), Krassó-Szörény (28'

5) és Hunyad vármegyékben (30-6). Alig férhet kétség ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkások alapjában véve azt a népelemet képviselik, amelynek léte legkevésbé biztos, kereseti viszonyai legmostohábbak és így, ha túlnagy a számuk, könnyen szociális bajokat, elégületlenséget, forrongást stb. támaszthatnak. Erre a teljesen szigorú álláspontra a mi munkásosztályunkkal szemben még sem helyezkedhetünk. Nálunk a munkáselem óriás nagy tömegében nyilatkozó szociális bajt erősen enyhíti az a körülmény, hogy jórészének van mégis némi birtoka és saját háza s így teljesen vagyontalan népelemnek a munkásosztálynak ez a része nem mondható. Az 1900. évi népszámlálás első izben tudakolt ily irányú adatokat is s így sok becses adatot tartalmaz e kérdés megvilágítására nézve. A mezőgazdasági munkások tulajdonát képező lakóházakra vonatkozó törvényhatóságonkénti teljesen részletes adatokat a Il-ik kötet 3. számú összeállítása (40—43. lap) tünteti fel, melynek alapján kiemeljük a következőket :