1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

147* az ott tárgyaltak erősítésére szolgálnak. Bővebben foglalkoztunk a segítő családtagokkal is. A mi a mezőgazdasági segédszemélyzet többi csoportjait illeti, kissé különös, hogy a tisztviselők aránya stagnáló, vagy legalább is alig emelkedő. Azonban, ha a kis viszonyszámok elkerülése végett a számításokat nem 100-ra, hanem 10 ezerre (önálló birtokos és bérlő) eszközöljük, mégis az adatok fejlődésről tanúskodnak, mert ez esetben a Magyarbirodalomban 1890-ben 51'2, 1900-ban 55'6, az egyes közjogi alkatrészek közül pedig az anyaországban 57*2, illetve 63*4, a társországokban 17*4, illetve 17-8 volt az arányszám. Az abszolút számokat véve is azt látjuk, hogy a gazdasági tisztviselők száma 1890-hez képest a Magyarbirodalomban 735-tel, közel 8°/

0-kal növe-kedett, vagyiő 9.750-ről 10.485-re emel kedett, a mi valószínűleg mégis csak a nagyobb birtokok fokozódó intenzivebb művelése mellett szól. A gazdasági cselédek aránya a lefolyt évtized alatt az anyaországban alig változott, a társországokban ellenben számottevően megfogyott. A cselédek arányának ez az alakulása a mezőgazdaság szempontjából kedvezőnek nem mondható, különösen nem akkor, a midőn a czél az intenzivebb gazdálkodás, mert belterjesen kezelt gazdaságban mindig több éves cselédre van szükség, mint a külterjesben. Az adatok tehát teljesen igazolják a nem egyszer hangoztatott s orvoslást kivánó cselédhiányt. A helyzet változását várhatni a gazdasági cselédek szolgálati viszonyait újonnan szabályozó 1907. évi XLV. t.-czikktől, a mely messzemenő szocziális értékű rendelkezéseket tartalmaz a gazda, a cseléd érdekét s a gazdasági és társadalmi fejlődés közérdekét egyaránt és pártatlanul szolgálva az irányban, hogy a nemzeti termelés zavartalan menete a társadalmi béke alapján minél jótékonyabban biztosíttassék. Messze vinne czélunktól e törvénynek beható ismertetése, de mégis nem mellőzhető legalább is egynehány fontosabb intézkedésének felsorolása. így első sorban is megállapítja a törvény a felek szerződési szabadságát azzal a korlátozással, hogy a törvényes szabálylyal ellenkező megállapodás érvénytelen. A legtöbb viszálynak okát s a cselédek részéről úgyszólván minden felszítható elégületlenségnelc melegágyát képező, a szolgálati viszony keretébe nem illő szolgáltatások, a cseléd bérének megszerezhetése, megválthatása, avagy a cseléd kötelezése bizonyos czégnél való vásárlásra, a mik mind nyilvánvaló visszaélésekre adnak módot a cseléd kárára, szigorúan tilalmaztatnak. Elsőrangú szocziális érdek lévén a cseléd testi épségének és egészségének oltalmazása, erre vonatkozólag is szigorú intézkedéseket tartalmaz az új törvény. A cseléd érdekeit kívánja szolgálni a törvény akkor is, a midőn előírja, hogy a mennyiben élelmeztetik a cseléd, ez nemcsak egészséges minőségben, de elegendő mennyiségben is szolgáltassák ki, vagy pedig ha természeti járandóságot élvez, ez mindig jó minőségű legyen. Gondoskodás történt úgy a cseléd, valamint feleségének és 12 éven aluli családtagjainak betegsegélyezésérŐl. Különösen ki kell emelnünk szocziális szempontból a törvénynek ama részét, a mely a cselédlakásokról szól. Köteleztetik ugyanis a gazda minden aktiv cseléd részére egészséges lakásról gondoskodni. Figyelmet érdemelnek a cselédek helyzetének javítása érdekében azok a rendelkezések, melyek a munkaszünetre, az adótehernek s a gyermekek iskoláztatási költségeinek részben a munkaadó által való fedezésére stb. vonatkoznak. Áttérve ezek után az adatok ismertetésére, megemlítjük, hogy legtöbb a cseléd az önállókhoz viszonyítva a Duna jobb partján és a Duna-Tisza közén, legkevesebb ellenben a Királyhágón túl. A cselédek arányának országrészek és törvényhatóságok szerint való vizsgálata különben teljesen kétségtelenné teszi azt a tényt, hogy a nagybirtokok vagy középbirtokok nagyobb számától, továbbá a gazdálkodás belterjesebb voltától függ alakulása. Kisbirtokos gazdaságokban nincs szükség éves cselédre s a hol ez a birtokkategória van erősen képviselve, mint a Királyhágón túl, kevés is a cseléd, ugyancsak a külterjes gazdálkodás is szintén kis számmal igényel cselédet s ez a tény magyarázza meg, hogy sok vármegyében, a hol különben elég számmal fordul elő úgy nagy-, mint középbirtok, aránylag kevés a cseléd. A mi a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó adatokat illeti, az első jelenség, mely szemünkbe ötlik, a nagy eltérés a birodalom egyes részei közt. A Dráván innen közel négyszer akkora (90*2) a mezőgazdasági munkások aránya, mint a Dráván túl (23*2). A mezőgazdasági napszámosoknak valóban alacsony aránya az önállókhoz viszonyítva, HorvátSzlavonországokban könnyen indokolható egyrészt az itt még ma is uralkodó kezdetlegesebb viszonyokkal, de még inkább megmagyarázhatja e jelenséget a házközösség intézménye, a melynek mint jogintézménynek megszüntetése már 1885-ben, de később 1892-ben is kimondatott, de mégis mint tényleges állapot a földmívelő néposztálynál a lefolyt évtized alatt fennállott. A házközösségi intézmény mellett a földek megmívelését a közösségi tagok végzik, nincs szükség napszámosokra. Sőt ily viszonyok mellett, minthogy a tagok közös tulajdonosai a birtokoknak, ily néposztály alig keletkezhetik, mert ritka eset az, hogy a közösségi birtok tulajdonosai teljesen birtoktalanokká váljanak és mások földjeinek mívelésére legyenek utalva. Ëp e tények teszik érthetővé azt is, hogy Horvát-Sziavonországokb

an még a nagybirtokok mívelése is, — mely különben erősen külterjes jellegű — csak kis részben történik napszámosokkal, hanem e czélra jobbára éves béresek vétetnek igénybe, miért is ezek aránya alig tér el a munkásokétól. Az anyaországban igen magas a mezőgazdasági munkásoknak az önállókhoz viszonyított aránya s az utolsó tíz év alatt is jelentékenyen emelkedett és pedig 75'8-ról 90'2-re. Ha az összes kereső népességet veszszük s így kutatjuk a mezőgazdasági munkások arányát, azt találjuk, hogy ez 19-3°/

0-ot tesz, ami ez osztály oly képviseléséről tesz tanúságot, ami alig 10**