1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

137* fennáll s mely úgy kulturális, mint gazdasági stb. viszonyoknak a folyománya. Minthogy azonban a közegészségügyi szolgálat összefoglaló czíme alá nemcsak orvosok, hanem egészségügyi szolgálatot teljesítő más 'elemek is be vannak foglalva, a melyek jelentőségre egymással egyenértékűeknek nem tekinthetők, szükséges, hogy a közegészségügyi szolgálatnak ezen különböző elemeit részletezve is feltüntessük, a mely adatokat a Magyarbirodalom közjogi alkatrészei szerint a következő számok mutatják be : A közegészségügyi személyzet megnevezése Magyarország Kereső személyek száma 1890 1990 in Hány lakosra jutott egy közegészségügyi személy 1890 1900 Horvát-Szlavonországok Kereső személyek száma 1890 ! 1900 J Hány lakosra jutott egy közegészségügyi személy 1890 1900 3.778 1.304 1.323 9.518 699 188 4.807 1.693 1.274 9.213 373 + 27-2 + 23-0 i- 3-7 — 3'a -f 28-B + 98v 4.011 11.619 11.452 1.592 21.677 80.597 3.496 9.867 13.112 1.813 18.602 44.786 225 113 110 48S 51 16.810 I 18.258 -I901 915 1.009 339 189 55 615 94 47 + 50-7 + 67-2 — 50-0 -f 26-0 + 84-s + 113-6 9.709 19.332 19.859 4.477 42.834 7.074 12.689 45.422 3.900 25.513 99.297 51.026 1.339 + 32-7 2.165 1.791 Orvosok Gyógyszerészek, gyógy szer tártulajdonosok Gyógyszerészsegédek Szülésznők Állatorvosok Gyógy- és közegészs. intézetek tulajdonosai, ha nem orvosok is, kórházi és tébolydai tisztviselők, közegészségügy körében alk. tisztviselők és díjnokok Összesen Az anyaországban, a népességhez viszonyítva, több mint kétszer annyi az orvos mint a társországokban, 3.496 lélekre esvén egy orvos, míg emitt csak 7.074-re. 1890-től 1900-ig az orvosok száma azonban a Drávántúl erősebben szaporodott mint a Dráván innen, a hol a kilenczvenes évek második felében aránylag kevés ifjú lépett az orvosi pályára ; a növekedés amott 50-7°/

0, itt csak 27'2°/

0. A gyógyszerészeknél kevésbé éles az eltérés az egyes közjogi alkatrészek közt. Mindkét helyen megfogytak azonban a gyógyszerészsegédek. A szülésznők számában az anyaországban mutatkozó csökkenés a közegészségügy rovására nem irható, csak annak lehet a következménye, hogy megfogytak az oklevéllel nem bíró, tanulatlan, úgynevezett parasztbábák, a kiknek működése úgyis a közegészségügyre nagyon problematikus étékű, sőt társadalmi szempontból annyiban is káros, mert megnehezíti az igazán képzett szülésznők elhelyezését és megélhetését. Végül állategészségügyünk fejlődéséről tesznek tanúságot azok az adatok, a melyek az állatorvosoknak az elmúlt évtized alatt eléggé számottevő emelkedését tárják szemeink elé. Három kis csoport van még hátra az értelmiségből. Az egyik, a mely a tudományos társulatokat, emberbaráti és egyéb közérdekű egyesületek alkalmazottait foglalja magában. Ezek száma 1900-ban a magyar szent korona országaiban 1.290-et tett és pedig 70 kivételével a többi az anyaországra esik. A mi az irodalmat és művészetet illeti, a szorosan vett Magyarországon 3.870, a társországokban pedig 284 egyén által volt képviselve. Megjegyzendő, hogy ez adatok nem adják az irodalommal és művészettel foglalkozó egyének összes számát, hanem csakis azokét, a kiknek az irodalom vagy művészet főhivatásúk és tulajdonképeni keresetforrásuk. Megemlítjük, hogy a most ismertetett két értelmiségi csoport főként a városokban összpontosul s maga Budapest székesfőváros a tudományos társulatok s különböző emberbaráti s egyéb közérdekű egyesületek személyzetének valamivel több mint egy harmadát (454), az irodalommal és művészettel foglalkozó egyéneknek pedig közel a felét (1.737) köti le. Végül az egyéb értelmiség csoportjából, a hová a különböző és valamely gazdasági ágba be nem osztható magántisztviselők (mérnökök, vegyészek, titkárok stb.), azonkívül oly értelmiségi foglalkozást folytató egyének soroztattak, kik számláló-lapjuk hiányos, homályos vagy kétséges kitöltése miatt valamely határozott csoportba beoszthatok nem voltak, kiemeljük, hogy az ide tartozó 3.146 egyénből 966 volt magánmérnök, 22 magánvegyész, 32 magántitkár és levelező, 52 idegen államok követségeinél és konzulátusainál alkalmazott tisztviselő és díjnok, míg a többi közelebbi meghatározással nem biró értelmiségi egyén volt. A nemzet élete szempontjából elsőrendű fontossággal bir, hogy a népességnek az a része, melynek kezébe van letéve nemcsak a szellemi vezetés, hanem e mellett egyrészt az államban, másrészt a társadalomban elfoglalt különös helyzeténél fogva, a politikai, gazdasági stb. élet irányítására is legnagyobb befolyással van, mennyire van összeforrva a nemzetalkotó elemmel vagyis a magyarsággal. Erre a kérdésre nézve kellő felvilágosítást hivatottak adni azok az adatok, a melyek a közszolgálati ágak és szabad foglalkozások körébe tartozó értelmiségi egyének anyanyelvére és magyar nyelvismeretére vonatkoznak. Kimerítő és igen részletes adatokat találhatni e tekintetben a népszámlálási mű VIIT-ik kötetében, míg e kötet 56. számú táblája az egyes értelmiségi fő- és nevezetesebb alcsoportokról tartalmaz összefoglaló adatokat. A mint már láttuk, az anyaországban az utolsó népszámlálás alkalmával 144.249 egyén találtatott, 27.166-tal több mint 1890-ben, a kinek a tulaj donképeni értelmiségi pálya képezte kereset forrását. Magyar anya-