1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

115* életjáradékosok, a mindennemű nyugdíjasok, a toki pénzesek, továbbá a valamely gazdasági foglalko' zást nem folytató, hanem tisztán saját vagyonuk ból vagy megtakarított tőkéjükből élő magánzó] és a kizárólag csak házuk bérjövedelméből élő házbirtokosok, a kiket úgy a 46. sz. táblán, mint ezután a szövegben röviden a/járadékosok gyűjtőnév, jïJatt_joglalunk^ másik nagy~kategóriáját képezik azok az egyének, akik önkeresményükből élnek, de foglalkozásuk a társadalomra nézve nem produktív, mint zenészek, dolgozást egyének adatai." Ha a járadékosokat figyelmen kivül hagyjuk, a többi adatok, amelyek az egyéb foglalkozásokat volnának hivatva feltüntetni, mivel a lélektani indokok, mint szégyenérzés, hiúság, félelem, amelyek igen gyakran gátló körülményei a foglalkozás őszinte bevallásának, leginkább itt játszanak nagy szerepet, teljeseknek nem tekinthetők. Mindennek daczára ez adatok nem nélkülöznek minden érdekességet, mert ha a népszámlálás adataiból nem is állapítható meg a csavargók, a bordélyosok, a kéj nők pontos száma stb., de legalább arra nézve kapunk némi felvilágosítást, hogy hányan vallották magukat ily foglalkozást űzőknek. Annál érdekesebbek ez idő szerint ez adatok, mert az előző népszámlálás adataival — feltéve, hogy az adatbevallásnál a hiba a már szóvá tett lélektani indokok állandóságánál fogva, ha nem is teljesen hasonló mérvben, de mégis alig némi eltéréssel ismétlődik — össze is hasonlíthatók s így még e bizonyára elég hiányos adatokból is némi képet nyerünk a viszonyok változásáról, a szaporodásról vagy fogyásról és ezek mérvéről. Áttérve az adatokra, a melyeket törvényhatóságonként e kötet 46. számú táblája tüntet fel, elsősorban kiemeljük a járadékosokat, akiknek közjogi alkatrészek s országrészek szerint való alakulását az alábbiakban adjuk : A nyugdíjasok, tőkepénzesek, életjáradékosok, házbirtokosok s magánzók összes száma a

z össznépesség 1890-ben 1900-ban 1890-ben 1900-ban Duna bal partja 28.505 32.038 I'

M I

'M Duna jobb partja 37.922 41.244 l'si 1« Duna-Tisza köze 53.264 66.782 I'

M 2-OS Tisza jobb partja 16.938 21.326 l'n 1« Tisza bal partja 21.429 27.864 1-os 1'» Tisza-Maros szöge 30.443 34.229 1'» 1*67 Királyhágóntúl 16.383 23.404 0-TS 0'H Fiume város és ker.... 1.619 1.590 5-8* 4-os Magyarország 206.503 248.477 l-ss Ims Horv át-Szlavonorsz. ... 15.846 19.960 0'7a 0-ss Magyarbirodalom 222.349 268.437 l an l'a» Az anyaországban nagyobb a járadékosok aránya, mint a társországokban. Az egyes országrészek közül a Duna-Tisza köze emelkedik ki, ahol az anyaországban talált járadékosoknak majdnem a harmada él. A törvényhatóságonként való adatok pedig arról tesznek tanúságot első sorban,hogy a járadékosok legnagyobb számmal városokban vannak, egyrészt, mert az állami, vármegyei és városi törvényhatósági s más jellegű közigazgatásnak, továbbá a katonaságnak a városokban való összpontosulása révén itt van a legtöbb nyugdíjas, másrészt az egyéb tőkékből, járadékokból élő egyének is inkább a várost keresik fel, mint a vidéket. Továbbá az adatokból azt is megállapíthatjuk, hogy az egyes vármegyék közt, de még a városok közt is azok emelkednek ki, ahol nagy kincstári üzemek vannak vagy azok mintájára szervezett nagy vállalatok, amelyek elöregedett, vagy máskülönben munkaképtelenné vált munkásaikat ellátásban részesítik. Ily okok közreműködése folytán lesz érthetővé pl. a vármegyék közt Zólyomnak, a törvényhatósági jogú városok közt pedig Selmecz- és Bélabányának kiemelkedése. Előbbiben 3"4°/

0, utóbbiban 15"6°/

0-át tették a járadékosok az összes népességnek. Zólyomban a nagyobb számmal levő vasgyárak s a megye területén kiterjedten űzött bányászat, Selmecz- és Bélabányán a bányászat és a kincstári dohánygyár révén ellátásban részesülők szöktetik fel a járadékosok arányát. Az anyaországi városok közül a Dunagőzhajózási társaság kőszénbányászata révén még Pécs emelpedik ki (6"8

0/O). Nem ily természetű okok hanem annak folytán, hogy némely vidékek és városok különösen vonzzák a nyugdíjasokat, kivált a katonai nyugdíjasokat, magyarázható meg, hogy Zágrábban 7"6, Pozsonyban 6*3°/

0-rarug a járadékosok aránya. A mi a többi városokat illeti, ezekben is 4—5°/o körül mozog a járadékosok aránya, csak Szabadka (2'i°/

0), Kecskemét (2'1 °/

0), Hódmezővásárhely (2

,3°/

0) és Szeged (2'6°/

0), tehát ez erősen agrikultur jellegű városok azok, ahol a 3°/

0-ot sem éri a járadékosok arányszáma. Az egyéb foglalkozásúak többi nemeiből, főként a czigányzenészek, a zenészek, a házmesterek, kéjnők, kóborczigányok és mutatványosok csoportja emelkedik ki. A czigányzenészek száma a Magyarbirodalomban 14.342 s majdnem kétszer akkora, mint 1890-ben, mikor csak 7.377 volt. Ellentétben ezzel a zenészek száma 11.881-ről 7.550-re szállott alá. Világos tehát, hogy a két népszámlálás adatai közt az egyes csoportoknál az eltérések csak onnét származnak, hogy 1890-ben igen sok zenész czigány eredetét nem tüntette fel a számlálólapon. Erős az emelkedés a házmestereknél, akiknek száma 6.146 az 1890. évi 4.861-gyel szemben. Megjegyezzük, hogy itt csak oly egyénekről van szó, akiknek a házmesterség vagy kizárólagos vagy legalább főfoglalkozásukat képezi. Kéj nőnek 4.407 nő vallotta magát, ezerrel több, mint 1890-ben. A kóbor-czigányokra vonatkozó adat arról tesz tanúságot, hogy a lefolyt évtized alatt ez egyének száma 4.144-ről 4.076-ra csökkent. Ez talán különösnek tűnik fel, a mikor garázdálkodásuk és bűntetteik kapcsán mind többet hallatnak magukról. Ez kétségtelen, de talán csak annak a jele, hogy a mint mind nehezebben tudnak beleilleszkedni a mai társadalmi rendbe, napról-napra annál nehezebbé válik rájok nézve a kóborlással 10**