1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

112* donképen a bányász elem van erősen képviselve, míg az iparosság jóval csekélyebb, Győr (55*8°/

0), Arad (55-70/ o), Pozsony (55*4°/

0), Pécs (52-9°/

0) Nagyvárad (52*4°/O), Kassa (52-3°/

0), Temesvár (5l-G0/

0), Kolozsvár (50-3°/O) és Zágráb (50*3o/

0). Az 1890. évi foglalkozási adatokkal egybevetve, a bányász- és iparforgalmi népességnek legerősebb növekedését Liptó és Borsod vármegyékben látjuk 9—10°/

0-kal, továbbá Esztergom, Nógrád, Turócz, Zólyom, Sopron, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Gömör és Kishont, Szepes, Brassó és Hunyad vármegyékben látható figyelemreméltóbb, 5—6°/

0 közt mozgó fejlődés. A törvényhatósági jogú városok közül az iparos* ság terén különösen Budapest, Pozsony, Győr, Komárom, Újvidék és Arad tettek jelentékenyebb haladást. Meg kell említenünk azonban, hogy Budapesten a nagy emelkedés 51-8°/

0-ról 64-2°/

0-ra a szóban forgó 10 év alatt részben kétségkívül csak látszólagos s csak onnan ered, hogy az 1890. évi népszámlálás alkalmával az iparforgalom körébe tartozó napszámosoknak egy része alkalmasint mint közelebbi megjelölés nélküli napszámos volt kimutatva, az 1900. évi népszámláláskor ellenben Budapesten is nagy gond fordíttatott arra, hogy a különböző iparés forgalmi foglalkozásoknál alkalmazott napszámosok a foglalkozási ág szerint lehetőleg tüzetesen megjelöltessenek. A különböző polgári és egyházi közszolgálatoknál alkalmazottak és az úgynevezett szabad foglalkozásokat űző egyének száma tekintetében igen erős eltérések vannak a vármegyei és városi törvényhatóságok között. A vármegyék közt a 3°/

0-os arányszám már magasnak mondható és ilyen m ndössze csak 11 akad. Ezek: Brassó (4'8

0/

0), Szeben 3-6°/

0), Nagykükül ő (3-4«>/O), Szepes (3-3<>/o), Szabolcs (3-2°/

0), továbbá Esztergom, Heves, Bereg, Gömör és Kishont, Sáros és Alsó-Fehér vármegyék, mindegyik 3—3°/

0kal. A törvényhatósági jogú városok közt az értelmiségi arányszám tekintetében Zágráb foglalja el az első he yet 13'4°/

0-os arányszámával, ami természetes is, miután egyrészről a közös magyar kormány horvátországi, hatóságainak, másrészt az autonóm kormánynak mindennemű tanintézeteknek stb. székhelyét képezi s mindössze csak 61 ezer lélekkel bir, az értelmiségre eső arányszámnak tehát okvetlenül magasnak kell lennie. Marosvásárhelyen 11*2°/

0, Varasdon ll-oo/ 0, Sopronban 10"7°/o, Nagyváradon lO^o/o, Kolozsvárt 10*i°/

0, Szatmárnémetiben 9*8°/

0, míg Budapesten 9-3°/

0-ra rug az értelmiségi foglalkozások arányszáma, a többi városokban a 7, sőt a 9°/

0-ot meghaladja a négy mezőgazdasági jellegű város — Szabadka, Kecskemét, Szeged és Versecz — kivételével, ahol a szóban forgó arányszám még a 6, illetve 50/0-ot sem éri el. Még a polgári és egyházi értelmiségnél is jobban összpontosul a városokban a véderő szolgálatában álló vagy az ennek tagjai által eltartott népesség. Az összes népességhez viszonyítva legnagyobb a katonai népesség aránya Komáromban, ahol 17-7°/

0, tehát közel egyötöde a népességnek tartozott a véd- \ l erőhöz. Nagyobb arányban található még katonaság Kassán, Verseczen, Marosvásárhelyt stb. A mai társadalomnak mindinkább jellegzetes osztályát képezik úgy nagy számuk miatt, mint foglalkozásuk természeténél fogva a napszámosok. Ép ezért a társadalomnak ezzel a rétegével érdemes volna külön foglalkozni és pedig olykép, hogy nemcsak az egyes foglalkozási ágakba be nem sorozható vagy közelebbi megjelölés nélküli napszámosokra terjednénk ki, hanem felölelnők kivétel nélkül az összes napszámosokat, tehát azokat is, a kik az őstermelés, a bányászat, ipar és forgalom körében vannak foglalkoztatva. Indokolttá tenné ez eljárást, hogy a napszámosok bármily munkakörben is nyerjenek foglalkozást, jobbára nyers és legtöbbször nagyon csekély szakképzettséget igénylő munkát végeznek s úgyszólván minden anyagi és szellemi tőke hiányában a társadalomnak legalsó, leginkább függő, megélhetésre, jólétre nézve legkevésbé biztosított osztályát képezik. Sajnos, az 1900. évi népszámlálás adatai, mivel a bányászat, ipar és forgalom csoportjában a napszámosok a segédekkel és ipari munkásokkal együt t vannak kimutatva, a kérdés tagolt tárg

yalását nem engedik meg. Meg kell elégednünk egyrészt azokkal az adatokkal, a melyek a különböző munkanemeknél alkalmazott vagy közelebbi megjelölés nélküli s ezért egy gazdasági ágba sem sorozható napszámosokra vonatkoznak, másrészt majd bővebb ismertetését adjuk az őstermelésről szóló fejezetben az e foglalkozásban talált úgynevezett mezőgazdasági napszámosoknak. Előre utalunk azonban arra, hogy a napszámosoknak ami főként éppen agrikultur voltunknak a következménye, jórésze nem valóban proletár napszámos, hanem számottevő része házas zsellér, csekély földdel rendelkezik, minek folytán ezeknek társadalmi állása és jóléte is biztosítottabb, amely jelenség külön kellő megvilágítást fog nyerni egyrészt az őstermelésről szóló, másrészt a népesség ház- és földbirtokviszonyait tárgyaló fejezetben. Az egyes foglalkozási ágakba be nem sorozható vagy közelebbi megjelölés nélküli napszámosok főleg a városokban fordulnak elő nagyobb arányban. Különösen említendők Zimony (16-2°/

0), Pancsova (14-eo/o), Temesvár (12*9<>/

0), Eszék (12-o°/

0), Pécs (11'30/q), Baja (lO-90/o), Üjvidék (10*70/

0), és Szeged (10*5°/o), ahol a szóban forgó napszámosok jelentősebben vannak képviselve. E városok nagy részében a napszámosok magas aránya a dunaparti hajózással függ össze, bár hozzájárul ehhez az is, hogy jó részük erősen agrikultur jellegű s valószínűnek kell tartanunk, hogy az itt kimutatott napszámosok számottevő hányada tényleg mezőgazdasági napszámos s legfeljebb csak a felvétel időpontjában, hogy mellék keresetre tegyenek szert, kerestek más foglalkozási ágban is alkalmazást. A házi cselédek számát és arányát az összes népességhez igen gyakran a városiasság mértékének is szokták tekinteni, miért is nem lesz érdektelen, ha-ez adatokra is kitérünk. Legtöbb házi cselédet állapított meg az 1900. évi népszámlálás Budapes-