1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
à főváros, a ihol a nagymérvű beolvasztás daczára a csak magyarul tudók aránya 20 év alatt 36'4°/ 0-ról 49-i°/ 0-ra növekedett a magyarok között s az összes népességben 20'7°/ 0-ról 38-90/ 0-ra. Hasonló folyamatot, bár kisebb mértékben látunk Pozsonyban, Pécsett, Sopronban, Kassán stb. A 30 törvényhatósági jogú várost összefoglalva, azt találjuk, hogy a városokban a magyar anyanyelvűeknek 1880-ban 62'6 0/ 0-a beszélt csakis magyarul, 1900-ban pedig 63-10/ 0-a, tehát az arány általánosságban is emelkedett, ezzel szemben a vármegyék magyarságában ugyanezen idő alatt 84-6°/ 0-ról 81'9-re esett a csak magyarul tudók száma ; s míg a 30 város összes polgári népességéből 1880-ban 36-1 °/ 0, a vármegyékéből pedig 33'7°/O VOLT a cs ak magyarul tudó, ez az arány 1900-ig a városokban 43'8-re, a vármegyékben ellenben csak 35-o-re emelkedett. A 33. sz. táblán (1. a 138. lapon) hitfelekezetek szerint is bemutatjuk a csak magyarul tudók arányát részint a magyar anyanyelvűekhez, részint az összes népességhez viszonyítva. Ezek az arányszámok teljesen új adatai népszámlálásunknak. Láthatjuk, hogy legkizárólagosabb a magyar nyelv a református magyaroknál, kiknek 90'4°/ 0-a más nyelven, mint magyarul nem ért. Az unitárius magyaroknak 83-4°/ 0 s még a római katholikus magyaroknak is 80-4°/ 0-a csak magyarul tudó. A görög katholikus magyaroknak már csak 7O'I0/ o-a, az ágostai magyaroknak 60-5°/o, a görög keleti magyaroknak 57'0, és végül a zsidó vallású magyaroknak csak 36-3°/ 0-a nem beszél a magyaron kívül más nyelvet. Érdekes, hogy a felekezetek nem abban a sorrendben következnek egymásután, a milyen arányban köztük a magyarság szerepel ; azt hihetnők ugyanis, hogy minél magyarabb valamely felekezet, annál több a felekezet magyar hivei közt a más nyelvet nem beszélő, a fenti arányszámok azonban csak részben következnek ebben a vélt sorrendben ; különösen a görög katholikusok és az izraeliták térnek el nagyon e sorrendtől, az előbbieknél aránylag igen magas, az utóbbiaknál igen alacsony lévén a csak magyarul tudók aránya. Ha figyelembe veszszük azonban, hogy éppen e két felekezet képviseli a végletet az általános műveltség, a városiasság, a foglalkozási viszonyok tekintetében, ezzel a nyelvismeret különböző mértékének magyarázata is meg van adva. A zsidóknál a foglalkozási viszonyokon kívül, melyek egyenesen ráutalják a zsidóságot más nyelvek, különösen a német nyelv ismeretére, az is közrejátszik,hogy jó részük csak a legújabb időkben magyarosodott meg, érdekes azonban, hogy néhány alföldi vármegyében, mint Jász-Nagykun-Szolnokban, Hajdúban, Szabolcsban az összes zsidóságnak már több mint fele csak magyarul tud. A csak magyarul tudóknak a felekezetenkint összes népességhez való aránya már inkább alkalmazkodik ahhoz a sorrendhez, a melyet az egyes felekezetek közt a magyarság aránya állapít meg ; csupán a római katholikusok és az izraeliták cserélnek helyet, az előbbieknek 40-8°/ 0, az utóbbiaknak 25-6°/ 0-a lévén csak magyarul tudó. À mi már most a nem magyar anyanyelvűek magyar nyelvismeretét illeti (1. a 31. sz. táblát a 136. lapon), az idegen ajkúaknak a Magyarbirodalomban 1880-ban 9% 1890-ben 11-2, 1900-ban pedig 13-50/ 0-a tudott magyarul. Ha csak az anyaországot veszszük, természetesen az arányszámok magasabbak és a fejlődés is gyorsabb menetű : ll'i—13-8— 16-801 0. A két évtized fejlődése a relativ számokból ítélve, nem mutat nagy különbséget, mert 1880-tól 1890-ig az arányszám az anyaországban 2'7-del, 1890-től 1900-ig pedig 3'0-del emelkedett, az abszolút számok azonban a fejlődés mértékének igen nagy különbözőségét bizonyítják. Az előbbi évtizedben az idegen ajkúak közül magyarul tudók száma ugyanis az anyaországban 260.716-tal növekedett, a magyarul nem tudóké ellenben 198.803-mal ; az utóbbi évtizedben a magyarul tudók számának szaporodása már 287.277-et tett, a magyarul nem tudóké ellenben csupán 40.411-et. A magyarul nem tudók száma tehát még mindig szaporodott, de az esés az előző évtizedhez képest oly nagymérvű, hogy a legközelebbi népszámlálásnál már a magyarul nem tudók számának abszolút fogyását várhatjuk. Az állam egész területét véve, a fejlődés természetesen nem ilyen kedvező, de a magyarul nem tudók számának szaporodása az egész Magyarbirodalomban is felényire apadt (452.681-ről 220.175-re) az előző évtizedhez képest. A magyar nyelvismeret terjedése tekintetében valamennyi nemzetiségnél mutatkozik haladás, legnagyobb a különben is legelői álló németeknél, kik közt nem kevesebb mint 106.033-mal csökkent az államnyelvet nem tudók száma. Leggyengébb a fejlődés a horvátoknál és szerbeknél, kiknek nagyobb fele a társországokban nyelvi kiváltságot élvezvén, a magyar nyelv elsajátításának szükségét legkevésbbé érzi. Magában az anyaországban azonban — igaz, hogy jórészt a bunyeváczok, sokáczok leszámítása folytán — a horvátok és szerbek közt is csökkent azok száma, kik magyarul nem tudnak. Érdekes, hogy azon kedvezőtlen helyzet daczára, a mit közjogi törvényeink a magyar nyelv számára a társországokban teremtettek, a magyar nyelv tudása látszólag ott is terjed a nemzetiségek között, a mi különösen a horvátoknál jórészt onnan is ered, hogy a horvátosodó magyarok egy részét már magyarul is tudó horvátoknak írták össze. Némi visszaesés csak a horvát-szlavonországi tótoknál mutatkozik, kiknek 1880-ban még 7-4°/ 0-a tudott magyarul, 1900-ban pedig már csak 6*5 0/ 0-a. Országrészenkint és törvényhatóságonkint a 34. sz. táblán (1. a 140. lapon) mutatjuk be a magyar nyelvismeret fejlődését nem csupán a nem magyar ajkúak közt, hanem általában az összes népességben. Mindkét irányban meglepő következetességet mutat az arányszámok folytonos és sok helyen fokozatosan növekvő emelkedése. Az összes polgári népességnek immár az egész Magyarbirodalomban is abszolút többsége, 52-8°/ 0-a tud magyarul s magában az anyaországban 59-5°/ 0-ot ér el a magyarul beszélők aránya.
