A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. III. rész. Épület-statisztika (1893)
I. Általános jelentés
113* E kimutatást az ide mellékelt grafikai térkép világítja meg a lehető legáttekinthetőbben. A pala- és cseréptető nem tömörül az országnak egy bizonyos részén, de nagyjából mégis azt látjuk, hogy az ország nyugoti és déli részén gyakoribb, mint az északi és keleti részeken. Van azonban az általános szabály alól számos kivétel; keleten a megyéknek egy egész kis összefüggő csoportja látható, a hol a cserépfödelü épületek elég magas aránynyal szerepelnek, ezek Brassó, Nagy-Küküllő, Szeben, Bogaras, Kis- Kükíillő és Udvarhely megyék, Nógrád és Gömör hasonlóképen erősen benyúlnak az északi megyéknek cserépfödelü ép (Hetekben szegény vidékébe. Ellen óén több nyugoti megyében, Trencsén, Győr, Belovár-Kőrös és Lika-Krbava megyékben a cseréptető 10%-ot sem tesz az összes épületek közt. A deszka- vagy zsindelytetőt sem összefüggő területen látjuk tömörülni, legnagyobb területen az ország keleti részében Beregtől Krassó-Szörényig bírnak túlnyomósággal, itt csak a két Küküllő, Fogaras és Alsó-Fehér mutatnak gyengébb arányokat. Második nagyobb terület az északi megyék csoportja Trencséntől Szepesig; délen a két tengermelléki horvát megyét és Pozsegát látjuk kiválni a zsindelytetők nagy számára nézve az ország közepén pedig Csongrádot. Legelterjedtebb a nád- és zsúpfedél, mely csak az erdőgazdag határmegyékben s a cseréptetőt előszeretettel alkalmazó pár megyében veszti el túlnyomóságát. A falazatnak terület szerinti megoszlása jóval szabályosabb, mint a tetőzeté. Legkevésbbé szabályos a kő- vagy téglaépületek megoszlása, bár itt is határozottan kivehető, hogy nyugaton és északnyugaton több a kőépiilet, mint keletre, hol leginkább csak azoknak a megyéknek csoportja képez kivételt, melyeket a cseréptetőknél felsoroltunk. A vályog vagy sárépületek az ország közepén uralkodnak s főleg a nagy magyar alföldön s Komáromtól Baranyáig, a jobb- parton a Duna mentében elnyúló megyékben bírnak igen erős túlnyomósággal. A vályog- vagy sárépületek túlnyomósága különben nyugatra egy jó széles vonalon (Moson, Pozsony, Nyitra) egészen a határig terjed. A fa- vagy fával vegyesen más anyagú épületek az erdőszegény alföldön egészen jelentéktelen mérvben fordulnak elő, ellenben az országnak északi, északkeleti, keleti és délkeleti karéjában, valamint a horvát-szlavon megyékben, Szerém kivételével, ezek uralkodnak. A kép, melyet grafikai táblázatunk nyújt, igy is egészen világosan megjelöli a faépületek területi megoszlását, bár — a mint egy Ízben már említettük — az ellentétek élessége meglehetősen elmosódik azon körülménynél fogva, hogy ugyanazon megye területén belül építkezés tekintetében egészen eltérő viszonyok uralkodnak, pl. oly megyékben, mint Zemplén, Szatmár, Bihar, melyeknek egy része erdőshegyes vidék, más része a sík alföldhöz tartozik s a melyekben ennélfogva részint a fa-, részint a sárépitkezés az uralkodó, a két építkezési mód között a határok élessége egészen eltűnik. Diese Tabelle beleuchtet die beigegebene graphische Tabelle auf die möglichst übersichtlichste Weise. Die Bedachung aus Schiefer oder Ziegel kommt nicht ausschliesslich in einem Theile des Landes vor, im Allgemeinen sehen wir jedoch, dass diese Art der Bedachung im westlichen und im südlichen Theile des Landes häufiger vorkommt, als in den nördlichen und östlichen Tlieilen. Von dieser allgemeinen Regel gibt es jedoch zahlreiche Ausnahmen ; in Osten ist eine kleine zusammenhängende Gruppe solcher Comitate bemerkbar, wo die Gebäude mit Ziegeldach eine ziemlich hohe Percentzahl aufweisen, diese Comitate sind: Brassó. Nagy-Küküllő, Szeben. Fogaras, Kis-Küküllö und Udvarhely; die Comitate Nógrád und Gömör reichen ebenfalls in die an Gebäuden mit Ziegeldach arme Gegend der nördlichen Comitate stark hinein. In mehreren westlichen Comitaten hingegen, als Trencsén, Győr, Belovár-Kőrös und Lika-Krbava beträgt das Ziegeldach bei sämmtlichen Gebäuden nicht einmal 10°/o. Die Bedachung aus Schindeln oder Brettern kann ebenfalls nicht auf einem zusammenhängenden Gebiet angetroffen werden, das grösste Gebiet, wo diese Bedachung ein Uebergewicht zeigt, liegt im östlichen Theile des Landes, vom Comitate Bereg hinunter bis zum Comitate Krassó-Szörény, hier zeigen nur die Comitate Kis-Küküllö und Nagy-Küküllő, Fogaras und Alsó-Fehér mindere Verhältnisse. Das zweite grosse Gebiet bildet die Gruppe der nördlichen Comitate von Trencsén angefangen bis zum Comitate Szepes; in Süden sehen wir, dass hinsichtlich der grossen Anzahl der Schindel-Bedachung die beiden am Meeresufer gelegenen Comitate und das Comitat Pozsega hervorragen, in der Mitte des Landes aber das Comitat Csongrád. Am meisten verbreitet ist die Bedachung aus Bohr oder Stroh, dieselbe verliert nur in den waldreichen Grenzcomitaten und einigen Comitaten, welche das Ziegeldach mit Vorliebe an wenden, das Uebergewicht. Die territoriale Vertheilung des Gemäuers ist eine viel regel- mässigere, als jene der Bedachung. Am wenigsten regelmässig gestaltet sich die Vertheilung der Stein- oder Ziegel-Gebäude, obwohl auch diesbezüglich die Erscheinung entschieden zum Ausdruck gelangt, dass westlich und nordwestlich mehr Steingebäude angetroffen werden können als gegen Osten, wo hauptsächlich nur die Gruppe jener Comitate eine Ausnahme bildet, welche bei der Ziegel-Bedachung angeführt wurde. Die Gebäude aus Koth oder Lehm sind in der Mitte des Landes vorherrschend, besonders im grossen ungarischen Alföld und zeigen in den am rechten Donauufer gelegenen Comitaten von Komárom hinab bis Baranya ein sehr grosses Uebergewicht. Dac, Uebergewicht der Gebäude aus Koth oder Lehm reicht übrigens gegen Westen auf einen ziemlich breiten Streifen (durch die Comitate Moson, Pozsony, Nyitra) ganz bis zur Grenze. Die Gebäude aus Holz oder aus mit Holz gemengten Material kommen im waldarmen Alföld nur in ganz unbedeutendem Maasse vor; in den nördlichen, nordöstlichen, östlichen und südöstlichen Theilen des Landes hingegen, als auch in Kroatien-Slavonien, mit Ausnahme des Comitates Szerém, sind die derartigen Gebäude vorherrschend. Das Bild, welches aus der beigegebenen graphischen Tabelle uns entgegentritt, zeigt ganz deutlich die territoriale Vertheilung der Uolzgebäude, obwohl, wie dies schon einmal erwähnt war, die Gegensätze nicht genügend scharf hervortreten und dieselben fast gänzlich verschwinden in Folge des Umstandes, dass in den Grenzen ein und desselben Comitates hinsichtlich der Bauart ganz verschiedenartige Zustände obwalten, so gelangen z. B. in solchen Comitaten, wie Zemplén, Szatmár, Bihar, deren ein Theil aus einer waldigen Gebirgsgegend besteht, der andere Theil aber zu dem ebenen Alföld gehört, und in welchen Comitaten in Folge dessen theils die Bauart aus Holz, theils jene aus Koth oder Lehm die vorhergehende ist, die zwischen diesen beiden Bauarten bestehenden Gegensätze überhaupt nicht zum Ausdruck. III. 15'
