A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására
éré. Az egyes országrészeket tekintve, legjobban meglMadja rszágos átlagot a Dana-Tisza köze, a hol az iparosság az 3S népességnek 24*70%-át teszi, mely arányszám azonban apest leszámitásával 17*eo%-ra csökkenik. Az országos átlag- nagyobb iparosságot mutatnak még a Duna bal partja 4°/o), a Tisza jobb partja (18*40°/o) és a Duna jobb partja 4) ; ellenben az átlagon jelentékenyen alul maradnak : ily (12*16%), a Tisza bal partja (14*47) és a Tisza-Maros e (Lh*2o), ugyanazok az országrészek, a melyek az ősterme- , él a legmagasabb aranyszámmal szerepelnek. Az egyes vármegyéket tekintve, legnagyobb iparosságot etnek fel: Zólyom (2S*64%), Brassó (27*45%), Szepes (26*24), ergom (24-is), Turócz (23*si), Gömör (22*so), Nógrád (21*os), ;od (20*6i), Moson (20*09) és Sopron (20*oe). Legkevesebb az os Kis-Küküllő vármegyében, a hol a népességnek csak /o-a tartozik az iparforgalmi osztályhoz, 10°/o-nál kevesebb i népesség van még (beleértve az iparforgalom által eltar- Lkat is) Kolozs megyében (6*77°/o), Gsik megyében (8*58%), Tban (8*7s), Maros-Tordában (8*87), Szolnok-Dobokában (9*14), la-Aranyosban (9‘ir), Arad megyében (9*33), Szilágy megyé- (9-65) és Udvarhely megyében (9*88), Horvát-Szlavonországban, a hol az iparos népesség %-os tya átlagosan 10*82°/o, 4 megye van ezen átlagon felül, köz- Szerém megye első helyen 16*oa°/o-kal, 4 pedig alul, leg- Lika-Krbava vármegye, a hol az egész Magyarbirodalomig legkevesebb iparos találtatik, 100 lakos között csak 2*56°/o, értve az eltartottakat is. A mi városaink iparosságát illeti, első helyen állnak: Sel- z- és Bélabánya (64*99%), Fiume (63*36°/o) és Kassa (59’24). jegyzendő azonban, hogy ezen három város iparosságának as arányszámát főképen dohánygyárának köszönheti, melynek 4ásszemélyzete az illető városoknak aránylag nem nagy népesen az iparosok °/o-át jelentékenyen felszökteti; Selmecz- ya'Vzonkivül mint bányaváros jutott a legelső helyre s ezen )sn/ak a bányászatot és a dohánygyárat leszámítva, rendes •o|sága tulajdonképen nagyon csekély. Az emlitett három jJiál fenforgó különös körülményeket tekintetbe véve, azt nnondanunk, hogy tulajdonképen az a város, a mely ezek i következik, foglalja el iparosságra nézve az első helyet és Budapest, melynek népességéből 57*33% foglalkozik iparral íorgalommal, vagy tartatik el ezen foglalkozású egyének által. 5-ná.l magasabb arányszámot mutatnak még, tehát igazi '$3 városoknak tekinthetők: Nagyvárad (57*25%), Maros- őrhely (57*04), Eszék (56*67), Pécs (56*63), Pozsony (55*13), ab (54*3o), Kolozsvár (53*69), Komárom (53*6o), Temesvár se), Győr (51*99) és Arad (51*87). Ellenben 407°-nál kisebb iparosság a következő városokban: Hódmező-Vásárhely ■33), Szabadka (19*66), Kecskemét (20*19), Zombor (24*26), ged (26*58) és Versecz (33*05). A többi hét törvényhatóságú osban az iparos népességre eső arány 40 és 50% közt vál- ozik. A járadékból élők eloszlásánál, a kik közé, mint a feldol- ásnál követett elvek ismertetésénél kifejtettük, a tulaj dönteni életjáradékosokon kívül a mindennemű nyugdíjasokat és a éjükből, takaritmányukból élő magánzókat,, továbbá a háztokosokat is — a mennyiben házuk bérjövedelméből élnek s s foglalkozásuk nincs — számítjuk, bizonyos mértékig hason- osság tapasztalható az értelmiség és iparos-forgalmi népesség oszlásához, vannak azonban más különös körülmények is, a :lyek az ország egyes részeiben a járadékból élők számát jelen- tenyen felszöktetik. így pl. a hol nagy kincstári üzemek vannak agy azok mintájára szervezett nagy magánvállalatok, a melyek II. elöregedett vagy máskülönben munkaképtelenné vált munkásaikat ellátásban részesítik, ott a járadékból élők aránylag igen nagy számmal fordulnak elő. Ez által lehet megmagyarázni, hogy a járadékosok arányára nézve a vármegyék között Zólyom vármegye áll az első helyen (3*30%), a hol egyrészt a brézói, kisgarami állami vasgyárak és a Prihradny-féle rész vény társulati vasgyár, másrészt a vármegyében kiterjedten űzött bányászat révén ellátásban részesülők szöktetik fel a járadékosok számát. A városok között Selmecz- és Bélabánya foglalja el az első helyet, a hol a járadékosok és az általuk eltartottak (családtagok, cselédek) az összes népességnek több mint 15%-át teszik; a magas számot itt is hasonló okok idézik elő (bányászat és a városban levő kincstári dohánygyár), ezután következik az anyaországi városok között Pécs 8*79%-kal (a Dunagőzhajózási társaság kőszénbányászata). Némely vidékek, városok különös vonzást gyakorolnak a nyugdíjasokra, kivált katonai nyugdíjasokra; részben ennek következménye pl., hogy a járadékosok száma a Magyarbirodalom összes városai között Selmeczbánya és Pécs kivételével, a mely városokban, mint említettük, még helyi okok játszanak szerepet, Zágrábban (9-33%) és Pozsonyban (8*70%) legnagyobb. Érdekes, hogy a járadékosok számát tekintve is ugyanazon városok sorakoznak az utolsó helyre, a melyeket az értelmiségre és iparosságra nézve is mint legutolsókat emeltünk ki, úgy mint Hódmező-Vásárhely (1*12%), Szabadka (2 04%), Kecskemét (2*49%) és Szeged (2*74%). A napszámosokról már az őstermeléssel kapcsolatban megemlékeztünk, a mennyiben az őstermeléssel foglalkozók számát a napszámosokkal, mint a kiknek túlnyomó része kétségkívül földmíveléssel foglalkozik, összefoglalva vizsgáltuk. A napszámosok azonban nemcsak nagy számuk miatt, hanem azon okból is, mivel foglalkozásuk természeténél fogva és pedig bármily gazdasági ághoz tartozzanak is, a társadalomnak egyik jellegzetes osztályát képezik, magukban véve is méltók figyelmünkre. Azért tehát nem járnánk el helyesen, ha vizsgálódásunknál csak azon napszámosokra szorítkoznánk, a kik minden közelebbi megjelölés nélkül feldolgozásunkban a közönséges napszámosok csoportjához vétettek, ellenkezőleg, ezekkel össze kell foglalnunk az őstermelésnél, a bányászat-, ipar- és forgalomnál alkalmazott napszámosok számát, mert mindezen napszámosoknak egy — socziális szempontból épen nem kicsinylendő — közös tulajdonságuk van, az, hogy általában egészen nyers és nagyon csekély szakképzettséget igénylő munkát végeznek s úgyszólván minden anyagi és szellemi tőke hiányában a társadalomnak legalsóbb, leginkább függő, megélhetésre, jóllétre nézve legkevésbbé biztosított osztályát képezik. Igaz ugyan, hogy Magyarországon a napszámosok egy jelentékeny része házas zsellér, nem csekély résznek egy kis földecskéje is van, minek következtében az illetőknek társadalmi állása és jólléte is némileg biztositottabb, sajnos azonban, hogy e tekintetben számszerű adatokkal épen nem rendelkezünk, pedig azon körülménynél fogva, hogy hazánkban a napszámos osztály a népességnek, mint alább látni fogjuk, rendkívül nagy %-át teszi, nagyon tanulságos volna tudnunk, hogy ezen napszámos osztályból mennyinek van háza, kertje, földje s mennyi a teljesen két kezére és nyers munkájára utalt, minden vagyoni támasz nélkül és a szellemi tőkének is úgyszólván teljes híjával levő, valóban proletár napszámos. 1) Már a fenti kimutatásból láttuk ugyanis, hogy a közönséges, azaz közelebbi megjelölés nélküli napszámosok száma a lj Jövő népszámlálásunk alkalmával ezen hiányt mindenesetre pótolnunk kell, a mi nem is jár semminemű nehézséggel, mert csak azt az egyszerű és könnyen érthető kérdést kell a számláló-lapra felvenni: Van-e háza, van-e földje ? e* ■
