A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására
hazánk egyes Túszéit tekintjük és különösen, ha az anyaországot a társországokkal hasonlítjuk össze, igen jelentékeny különbségre akadunk,, a mint ez a következő kis összeállításból látható: _ , , Keresők aránya az összes népességhez Országrész r AT„ ^ .... ° Ferii No Együtt Duna bal partja ............................................... 62*41 21*80 41*38 D una jobb partja........................................... 63*52 20*78 41*94 D una-Tisza köze................................................ 62*26 1 8*97 40*34 Tisza jobb partja........................................... 60'u 21*66 39*95 T isza bal partja................................................ 61*47 1 8*73 39*92 Tisza-Maros szöge....................................... 62*95 1 7*85 40*32 E rdély .... • •.............................. 63*89 21*18 42*50 M agyarország átlag........................................... 62*53 20*09 40*98 F iume város és kerülete.............................. 64*94 23*15 43*05 H orvát-Szlavonország....................................... 63*02 34*n 48*51 A Szent-István korona országai együtt . . 62*60 21*84 41*94 A különbségeket, a melyek az egyes országrészek között tapasztalhatók, a fentiek alapján könnyen meg lehet magyarázni. Mindenek előtt feltűnik, hogy a keresők arányszámát nálunk is a nőknek kisebb vagy nagyobb részvéte a termelő foglalkozásokban befolyásolja legjobban. Innen van, hogy Hor- vát-Szlavonországban a keresők aránya 4372°/o-ra emelkedik s az anyaország arányszámát oly jelentékenyen meghaladja, mert hisj köztudomású, hogy a dél-szláv népeknél a nőnek mily szerepe van a gazdasági életben s hogy különösen a földtnivelő osztályoknál az a sorsa, hogy versenyt dolgozzék a férfival, sőt sok esetben a fárasztóbb részt végezze a munkában. Nagyon jellemző adat tehát, hogy a mig az anyaországban a női népességnek csak egy ötödé, a társországokban több mint egy harmada soroztatott a keresők, a termelő tevékenységben közvetlenül résztvevők közé. Igaz, hogy — a mint e fejezet elején fejtegettük — épen a nőknél arra nézve, hogy valaki a keresők vagy a háztartás czímén az eltartottak közé vétessék-e, a számláló lapok kitöltésénél, sőt az adatok feldolgozásánál is eltérő felfogások érvényesülhetnek, de az ezekből származó különbségek, habár fontosak lehetnek is az egyes foglalkozási ágakra és egyes vármegyékre vonatkozólag külön-külön, az egész népességben bizonyos mértékig elsimulnak, az ellentétek legalább részben egymást kiegyenlitik, s az adatok, habár nem tekinthetők is teljesen egyöntetűeknek, összehasonlításra mégis alkalmasak. Ezt látszik igazolni az a körülmény is, hogy Zala vármegyének Horvátországgal közvetlenül határos részeiben, nevezetesen a perlaki és Csáktornyái járásokban, a melyekben a lakosság túlnyomó része horvát, valamint Vas vármegyének, horvát ajkúak által lakott járásaiban is a nők sokkal nagyobb arányban soroztalak a földmíveléshez családi kisegítőknek, mint ugyanezen vármegyék többi részeiben. A mi az anyaország egyes részeit illeti, a kereső nőkre eső arányszám a legkisebb a Tisza-Maros szögében, a Tisza bal partján és a Duna-Tisza közén, tehát épen azokban az országrészekben, a melyekben a földek a legjobb minőségűek s a föld- mívelő osztály köztudomás szerint a legjobb módnak örvend s igy a nőt a nyers gazdasági munkában való részvételtől leginkább megkímélheti. A kereső férfiakra eső arányszámokban mutatkozó különbségek is teljesen elfogadhatók: a legkedvezőbb az arány a Duna jobb partján és Erdélyben, a mit az a körülmény, hogy a népességnek korcsoportok szerint való megoszlását tekintve, épen ezek azok az országrészek, a melyekben a gyermekek, a 0 — 15 éves korszakban levők a legkisebb arányban fordulnak elő, teljesen megmagyaráz ; a másik szélsőséget a Tisza jobb partjánál tapasztaljuk, a hol pedig a kereső férfiakra eső arányszámot az a körülmény nyomja le, hogy épen a munkaképes korban levő férfiak egy része a nagymérvű kivándorlás következtében távol van. A részletekre, nevezetesen az egyes vármegyék összehasonlítására e helyütt a fentebb mondottaknál fogva nem terjeszkedünk ki, mert ezek az adatok oly természetűek, hogy mennél kisebb területre vonatkoznak, összehasonlításra annál kevésbbé alkalmasak. De egy szabályszerűségre, a melynek megbízhatóságához alig fér kétség, mégis utalhatunk, arra, hogy a városokban mind a férfiaknál, mind a nőknél a keresők arányszáma magasabb, mint vidéken, a nőket illetőleg azonban csakis azokban a városokban, a melyek igazán ipari jelleggel bírnak (Pozsony, Temesvár, Kassa, Budapest, Győr, stb.), mert a gazdag földmívelő városokban (Hódmező-Vásárhely, Debreczen, Szabadka, Szeged, stb.) a nők még sokkal kisebb arányban szerepelnek a keresők között, mint az országos átlagban. A férfiakat véve szemügyre, a legmagasabb a keresők aránya Budapesten, Verseczen, Krassó-Szörény, Modrus-Fiume és Baranya> vármegyékben, legalacsonyabb Sáros, Csanád, Bereg, Ung, ífmiplén és Lika-Krbava vármegyékben, tehát Csanád kivételével — a hol a rendkívül nagy gyermekszületés okozza a gyermekeknek az összes népességhez való magas arányát s szállítja le egyúttal a keresők °/o-át — csupa oly vármegyékben, a melyekben — mint ez a népszámlálási mű 1. kötetéből kitűnik — a távol levő férfiak száma igen nagy. Nagyon érdekes volna az eltartottak közé sorozott egyének különböző csoportjait, úgymint a háztartásbelieket, házi cselédeket, stb. külön-külön is tüzetesen vizsgálni, ez azonban messze vezetne bennünket, ezért itt is csak a főeredményekre. és a szélsőségek feltüntetésére fogunk szorítkozni. Megjegyezzük, hogy táblázatunkban az eltartottaknak a keresők számával való összehasonlításánál az összes keresők, tehát a férfiak és nők együttesen vétettek alapul, a mi egészen indokolt is, ha arról a kérdésről van szó, hogy mily teher háramlik a népesség produktiv részére az inproduktiv résznek eltartásából: ha azonban az eltartottakat magukban véve akarjuk vizsgálatunk tárgyává tenni, pl. azt megállapítani, hogy a foglalkozás nélküli gyermekek száma, a cselédek száma hol nagyobb, hol kisebb, akkor czélszerűbb az összehasonlításnál csupán a kereső férfiak™ szorítkozni, mert azon körülménynél fogva, hogy a nők a különböző vármegyékben igen különböző arányban szerepelnek a keresők között, a kereső nőknek a kereső fé’*r,aK:kal való egybe-
