A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)

9. Járási tábla a különböző vállalatokban alkalmazott munkásoknak mesterségük szerint való kimutatására - 10. Járási tábla az »egyéb foglalkozások« részletes kimutatására

és más efélóknél mindig meg kell nézni a nemzetiséget;

C:s-ba sorozva gyakran találunk oly ügynököket is, a kik valamely ipari, kereskedelmi vagy másféle vállalatnak alkalmazottjai (a kiket tehát az illető vállalathoz tisztnek kellett volna venni), fialtatott továbbá, hogy az utasításnak a vasúti, hajózási :a-alkalmazottak minősítésére vonatkozó részét a feldolgo- igen gyakran nem tartották meg elég pontossággal; női kisegítők az utasítás ellenére aránytalanul nagy számban .k felvétetni; divatárúsnők Bt. helyett igen gyakran m a Gi-be vannak sorozva; az előszabott összesítések

Efe, Bj. . . . Ci, C‘2., stb.) sokszor el vannak mulasztva,

zen és más hibákat észre kell venni és kijavítani, nagy

>t fordítván arra, hogy az egyik táblán tett igazításokat, nnyiben szükséges, a többi táblán és az összesítésekben •esztülvigyiik.

Az oly hibákat, a melyek nagy foki! felületességre, a helyes ás hiányára vagy épen lelkiismeretlen hanyagságra vallanak, mkálat vezetőjénél mindenkor be kell jelenteni, az elvi szetü hibák azonkívül Írásba is foglalandók, hogy azokat s végett a hibát elkövető egyénekkel közölni lehessen.

II. Az 5., 689. és 10. számú táblák feldolgozása. táblák közül a legnagyobb gondot és figyelmet igényli az 5-ös ezzel kapcsolatos 6-os számú táblának elkészítése. Az 5. i a tulajdonképeni iparba tartozó vállalatokat mutatjuk ki águk, vagyis az alkalmazott segédszemélyzet száma szerint ezen tábla és a 4-es számú tábla között, a melyen az órgalom összes csoportja, tehát a tulajdonképeni ipar is ’dúl, összefüggés van. Csakhogy a mig a 4-es táblán az gy községben a népszámlálás alkalmával tényleg jelenlevő összeirt ipar-forgalmi népességet mutatjuk ki s részletezzük gankint és foglalkozási viszony szerint, az 5-ös táblán az gW községben székelő vállalatok és azok segédszemélyzete dk a feldolgozás tárgyát, tekintet nélkül arra, hogy maguk íalkozók vagy segédszemélyzetök azon községben vétettek-e hói az a vállalat székel, a melyhez tartoznak. Ebből a ás 5-ös táblák adatai között a dolog természetéből folyólag" sek származnak, a melyeik indokolására a 6-os tábla íl. _ . . . ^

A vállalatok nagyságának feldolgozása vagyis minden egyes at segédszemélyzetének megállapítása a segédszemélyek ál ólapjainak bevallott munkaadóik szerint való csoporto- Vutján történik, mely czélból mindazon esetekben, a mikor gy iparág nagyobb számban van képviselve, mind az önálló- aind a segédszemélyeket, utóbbiakat az általuk megnevezett :gadók neve szerint betűrendbe kell szedni és az igy »rtositott segédszemélyzet lapjait a vállalkozó lapjával egybe- kell a vállalat tulajdonképeni jellegét, lényegét is meg- tani, a mely a munkásszemélyzet és a vállalkozó lapjainak hasonlítása alapján gyakran egészen másnak mutatkozik, a minőnek az egyes számlálólapokból külön-külön, egy- 11 függetlenül, tehát a 4-es tábla összeállítása alkalmával •>tt.

Már ebből az okból is igen nagy gondot kell fordi- a megnevezett munkaadók számlálólapjának feltalálására, zonban más szempontból is fontossággal bir, t. i. igen yen előfordulhat, hogyha a segédszemélyzettel a meglett vállalkozót szembesíteni elmulasztjuk, a vállalat eset- zétdaraboltatik, s magát a vállalkozót, a ki tényleg segécl- elyzettel dolgozik, mint segéd nélküli vállalatot mutatjuk ki. ént el kell tehát követnünk, hogy a megnevezett munkaadó ! : feltaláljuk, miért is, lia azt a segédszemélyzet által bet iparág csomójában ne» sikerű megtalálni, keresnünk kell

az ipari mellékfoglalkozások és a rokoniparágak között, ha ott sem található, a község egész népszámlálási anyagában, mert fordulnak elő esetek, hogy a földbirtokosok, értelmiséghez tartozó vagy más foglalkozású egyének, nem Írták be számlálólapjaikra az iparágat, a melyet űznek, habár ezt segédekkel folytatják, sok esetben épen azért, mivel abban csak segédszemélyzetet alkalmaznak s maguk közvetlenül nem vesznek részt.

Ha a megnevezett munkaadó számlálólapját a legnagyobb figyelem daczára sem sikerül megtalálni, ennek oka (pl. a munkaadó a népszámlálás idején más községben tartózkodott, vagy a vállalat maga is másutt székel s esetleg a segéd tartózkodása volt a népszámlálás idején ideiglenes, stb.) mindenesetre kiderítendő s ezen okból az illető számlálólapok a szükséges felvilágosítás kérése czéljából megfelelő kérdésekkel ellátva, a minden járáshoz vagy városhoz külön alkalmazandó boriték-ívben félre teendők.

Azon czélból, hogy minden vállalatot ott, a hol székel s a segédszemélyzetet is annál a vállalatnál, a melynél alkalmazva van, lehessen feldolgozni, mindazon önálló iparosoknak és ipari segédszemélyeknek számlálólapjairól, a kikre vonatkozólag akár az eredeti felvétel, akár későbbi felvilágosítások alapján kiderül, hogy üzletük másutt van, illetve a kik másutt székelő vállalatban vannak alkalmazva, másolati lapok állitandók ki, hogy azokat ott fel lehessen használni.

A segédszemélyzetnek a munkaadó szerint való csoportosításánál nagyon kell ügyelni, hogy a segédszemélyzetnek esetleg nem teljesen szabatos bevallása következtében tévedésnek ne legyünk kitéve. Gyakori eset, kivált nagyobb iparvállalatoknál, hogy a munkás nem tudja pontosan megmondani munkaadójának a nevét, azt elferdítve Írja be, sőt sokszor nem is a vállalat igazi tulajdonosát, hanem annak üzletvezetőjét, esetleg valamely más tisztviselőjét nevezi meg munkaadója gyanánt. Az sem ritka eset, hogy társas vállalatoknál az alkalmazottak egy része az egyik, más része a másik társat nevezi meg, oly vállalatoknál pedig, a melyeknek czégmegnevezése és tényleges u’.höd nosy közt különbség van, az alkalmazottak egyrésze akár- háni a korábbi czégtulajdonosra hivatkozik, akitől a vállalat nevét r esetleg még mindig neveztetik. Részvénytársulati

vállalatoknál r Pio. , gy munkásaik nem magát a társaságul, hanem annak valamely tisztviselőjét, például az igazgatóját nevezik meg munkaadójuk gyanánt (pl. szedő a Falk-féle nyomdában).

A felhozottakból megérthető, hogy az ipari segédszemélyzetnek a vállalatok szerint való soportositásánál a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, a ieAűessz- h menő figyelmet kell tanúsítanunk, ha a legdurvább hibái, űly ezen munkánál előfordulhat, t. i. az egy-egy vállalathoz I személyzetnek szétdarabolását elkerülni akarjuk. Legtöbl már maguknak a számlálólapoknak összefüggése rávez helyes útra, pl. ha a munkás az üzletvezetőt vallja munkaadójául, az üzletvezető pedig saját munkaadója gyanánt a vá lat igazi tulajdonosát nevezi meg, minek következtében a kétbile bevallás összeegyeztetése folytán az összes személyzetet a tulajdonképeni vállalat köré csoportosíthatjuk. A hibáknak biztos elkerülése végett azonban egy erre a czélra különösen alkabaas segédkönyvnek, a törvényszékileg bejegyzett ezégek kézikönyv mek használata és a számlálólapokból leolvasható adatoknak zen kézikönyvben foglaltakkal (a ezégek neve, czégtulajdonosok, társ- tagok, korábbi tulajdonosok, igazgatósági tagok, üzletvezetők, stb.) való folytonos összehasonlítása szükséges, mely old a ezégek könyve kellő számú példányban a revizorok rendel: ze- sére bocsáttatik. Ha pedig a vállalatnak helyes megállapítása még igy is kétséges volna, akkor sem szabad önkényesen el23*