A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)
stali szűk11s<»kijminder oly s'.atisztiKai ■ Sy’íRita- tást. a mely világos rendszerbe és tetszetős tormába van foglalva. tetszetős következtetésekkel ellátva, vagy a melyoől ily következtetések könnyen levonhatok, minden í^ritiku feltétlenül hitelre talál, hogy úgy mondjuk, készpénz gyanánt vétetik. Utóbbi felfogás ép oly káros, mint az előbbi, sőt talán még veszedelmesebb is amannál, mert a közállapotok téves megité- lését vonhatja maga után s ez által azok részéről, a kik a közügyek vezetésére liivatvák, helytelen intézkedések kezdeményezését okozhatja. Ezért, kivált a foglalkozási statisztikában, nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a statisztikai adatgyűjtések eredményéinek akár tudományos, akár gyakorlati alkalmazásánál mindenkor kritikára, beható, de józan kritikára van szükség, a mely az adatgyűjtés módszere, a felvétel időpontja és a feldolgozásban követett elvek figyelembe vételével megállapítja, hogy a kiderített adatokból mi az, a mi teljesen, mi az, a mi kevésbbé megbízható, vagy épen megbízhatatlan, — mi az, a mit állandónak lehet tekinteni s mi az, a mi csak véletlen, esetleg csupán a felvétel időpontjának megfelelő; azt sem tevesztve; azonban szem elől, hogy a statisztikustól holmi könyvvezetői pontosságot sohasem várhatunk s hogy ily pontosságra a statisztikában, a mely tudvalevőleg a nagy számok tudománya őszintén megvallva, nincs is szükség. A népességnek foglalkozási vi«zonyai a szerint, m n ni azok feltüntetésében magára a népességre vagy pedig az egyes foglalkozási csoportokra helyezünk inkább súlyt, két különböző szempontból tekinthetők s ezekhez képest a szmos értelemben vett foglalkozási statisztikától meg kell különböztetnünk a gazdagé gi értelemben vett foglalkozási statisztikát, vagyis a foglalkozási ágak statisztikáját. Amabban a foglalkozásoknak inkább a módja és formája, utóbbiban ellenben a lényege, azaz czélja és tartalma a mérvadó előttünk. A szorosabb értelemben vett foglalkozási statisztikában az érdekel bennünket, hogy a népességben hány hivatalnok, ügyvéd, mérnök, ács, asztalos, lakatos, stb. találtatík; a gazdasági értelemben vett foglalkozási statisztikában ellenben az a főkérdés, hogy hányán foglalatoskodnak a különböző termelési ágakban, az őstermelés, az ipar egyes ágaiban, a yártásban, hajógyártásban, a malomiparban, stb., az pedig, az egyes gazdasági ágakban foglalkozó egyén mint hiva- k, mérnök, ács, stb. működik-e az illető gazdasági ágban, csak másodrendű szempont alá esik. A népszámlálások adatai alapján eddig rendszerint csak a sabb értelemben vett foglakozási statisztika készült, a gaz- Ú értelemben vett foglalkozási statisztika érdekében pedig, a) Mi a főfoglalkozása vnpy keresete (hivatala)? b) Van-e mellékfoglalkozása és milyen? if-] for ciálisak, vagy pedig a foglakozások v alamennyi k dók. tehát ál alánosak. A speciális fo glalkozási felvett közu különösen említésre méltók az iparstatisztikai felvételek, me igen nagy gonddal szoktak végrehajtani, minthogy a tuls képeni általános népszámlálások eddig épen az iparstati tekintetében nem tudtak kielégítő eredményt felmutatni lönösen nem feleltek meg arra az iparstatisztikában legfont kérdésre, hogy a vállalatok a különböző iparágakban oszolnak meg segédszemélyzetük nagysága szerint, menny a segéd nélkül dolgozó vállalatokra, mennyi az 1,2, stb. s személyzettel dolgozókra ? Tudomásunk szerint az 1890. évi magyar népszái volt az első, a mely komoly kísérletet tett a szoros értek vett foglalkozási statisztika körén tulmenve, a foglalkozási nyoknak oly értelemben való összeállitására, a mely i gazdasági statisztika körébe vág. Ez által lehetségéssé v foglalkozási statisztikában foglalt viszonyokat fentebb efl két különböző szempontból egyszerre s a különböző sztei tokát egymással combinálva vizsgálni, a mi pedig az égé? lalkozási statisztikában s főképen annak iparstatisztikai rf több tekintetben az anyagnak új szempontból való felű részben igen becses új adatoknak kiderítését is ered Jk j oly adatokét, a melyek eddig a statisztika körébe nem bevonva. Á magyar statisztikarhívát&k^2^ a feladatot, hogy nép lálási anyagból ne csak szorosabb érjᮓ)en' hanem íz írtelemben vett foglalkozási statisztikát áííft?on összt. kulc az ipari foglalkozásokra vonatkozólag igyekezet'- fuegOjdani T ’ ‘ n a czélra egy új kérdőpont szolgált, a melyet dr. ja; József, az országos m. kir. statisztikai hivatalnak mai iga — a/, i !• : -n niég aligazgatója — a Magyar Tudomány' démiában, 1890. márczius 10-én »Néhány szó jövő né lásunkról« czím alatt tartott értekezésében indítványozott r A népszámlálási mű első kötetében közöltük azon pontokat, a melyek az idézett értekezésben a foglalkozás1 nyok felvételére javaslatba hozattak, már ott emlitettiik hogy e javaslaton többszörös tanácskozások alapján módos történtek, de annak lényeges pontjai a végleg megállapitot vegbe mégis átvétettek. A számlálólapnak a foglalkozási viszonyok felvételére állapított kérdőpontjai a következők voltak: a) Önálló-e vagy szolgalati viszonyban van-e? b) Ha nem önálló: mily minös^nben var, alkalmazva mely kerese' ágnál van alkalmazva? c) Ha nem önálló iparos: mely vállalatnál vagy mesternél van alkalmazva? Ha nem kereső főfoglalkozF ■■■■ mm I •!?> t' ____
