A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 7. A jelenlevő népesség korviszonyai
84* a 40. év jelzi. A 60-on túl van az öreg kor, az erők lassú elapadásának és a kereső tevékenység beszüntetésének kora. Lehetne ez utóbbira tán a 70-ik évet venni: ámde a 70. éven túl levők oly kis csoportot képeznek — hazánkban pl. 2°/ 0-át A b s z o férfi 0—15 éves 3,201.808 15—40 » 3,257.355 40—60 » 1,624.890 60 éven túl 579.790 A négy korosztály közül az első és második számereje, mint látjuk, közel egyenlő és külön-külön az egész népesség erős egy harmadára rúg; a 40—60 életévek körülbelül félannyi lelket adtak, mint az előző egy-egy korosztály, mig a 60-on felüliek csak 6—7%,-át teszik az ország lakosságának. Ha pedig a két középső csoportot egybefoglaljuk, ugy a népesség erős felét (56—57%) a termelőképes korban találjuk. E csoportokat a népesség korviszonyaiban netán beállott változások megállapithatása végett a régebbi adatokkal összehasonlitandók, megjegyezzük, hogy az 1857-iki népszámlálás már teljes korstatisztikát nyújtott, bár nem vizsgálta az életkort évről-évre, hanem csak bizonyos nagyobb csoportokban. A katonai szempont előtérbe nyomult, mit bizonyit az, hogy a 14-től 21 évig terjedő életkorban a férfiaknál, de csakis ezeknél, minden egyes korévet külön kellett kimutatni és pedig — az utasitás szerint — olykép, hogy mindazoknál, kik valamely helyen először Írattak össze és a 14 évet betöltötték, de a 20-ikat még át nem lépték, ha nem külföldiek: anyakönyvi kivonat volt a bemondáshoz mellékelendő s a kor, a születés éve, hónapja és napja szerint kitüntetendő ; a más korban álló férfiaknál s a nőknél egyáltalában elegendő volt a születési év megjelölése. 1) A mi a különben megállapított korcsoportokat illeti: mindkét nemre szólók a 0—6, 6—12, 12-14, azután 40—60 és 60 éven felüli csoportok. Férfiaknál az évről-évre kimutatott 14—21 életévben levőkön túl volt egy korcsoport a 21—24 évesek számára s egy a 24—26 évesek számára: a 26 év képezvén akkor a katonakötelezettség felső határát. Maradt még a férfiaknál a 26-on felül a 40 évig terjedő korcsoport. Az 1857. évi népszámlálás e korcsoportjai elég jól átszámíthatók a fenti négy főkorosztály szerint. Csakis a nőknél van némi kis nehézség, a mennyiben a 0—15 éves életkor helyett csak a 0—14 évet kapjuk meg s igy egy év átcsúszik a magasabb, t. i. 15—40 éves korosztályba. E bajon segitendők, a kérdéses egy év női népességét egyenlőnek vettük fel a megfelelő és tüzetesen kimutatott korévben a férfiaknál talált népességgel, mi a hibát — ha nem törli is el egészen, bizonynyal annyira csökkenti, hogy gyakorlatilag teljesen összehasonlítható számokat kapunk. Az 1857. évi koradatokat már most egybeállítva az 1869., 1880. és 1890. évi népszámlálás adataival — a katonák kihagyásával 2) — a következő sorozatot kapjuk: 1857 3) 1869 1880 1890 0—15 éves 37-24 37*22 35*25 36-92 15—40 v 42*45 40-02 39-82 37*52 40-60 » 15*87 1 7*72 1 8-57 1 8-70 60-on felüli 4-44 5-04 6-36 6*86 Ld. »Statistische Übersichten über die Bevölkerung und den Viehstand von Österreich. Nach der Zählung vom 31. Oktober 1857. Herausgegeben von k. k. Ministerium des Innern.« Wien 1859. Einleitung VI. és XVIII. lapját, az utóbbi helyen a »Belehrung zur Ausfüllung des Anzeigezettels« 2. pont, 5. bekezdést. 2) Sem az 1857-ki, sem az 1869. és 1880-iki népszámlálás nem alkalmas arra, hogy a katonaságot az egyes korosztályokba besorozzuk. Az 1857. évi népszámlálás egyáltalában nem adott számot a hazánkban tartózkodó katonák mennyiségéről — már ez okból is szükségesnek mutatkozott a katonáktól eltekinteni és nem alkalmazni valamely kiigazítást, bár erre a katonák túlnyomó nagy többségének a 15—40 korévekhez tartozása külön(pontosabban 2'o2°/o-át) az összes népességnek, hogy elkülönítésük értelemmel alig bír. E felosztást alkalmazva hazánk népességére, — ugy találjuk, hogy a népességből volt az egész magyar államban: ban Százalékokban együtt férfi nő együtt 6,401.929 36-96 36-40 3668 6,614.988 37-59 38'2l 37*90 3,245.888 18-76 18-44 • 18*59 1,190.7 2 6 6-69 6-95 6-83 A gyermekkor számaránya az egész idő alatt úgyszólván változatlannak mondható. 1880-ban sajátszerű megcsappanás mutatkozik ugyan, de 1890-re ismét jelentékeny emelkedés van, ugy, hogy ez utolsó évben körülbelül ott állunk, a hol 1857. és 1869-ben. Az 1880. évi apadás a rossz emlékű hetvenes évek kedvezőtlenebb születési arányának ép úgy volna tulajdonitható, mint a kolera pusztításainak, mely az 1873—65. közt sziiletteket már — és pedig a többi korosztályokhoz viszonyítva is bizonynyal erősen — sújtotta: de tán legtalálóbb a hetvenes évek végének nagyon pusztító jellegű gyermekragályaira való utalás. 4 1) Ezeket az óriási veszteségeket 1890-re sikerült hel^reütniink s a nemzet reményei, a legfiatalabbak, ma is oly arányt foglalnak el a népességben, mely nem hagy fenn kételyt az iránt, hogy a nemzet erős természetes propagativ ereje az egész 33 éves korszakon át, melyről itt szó van, változatlanul fentartatott. A következő életkor, a teljes életerő időszakának első, tehát szebb fele jelentékeny és népszámlálásról népszámlálásra állandó viszonylagos apadást mutat. Van okunk e miatt egy kissé megütközni. A ll'6°/o-ra rúgó különbség, mely 1857 és 1890 közt mutatkozik, minden bizonynyal elég jelentékeny, hogy gondolkozóba ejtsen. Az a tény, hogy 1880-ról 1890-re jelentékeny ugrás volt: a kivándorlásra s igy ezen korosztály erejének épen nem aggálytalan okból eredő megcsökkenésére enged gondolni. Itt azonban két dologra szükséges a figyelmet felhívnunk. Az egyik az, hogy a szóban forgó csoportnak a legutolsó népszámlálásnál észlelhető jelentékeny apadása egyrészt folyománya a gyermekkor erősebb képviseltetésének, — mert hisz arányszámokról van szó — másrészt bizonyos fokig már folyománya annak a csökkenésnek, melyet 1880-ban a gyermekkornál tapasztaltunk. Ez úgy értendő, hogy az a megtizedelt sereg, mely akkor az élet első 15 évében állott: jó részében átment 1890-re a második korosztályba s nem pótolta azokat, kik abból kiléptek. De nagyobb súlyt kell még fektetnünk egy másik körülményre, nevezetesen a két felső korosztály erős gyarapodására. Ha az 1857-iki arányt vesszük alapul, ugy a 33 éves korszak alatt a 40—60 év közt levők számaránya az összes népességben 17-8%-kos, a 60 éven felülieké pedig épen 54*5 0/o _o s növekedést mutat. Ez a növekedés mindkét osztálynál megszakítás nélkül ment végbe, mi azt tanúsítja, hogy itt csakugyan állandó fejlődésiránynyal van dolgunk. Tehát azok a korosztályok, melyeknek számereje az ország közegészségügyi helyzetének s ezzel bizonyos fokig a kulturának mérvesszejét képezik, a menynyiben kisebb képviseltetésök egészségtelen viszonyok, hátraben elég jó kisegitő eszközt nyújtott volna. Az 1869. és 1880. évi népszámlálások feldolgozásakor a katonaság (honvédség és csendőrséggel) korát nem állították össze. 3) Csak a jogi (einheimisch) népesség van korosztályok szerint feltüntetve, itt tehát ezzel kell beérnünk. 4) Nevezetesen elhunyt 5 éven aluli gyermek a Magyarbirodalomban : 1878: 305.038, 1879: 290.802, 1880: 306.172 ; mig ellenben az azt követő öt évben lényegesen magasabb születési számok mellett, évente átlag csak 267.440. Azóta e szám ismét emelkedett ugyan, de 1887. kivételével jelentékenyen mögötte maradt az emiitetteknek s e mellett a születések száma hatalmasan emelkedett. lut számok nő 3.200.121 3,357.633 1,620.998 610.936
