A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 3. Népszaporodás
nagy szaporodás többnyire összefüggő több járásra terjed. Lát juk ezt Bihar megyében is, hol a margittai, élesdi és központi járások mutattak fel 20°/o-nál nagyobb növekedést s földrajzilag közvetlenül csatlakozik ezekhez a szalárdi járás 19'oo n/o szaporodással. Ez azért érdemel különös figyelmet, mert mindezen rendkiviil erősen szaporodó járások közül csak az egy szalárdiban képez a magyarság abszolút többséget, de ott is erősen keverve oláhsággal, a margittai és központi járásban már nem is éri el az abszolút többséget, az élesdi járásban pedig törpe kisebbséget képez: mig ellenben épen a legmagyarabb járásokban, a székelyhídiben, tordaiban és derecskeiben a tiz évi szaporodás csak 9-27— 10'2.-.°/o közt váltakozott. Az eredmény azonban elég megnyugtató, ha a magyarok és a más ajkúak szaporodását külön tekintjük, ekkor azt látjuk, hogy a központi járásban a magyar ajkúak 30si 0/o-kal szaporodtak, mig az összes más nyelvűek 12'i4°/o-kal, az élesdi járásban a magyarok 32-s3°/o-kal, a többiek 18'43°/o-kal. a szalárdiban a magyar ajkúak 22'37°/o-kal, a más ajkúak 16'io°/o-kal, a margittai járásban a magyarság 29-i2°/o-kal, a többi népesség 22'04°/'o-kal. Még szembetűnőbb a magyarság térfoglalása, ha a népnövekedést más oldalról is tekintjük, mig ugyanis a magyarság az összes népességnek a központi járásban 1880-ban 42'3°/o-át tette, a tiz éves népnövekedésből 65'i°/o esett a magyar anyanyelvűekre, az éleadi járásban a magyar ajkúak az összes népességben 11-6 0/ü-al, az összes szaporodásban 18's°/o-kal szerepelnek, a szalárdi járásban az összes népességben 61 *5, a tiz évi népnövekedésben 68-s°/o-kal, a margittai járásban az összes népességben 45-s, a szaporodásban 52'8%-kal. Kolozs megyében hasonlóképen látunk két rendkívül gyarapodó járást, melyek közül az egyik 20, a másik 30% szaporodást mutat fel. Megtéve itt is a nemzetiségi összehasonlítást, ugy a magyar, mint az oláh nyelvűeknek igen nagy szaporodását látjuk, a magyarság fejlődése azonban itt is kedvezőbb. Csekélyebb a különbség a nádasmelléki járásban, hol a magyarság 31-(»o°/o szaporodásával szemben az oláhok és egyebek 29 ,:íí> 0/o szaporodása áll szemben, de már a mocsi járásban mig a magyarság 32o9°/o szaporodást ért el, a más ajknak csak lö'ss'Yo-kal gyarapodtak. Husz százalékot meghaladó szaporodást mutat még a kis Csanád megyének három járása, Torontálban pedig a pancsovai s Temesben a kubini járás, e két utóbbit az aldunai telepítések s különösen a csángótelepités duzzasztották fel oly erősen. Az egész Duna jobb partján csak az egy Zala megyében látunk egyetlenegy járást, a novait, melynek tiz évi növekedése meghaladná a 20°/o-ot. e körül sorakoznak szintén 13'i3 — 16'tn°/o szaporodással a zalaegerszegi, alsólendvai, szentgróti, pacsai és letenyei járások. Azért kell ezt kiemelnünk, mert az egész Duna jobb partján ezeket és Tolna megyében a központi járást, melynél különösen Szegzárd hatása érezhető, kivéve, nincs járás, melynek iiépnövekedése meghaladná a 13 '/o-ot. A Duna jobb partján a hanyatló Pápa, továbbá az egész Moson megye és Sopron megyének csepregi járása, népességében megfogyott. Ez utóbbit a megyei jelentés a csepregi ezukorgvár megszűnésével s a bükki ezukorgyár üzemének megszorításával indokolja, mig Moson megye népességét — a mint a következő fejezetben részletesebben látni fogjuk — részint az osztrák tartományokban való téli munkakeresés, részint az amerikai kivándorlás ritkította meg. Sok az olyan járás is a Dunántúl, hol a szaporodás az országoshoz képest csak minimális, nem rúg többre 0'3°/o-nál, Sopron megyénél maradva, ilyen a nagy- és kismartoni járás, melyeknél a csekély szaporodás okát részint 39* a helyi gazdasági viszonyokban, részint a népességnek a szomszéd ausztriai gyárakba való özönlésében kereshetjük. Ilyen a győrszentmártoni járás Győr, a nagyigmándi Komárom, a moóri és székesfehérvári Fejér vármegyében. E két utóbbinál a csekély szaporodás okául a megyei jelentés két körülményt emel ki különösen, egyik a szőlők elpusztulása a phylloxera-vész következtében, mely okkal az ország szőlőtermelő megyéinek számos vidékén találkozunk, a másik pedig, hogy a házi kezelésből bérlők kezére jutott uradalmi birtokokban rendesen sokkal kevesebb cselédet tartanak. Ezt az okot különben több dunántúli megye hangsúlyozza jelentésében. Helyenkint a járványok is megritkították a népességet. Veszprém megyében különösen a veszprémi és az enyingi járásokban nagyon kevés a szaporodás. Somogy megyének pedig tabi járásában, ez utóbbinál a szomorú eredmény fő oka. az egy gyermekrendszer, mely különösen a reformátusoknál van elterjedve, de vegyesen laknak ezekkel a többi felekezetek hivei és eltanulják nem egy helyt a népnek azt a rossz hajlamát, közvetve még az intelligens osztály is táplálja, a megyei jelentés például megjegyzi, hogy Kálmáncsa községben a gróf Széchényi birtok bérlője csak gyermektelen cselédeket alkalmaz s Magyar-Lukafán is mindinkább a gyermektelen cselédeket kezdik alkalmazni. Az egygyermekrendszer el van terjedve még különösen Baranya megyében a siklósi és szentlőrinczi járásokban s Tolna megye több vidékén, szintén a reformátusok között, valamint Fejér és Veszprém megyékre is elterjedt. Szórványosan ez a baj a Duna jobb parti megyéken kivül az ország más részében is előfordul, a mint föntebb Pest megyénél láttuk, szintén református községekben. De a másik protestáns egyház hívei közt is gyakori, köztudomású, hogy tiz erdélyi szászoknál már régebb idő óta divatos az egy- és kétgyermekrendszer, ugyanezt látjuk nem egy helytt a felvidéki ágostai hitv. tótoknál, például Hont megyében a korponai járásban, Nógrád megyében Turopolya, Sávoly, Lónyabánya, Tosoncza és Vámosfalva szintén ágostai hitvallású és tót ajkú községekben. A szepes, sáros és abaujmegyei népfogyás, valamint Csik megye két, Brassó és Szeben megye egy-egy járásának népfogyása a kivándorlással függ össze s egy későbbi fejezetben fogjuk tárgyalni. Külön meg kell még emlékeznünk a városi és vidéki népesség szaporodásáról. Külföldön a községek városi jellegét többnyire a népesség számával mérik s rendesen a 2000 lelken aluli helységek lélekszámát a falusi, a 2000 lelket meghaladó helységekét pedig a városi népességhez számítják. Nálunk az ily megkülönböztetésnek nem volna semmi alapja, mert vannak igen nagy községeink, melyek vagy épen nem. vagy csak igenigen kis mértékben bírnak városias jelleggel s a szó szoros értelmében nagy faluk. Helyesebb tehát, ha a törvényes osztályozást fogadjuk el s városnak tekintjük az önálló törvényhatósági! és a rendezett tanácscsal biró városokat, ellenben a kis- és nagyközségeket, bármekkora népességgel bírnak is, kihagyjuk onnan. Igaz, hogy ez az osztályozás sem egészen kielégítő, mert a nagyközségek között is van elég, mely sok elemével bír a városiasságnak s a városi fejlődés erőteljes csiráját hordozza magában s lehet, hogy a községet a rendezett tanácsúvá alakulástól csak az a számítás tartja vissza, hogy a községi terheket nem akarja a költségesebb városi administrátióval fokozni. Egyénileg kellene tehát mérlegelnünk minden egyes községet, de még akkor is nehéz volna megbízható mértéket találni az osztályozásra s többé-kevésbé akkor is önkényesen kellene eljárnunk, sokkal helyesebb tehát, ha a tételes törvény osztályozását fogadjuk el.
