A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 3. Népszaporodás

38* Endre rendezett tanácsú város az utóbbi tiz év alatt csak 0'73°/o-kal szaporodott, a váczi felső járás ellenben 46'os°/o-kal, ezt a meglepő növekedést leginkább Uj-Pest rohamos fejlődése okozta, de látunk más járásokban is rendkívüli gyarapodást, a három pesti és a kis-kun alsó járásban, valamint Félegyházán szintén meghaladta a tiz évi népnövekedés a 20°/o-ot, a kecskeméti alsó és a kis-kun felső járásban pedig megközelítette. A pesti felső és alsó járásban a rendkívüli gyarapodást első sorban a főváros hatásának tulaj donithatjuk, mert a közel fekvő falvak Budapestnek ma már jóformán külvárosait képezik. Egészen más szempont alá esik a pesti közép, a két kis-kun és a kecskeméti alsó járás fejlődése, itt a nagy kiterjedésű puszták s pusztákból alakult községek betelepülése idézte elő a gyors szaporodást. A néptelen pusztákból, melyek korábban csak marhalegelőkül használtattak, házhelyek liasittattak ki, szántóföldek alakíttattak s a földmívelő nép tömörülése iparosok és kereskedők letelepedését vonta maga után. Számos községben a homoki szőlők ültetése s a gyümölcstermesztés felkarolása is nem csekély lendületet adott a népesség fejlődésének. Érdekesnek látszik az űj telepítésű községek hatalmas növekedését néhány példával illusztrálni: 1869-ben Népesség 1880-ban 1890-ben 1869 -1880 s Szaporodás 1880—1890 1869—1890 zázalékokban Lajos-Mizse , . 3.131 5.354 7.561 71-oo tl'22 141-49 Jász-Karajenő 1.928 3.749 5.333 94-4-) 42-25 176-6,1 Jász-Szent-Miklós . . . . 847 1.345 2.195 58-so 63-20 159-15 Szánk . • 767 1.294 1.790 68-71 38-33 133-38 Kocsér . . . 1.281 2.146 2.980 67-53 38 86 132-63 Részben a mondottakban leli magyarázatát az a feltűnő körülmény, hogy némely nagyobb alföldi városnak, mint pl. Gzegléd, Nagy-Kőrös, Kecskemét s Csongrád megyében Hódmezővásárhely növekedése miért volt olyan mérsékelt. Ezekből a városokból nagyon sok gyarmatos költözött ki az újabban alakult s gyorsan felvirágzó községekbe, olcsó földet vásárolva ott. Általában nagy alföldi magyar városaink fejlődésének egyik akadálya épen túlságos gazdagságuk, a földbirtokok szilárd kezekben vannak s ha itt-ott eladásra kerül egy-egy darab föld, óriási áron kel el s a földbirtok után sóvárgó szaporodó népesség inkább elköltözik oly vidékre, hol alkalma van a birtokszerzésre. De ugyancsak Pest megyében, akadunk egészségtelen népesedési viszonyokra is. így a solti felső járás népessége a lefolyt évtized alatt csakis 3'3:i

0/o-kal szaporodott s számos község határozott hanyatlást mutat. Ez a hanyatlás, sajnos, ugy itt, mint a másik két solti járás némely községében nem újabb keletű, vannak a Duna mentén községeink, melyeknek kevesebb lakosa van jelenleg, mint 1857-ben volt. E harminczhárom esztendő alatt például Apostag népessége leszállt 2.516-ról 2.292-re, Duna-Vecséé 4.386-ról 4.382-re, Ordasé 1.030-ról 860-ra, DunaEgyházáé 2.515-ről 2.176-ra. Részint egészségügyi okok. részint kedvezőtlen birtokviszonyok idézték ezt elő, de számos községben, mint például Ordason, Csanádon, Szeremlén, stb. az általánosan lábrakapott egy gyermekrendszer képezi akadályát a népesség fejlődésének. Lehet mondani, hogy a népesedési viszonyok csaknem községről-községre másképen alakulnak. Vegyük például a solti alsó járást, ott az utóbbi tiz évi népnövekedés 15-s7

0/o-ra rúgott, de mig Szerem le népessége megfogyott, Csanádé jóformán változatlan maradt, addig Vadkerté több mint 38°/o-kal növekedett. E növekedésnek több mint fele belső szaporodás, de kívülről is gyarapodott a község majsaiak és szegediek betelepedésével. Rendkívüli növekedést ért el a lefolyt évtizedben Csongrád megyének két járása; a csongrádi 20*29, a tiszáninneni 3l-52°/o-ot. E szaporodásnak nagy részét, a beérkezett hatósági jelentések szerint, szintén a természetes szaporodás idézte elő, de részben a szőlő- és itt-ott a dohánytermelés kiterjesztése, a tiszaszabályozási munkálatok, a Pallavicini-uradalom intenzivebb gazdálkodása más községek népének beszivárgását is idézte elő s az Algyő alatti uradalmi rétföldek eladása vásárhelyi gazdák áttelepülését vonta maga után. Hódmező-Vásárhely és Szenles mérsékelt szaporodása az ily gyarmatosítással függ össze, az utóbbi a délvidéki kincstári telepítéseknél is jelentékeny szerepet játszik, az előbbi pedig Arad megyébe is bocsát tekintélyes rajokat. Bács megyében Zenta város, a zsablyai és titeli járás szaporodott igen nagy arányokban. Zentán az 188^-ki úrbéri rendezés folytán felosztott közös legelők és egyéb területek idéztek elő nagy birtokforgalmat s vonzották a telepeseket O-Kanizsa, Csantavér, Topolya községekből. Szabadkáról, sőt még Torontál megyéből is. A zsablyai járás népességének szaporodása jórészt szintén a beköltözésekből származott; a házközösségi intézmény megszüntetése folytán sok földbirtok kerüli eladásra s ez számos magyar és német telepest vonzott Temerinből, Ó-Becséről, Tisza-Földvárról, Kuláról és Veprováczról, kik többnyire házat és földet vásároltak. De nagy szerepet játszik a nagyobb gazdaságok és vállalatok cselédsége is. pL az Angolmagyar bank s több hasonló rétgazdasági vállalat nagyszámú cselédséget alkalmaz, köztük számos magyart. A titeli járás 28-37°/o-os szaporodását leginkább Tisza Kálmánfalva telepítésének köszönhetjük. A telepesek többnyire temerini és tis/aföldvári jómódú g.izdák. A beérkezett jelentés szerint a titeli járás területén általában észlelhető jelenség, hogy a szerb elem fogy, házát, földjét eladva, Szlavóniába vagy Szerbiába vándorol, helyét a magyar és német elem foglalja el. Okul részint az a körülmény említtetik, hogy a szerb elem inkább szeret pásztorkodással, mint földmiveléssel foglalkozni, részint pedig az, hogy a házközösség megszűnése folytán a, szétvált családtagok nem tudnak külön megélni. A Tisza völgyében Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyének három járása, a jászsági alsó, tiszai közép és alsó, szintén 20'/o-ot meghaladó szaporodást ért el. A jászsági alsó járás szoros összefüggésben van a jászsági felső járás csekély növekedésével, mert Jász-Szent-András, mely korábban Árokszállás pusztája volt, községgé alakult és az alsó járáshoz csatoltatott. A tiszai alsó járás erős népnövekedését főleg az újonan alakított Rákóczi község idézte elő, hol a 80-as évek elején a kincstári birtok község telepítésére fordíttatott s a szomszédos községekből és városokból oda költözött telepesek önálló községet alakitotlak. Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében különben inkább csak a megye határán beliil történt népcsere, de sem be-, sem kitelepülés számbavehetőleg nem fordult elő. A Duna-Tisza közötti síkságra ereszkedő hegyvidéken két járás mutat 20%-nál nagyobb szaporodást, Nógrádban a salgótarjáni, Borsodban az ózdi járás, a gyors fejlődés mindkettőben az ottani virágzó bányaipar következménye. Északkeletre két megyében két-ket járás haladja meg a 207o-os szaporodást. Szabolcsban a bogdányi és kisvárdai, Boregben pedig a. szolyvai és munkácsi. Érdekes, hogy az igen