A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 3. Népszaporodás

36* vidék, egészen az északkeleti határokig. Közelebbről megjelölve ezt a területet, határát nyugotra a Duna képezi, északról Nógrád, Heves, Borsod, Szabolcs és Bereg megyékkel végződik, Beregtől Besztercze-Naszódig mindenütt az ország határáig terjed, ettől kezdve pedig — visszafelé haladva nyugotra, a kedvező szaporodási! területhez tartozó határmegyéket a következők alkotják: Maros-Torda, Kolozs, Bihar, Arad, Torontál és BácsBodrog. Ezen a területen három nagy és egy kis sziget van, a hol a népszaporodás rendkívül erős, a J5°/o-ot is meghaladó volt. Ilyen sziget Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye, még ha a fővárost nem számítjuk is hozzá; emelkedő vármegye volt ez az 1869—80-ki évtizedben is. A másik sziget Bihar vármegye, melynek népessége a korábbi évtizedben több mint 10°/o-kal megfogyott. A harmadik nagy sziget az északkeleti határon fekszik, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéket foglalja magában, melyek közül a két első a korábbi évtizedben szintén a fogyó népességű megyékhez tartozott. Végre a negyedik sziget, a kis Csanád megye, mely a kedvezőtlen hetvenes évek cziklusában is több mint 15°/o-os szaporodást ért el. Az országos átlagnál kisebb, de még mindig tűrhető szaporodást 1880—1890-ben (5—10°/o) a megyéknek három különálló csoportja ért el, az ország nyugati fele Trencséntől lefelé Tdróczon, Zólyomon, Honton keresztül, a Duna irányát követve le egészen Baranyáig s innen a Dráva vonalán fel egészen az osztrák határokig. Ezen az egész nagy területen csak három megye tesz kivételt: Zala, a mely, mint már emiitettük, az országos átlagot meghaladja, továbbá Veszprém, mely alig mutatott fel 3°/o-osnál nagyobb népnövekedést, végre Moson, melynek népessége az utóbbi évtized alatt megfogyott. 5 — 10°/o-os szaporodás közt mozgott délkeleten is a megyéknek egy igen jelentékeny tömege, u. m. Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, Alsó-Fehér, Szeben, Kis-Kiiküllő, Torda-Aranyos, ezek KrassóSzörény kivételével 1869—80-ig mind fogyó megyék voltak. Hasonlóképen a hanyatló megyék közül emelkedett ebbe a kategóriába éjszakkeleten Zemplén és Ung megye. 5°/o-os szaporodást sem ért el 1880—1890-ben az ország keleti csücske, Fogaras, Nagy-Küküllő, Brassó, Háromszék, Csík és Udvarhely megye, a Duna jobb partján Veszprém, az ország éjszaki karéjában pedig Árva, Liptó, Gömör és Abauj-Torna, e négy utóbbi megye a korábbi évtizedben a fogyó népességűek közé tartozott, valamint Szepes és Sáros megyék is, melyek közül az előbbi az 1880—90-iki évtizedben is erősen megfogyott. Sáros ellenben változatlanul maradt, mert csak erős természetes szaporodása folyt ki Amerikába. A társországokban is rendkívül nagy eltérést látunk az 1869—80. és 1880—90-iki népszaporodásnak nemcsak nagysága, hanem megoszlása között is. Az előbbi évtized alatt legerősebben fejlődött Varasd megye népessége, míg az utóbbi évtizedben a hatodik helyre szállt le. 1880—90-ig logjobban gyarapodott Pozsega, mely a korábbi időszakban jóformán változatlan maradt. Belovár-Kőrös akkor is, most is a második helyet foglalta el, de már Verőcze, mely a megelőző évtizedben a fogyó népességű megyékhez tartozott, a legutóbbi évtized alatt majdnem 20°/o-os szaporodást ért el, olyant, mint az anyaországban a legjobban fejlődő Csanád megye. Két megyének, Lika Krbavának és Modrus-Fiuménak szaporodása azonban, mely két megye 1869—80-ben megfogyott, most is csak mérsékelt volt. A fentebb közölt nagy kimutatás világosan mutatja, mily jelentékeny különbség van a legtöbb megyében a tényleges népnövekedés és a természetes szaporodás közt. Kimutatásunk csak az 1880—90-iki évtizedre szorítkozik, de igy is fölötte érdekes a kép, melyet ily módon nyerünk. A magyar anyaországban a tényleges népnövekedés az 1880—90-iki időszakban 227.817 lélekkel maradt alatta a szü- j letések és halálozások alapján kiszámított természetes szaporo- j dásnak, jeléül annak, hogy sokkal több ember folyt ki hazánkból, mint a mennyi más országokból bejött. Ez a veszteség azonban nem egyenlőn oszlik meg az egyes országrészek között, ellenkezőleg a belső népcsere a különbséget a tényleges népnövekedés és természetes szaporodás közt még jobban kiélesitette. A 7 országrész közül a tényleges növekedés a természetes szaporodást csak az egy Duna-Tisza közén haladta meg 87.361-gyei. a többi országrészekben ellenben a következő hiányt látjuk: a Duna jobb partján 104.149, a Tisza jobb partján 94.714, Erdélyben 53.790, a Duna bal partján 47.966, a Tisza-Maros szögén 12.377, a Tisza balpartján 2.182 lélekkel volt kisebb a tényleges népnövekedés a természetes belső szaporodásnál. Legnagyobb tehát a Duna jobb partjának és a Tisza jobb partjának népvesztesége, ellenben a Tisza bal partján a kétféle népnövekedés csaknem teljesen összevágott. Az anyaország 63 megyéje közül (a területükön fekvő törvényhatósági városokat is beszámítva) csak 15-öt találunk, melyekben a tényleges népnövekedés meghaladta a természetes szaporodást, de még azok közül is 6 megyében az egész különbség nem rúgott egy százalékra, ugy hogy azt lehet mondani, hogy ezekben a tényleges és természetes belső szaporodás egészen összeesett. A között a 48 megye közt, melyben a tényleges növekedés a természetes szaporodás mögött maradt, szintén 6 oly megye van, hol a különbség csekélyebb egy százaléknál s igy 12 olyan megyét találunk öszszesen, honnan sem a természetes szaporodás nem folyt ki, sem a hová számbavehető betelepedés nem történt. Ezek a következők: Túrócz, Nógrád, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Csongrád, Csanád, Temes, KrassóSzörény, Hunyad, Szolnok-Doboka, Szilágy, Ugocsa, Bereg. A természetes szaporodásnak legnagyobb része elfolyt az éjszaki megyéknek egy csaknem tömör csoportjából, Szepes, Sáros, Abaúj-Toma, Ung, Zemplén és Árva megyékből, ezekben 5*65 — 13'37

n/o különbség van a tényleges és természetes szaporodás közt. Szintén jelentékeny hiányt látunk az ország keleti sarkán, Brassó, Háromszék, Csík, Udvarhely, NagyKiiküllő és Fogaras megyékben, itt is 5*78— 7-6s°/o a különbség a tényleges és természetes szaporodás között, csatlakozik ehez a területhez Szeben és Kis-Kiiküllő is, melyekben a tényleges népnövekedés szintén erősen alatta marad a természetes szaporodásnak. A harmadik igen erős hiányt mutató rész a Duna jobb partjának 6 megyéje: Moson, Sopron, Vas, Veszprém, Fejér és Somogy, ezekben 5*oo és 9'74°/o közt ingadozik a különbség a kétféle népnövekedés közt. Ezenkívül jelentékenyen alatta marad még (3—5°/o-kal) a tényleges népnövekedés a természetesnek az éjszaknyugoti megyékben, névszerint: Liptó, Trencsén, Nyitra, Bars, Komárom és Győr megyében s két nagy déli megyében, Bácsban és Torontálban. Ebbe a kategóriába tartozik a már említett Szeben és Kis-Küküllő megyéken kivül még Gömör megye is. Azokban a megyékben, a hol a tényleges szaporodás nagyobb a természetesnél, a különbség többnyire csak igen csekély, egyben sem haladja meg a 3°/o-ot, csupán Pest megyében, itt 12'60°/o-ot tesz, de itt is csak Budapest roppant felszívó hatásának tulaj donithatjuk ezt az eredményt, mert ha Pest megyének csakis a vármegyei népességét tekintjük, a különbség csak 3*43. Világosan ki lehet mutatni az okokat is, melyek a fentebb vázolt eredményt előidézték, a felvidéki megyék csoportjából a természetes szaporodás az amerikai, az ország keleti sarkából a romániai kivándorlás vonta el. A nyugoti határmegyék