A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

15* E nyomtatványok közül kétségkívül a számláló-lápok bírnak legnagyobb fontossággal, mert ezeknek világos, könnyen érthető kérdései biztosíthatják leginkább a népszámlálás sikerét. A legutóbbi népszámlálás alkalmával használt számláló-lap a legtöbb kérdőpontban teljesen megegyezik az 1880. évi számláló-lappal, a mi egészen természetes, mert az 1880. évi tapasztalat megmutatta, hogy a feltett kérdésekre szabatos, megbízható választ kaphatunk. Volt azonban mégis egy gyengéje az 1880-iki népszámlálásnak, a foglalkozási rész, mely annyira fogyatékos, sovány adatokat tartalmazott, hogy azoknál megállapodni az ú jabb népszámlálásnak nem lehetett. Az 1880. évi férfi számlálólapon a foglalkozás bevallására a következő két kérdőpont szolgált: 8. Mi a főfoglalkozása vagy heresete ? (földmíves, iparos, kereskedő, hivatalnok, katona, haditengerész vagy honvéd-e?). Van-e mellékkeresete és milyen? 9. Minő foglalkozási viszonyban van ? (földbirtokos, haszonbérlő, önálló kereskedő vagy mester, legény, inas, napszámos, cseléd-e? stb.) A női számláló-lapokon e két kérdés következőleg módosult: 8. Mi a főfoglalkozása? (Háztartásban foglalkozik-e csupán vagy mesterségnél, gazdaságnál, stb. ?). Van-e mellékkeresete és milyen ? « 9. Minő foglalkozási viszonyban van (önálló, vállalkozó, cseléd, napszámos-e? stb.). Az országos statisztikai tanács 1889. szeptember 17-én tartott ülésében behatólag foglalkozott a foglalkozás kérdésével s abban állapodott meg, hogy helyesebb, ha egyszerűen csak azt kérdezzük, mi a főfoglalkozása ? A »kereset« kifejezés fölösleges, a mellékkereset tudakolása pedig czélra nem vezet. A főbb foglalkozási ágak exemplicativ felsorolása is töröltetni határoztatott, a tanács abból a felfogásból indulván ki, hogy jobb, ha a bevallás a foglalkozás minél közvetlenebb megjelölésével történik. Ez a megoldás azonban kielégitő nem volt, azok, a kik a kérdéssel gyakorlatilag, behatólag foglalkoztak, érezték, hogy ily alapon ép oly kevéssé lehet kimerítő foglalkozási és iparstatisztikát szerkeszteni, mint az 1880. évi kérdőpontok mellett. A kérdést dr. Jekelfalussy József, miniszteri tanácsos, az országos magyar kir. statisztikai hivatal igazgatója (akkor még aligazgatója) tüzetes tanulmány tárgyává tette s 1890. márczius 10-én a magyar tudományos Akadémiában tartott »Néhány szó jövő népszámlálásunkról« czímű értekezésében részletes javaslatokat tett ez irányban. Népünk foglalkozását a következő hat kérdőpont útján vélte legjobban megállapíthatni : 1. Mi a hivatala vagy foglalkozása, minő termelési, for^galmi vagy iparágban működik ? 2. Van-e mellékfoglalkozása és milyen ? 3. Önálló-e vagy szolgálati viszonyban van-e ? 4. Ha nem önálló, milyen minőségbe)) és kinél van alkalmazva? 5. Ha iparos, a gyáriparban, a kézműiparban, vagy a házi iparban foglalkozik-e? 6. Ha nem kereső, vagy csupán a háztartásban foglalkozó családtag, vagy pedig házi cseléd : mi a családfőnek vagy háztartás fejének a főfoglalkozása? Ezek a kérdőpontok, némi változtatással, csakugyan föl is vétettek az új számláló-lapokba s lehetővé tették, hogy az 1890. évi népszámlálás anyagából egy olyan foglalkozási és iparstatisztika dolgoztassék ki, mely Ível nagyon kevés hasonló munkálat helyezhető egy sorba. A főczél e kérdőpontokkal különösen az volt, hogy egy kimerítő iparstatisztika számára minél megbízhatóbb adatok gyűjtessenek, a mezőgazdasági foglalkozás részleteinek megisme rése másodrendű feladattá vált. Jekelfalussy idézett értekezésében fölvetette ugyan, hogy a népszámlálással egyidejűleg a mezőgazdasági birtok- és üzemviszonyokat is kívánatos volna kinyomozni, de kielégitő eredményre nem jutott; mert attól tartott, hogy ha a népszámlálás alkalmával a birtokviszonyokra vonatkozó adatok is tudakoltatnak, a köznép gyanúja és előítélete, hogy az egész művelet adókivetés czéljából történik, bő táplálékot fog nyerni s talán az egész munkálat sikere veszélyeztetik általa. A népszámlálás eredményé arról győzött meg bennünket, hogy ezt a tervet kár volt elejteni, mert ha egyéb haszna nem lett volna is, elértük volna vele «azt, hogy végre a földbirtokosok számát egész hitelesen meg lehetett volna állapítani. Most erre sem vagyunk képesek, mert hiába volt a világos utasitás, a helyi nyelvhasználat nem engedett jogaiból s legtöbb helytt a népszámláló-lapokon földbirtokosnak csak a közép- és nagybirtokost nevezték, a kis parasztbirtokost ellenben földmívesnek vagy földésznek, de viszont nem egy helyt e néven nevezték a mezei munkával foglalkozó zselléreket is s így a földmíveléssel foglalkozó osztály különböző kategóriái elválaszthatatlanul egymásba folynak. A mellékfoglalkozás tudakolása mellett — melyet a statisztikai tanács elejteni kivánt — Jekelfalussy határozottan állást foglalt. Hangsúlyozta, hogy nálunk, hol a munkamegosztás még nem érvényesül eléggé, a mellékfoglalkozások ismerete nélkül népünk foglalkozási, különösen iparviszonyainak hű képét, soha sem fogjuk megnyerni. És valóban, azt a minden tekintetben kimeritő és teljes iparstatisztikát, melyet a népszámlálási anyagból az országos statisztikai hivatal kidolgozott, a mellékfoglalkozások tudakolása nélkül lehetetlenség lett volna létrehozni. Az idézett értekezésben az is fontos javaslat volt, hogy ne csak a produktiv népesség osztályoztassék, hanem a gazdaságilag nem termelő népesség is és pedig azon foglalkozási ágak szerint, melyek terhére az illetők élnek. Több külföldi népszámlálás már korábban is igy járt el s tagadhatatlan, hogy a nemzeti jövedelem megoszlása szempontjából a nyert adatok érdekes útmutatást nyújtanak. Sajnos, hogy Jekelfalussynak az a javaslata, hogy a testi és szellemi fogyatkozások a jegyzet helyett a számlálólap kérdései közé vétessenek föl. nem fogadtatott el. Már 1880-ban is feltűnő volt, hogy az elmebetegek száma az 1869. évhez képest megfogyott, az 1890. évi népszámlálás e tekintetben még meglepőbb eredményeket mutat. Nemcsak az elmebetegek száma csökkent volna ezek szerint, hanem a vakoké, siketnémáké és hülyéké is. Ha ezt a számlálási eredményt összehasonlítjuk a köztudomású tényekkel, kétségtelen, hogy itt nem tényleges javulás forog fenn. hanem a számlálás alkalmával sűrűn előfordult hiba következménye; minthogy a számláló lapon a testi és szellemi fogyatkozásokra nézve direct kérdés nem fordult elő, csak az utasításban volt megemlítve, hogy ha az illető egyén, kiről a számlálólap szól, esetleg vak. siketnéma, elmebeteg vagy hülye: ugy ez a körülmény a számlálólap legalján levő jegyzet-rovatba beírandó — gyakori lehetett az eset. hogy a bejegyzés elmaradt. Még lényegesebb az eltérés az 1880. és 1890. népszámlálás alkalmával használt házigyüjtőlajstromok közt, mint a milyent a számlálólapok közt láttunk. 1880-ban a háztartáshoz tartozó távollevők csak egy összegben (a férfiak és nők megkülönböztetésével) mutattattak ki, ellenben 1890-ben tartózkodásuk helye szerint részleteztettek, t. i. hogy a magyar korona országaiban, Ausztriában vagy egyéb külföldön tartózkodtak-e s azonkívül még külön mutattattak ki a közös hadseregnél, -haditengerészetnél vagy a honvédségnél távollevő családtagok.