A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 10. Anyanyelv és nyelvismeret
10. Anyanyelv és nyelvismeret. Magyarországban csak egy politikai nemzetiség van: a magyar, a mint azt a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868 : XLIV. törvénvczikk is határozottan kimondja : »Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint és politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartoznék is, egyenjogú tagja.« De nyelvi tekintetben hazánk népessége erősen meg van oszolva, még a magyar anyanyelvűek is az egész Magyarbirodalomban a népességnek csak 42'8i°/o, a magyar anyaországban pedig 48'6i°/ n-át teszik. Azonban igy is erős relativ többséget képeznek, mert a közvetlenül utánuk sorakozó horvát-szerbek csak 15*o5 0/o-ot képviselnek a Magyarbirodalom összes népességében (a magyar anyaországéban csak 4-49°/o-ot), az oláhok 14'94, a németek 12"i5, a tótok ll'oi, a ruthének pedig csak 2'2i°/o-ot s igy a magyar után közvetlenül következő három legnagyobb nemzetiség együttesen sem éri el a magyar anyanyelvűek létszámát; a magyar anyaországban pedig a négy legszámosabb nemzetiség együttes száma is jóval alatta marad a magyar anyanyelvűek létszámának Nem szabad azonkivül feledni, hogy azok a nyugot-európai államok, melyeknek nyelvi egysége ma már oly teljes, korántsem állanak ethnografiailag egységes néptörzsekből. Hányféle népességet halmozott ott is termékenyítő iszap gyanánt egymás fölé a népvándorlások zavaros áradata s hány évszázadnak kellett lefolyni, mig a különböző népeknek lassanként összeolvadt keverékéből, mint őserejű termő talajból, kisarjadt a nemzeti nyelv és kultura egész gazdag pompájában. A történelem igazolja, hogy az a vegyi folyamat, mely máshol a különböző népfajokból egységes nemzeteket alkotott, hazánkban is erélyesen működött. A honfoglaló magyarokkal bejött kunok és oroszok, az itt talált bolgár, szlovén és más néptöredékek, a későbbi besenyő- és kuntelepek csakhamar beolvadtak az uralkodó fajba s ugyanez volt a sorsuk a kisebb rajokban érkező német telepeseknek is, kik legfölebb a városokban őrizték meg hosszabb időn keresztül nemzetiségüket. Hazánk azonban, kelet és nvugot határán, a nyugoti polgárosodás és a keleti barbárság küzdelmeinek százados harczterén, a hosszú harczok alatt megritkult népességét oly gyakran s oly nagy mértékben volt kénytelen idegen gyarmatosokkal pótolni, hogy a magyar faj végtére sem volt képes magában felolvasztani az idegen ajkú tömegeket. * De a különböző nyelvek daczára, a Magyarországot lakó népfajok sokszorosan össze vannak egymással keveredve, az egymásba olvadásnak országszerte és minden népfajnál számtalan példáját találjuk. A felvidék tótajkú népessége példáúl a visszareformálás alkalmával jórészt magába olvasztotta az ott korábban nagy számmal lakó német lakosságot, de assimilált igen sok magyart is, különösen Sáros, Zemplén és Abauj megyékben. Erősen kevert az oláhság is. Az Erdélyben lakó szláv népeken kiviil sok magyart és németet olvasztott magába. Többé-kevésbé igy van ez a többi nemzetiségekkel is, mindenekfölött pedig az államalkotó magyar nemzetiséggel. Külföldön ellenséges indulatból, hazánkban pedig oktalan nemzeti hiúságból gyakran hirdetik, hogy a magyar az európai népek nagy családjától merőben idegen keleti faj s a szürke elmélet emberei nem egyszer hozzáteszik, hogy a művelődésre kevésbé képes ural-altáji népek képviselője a kultura választott népei, az indogermánok között. A ki azonban hazánk ethnografiáját alapos tanulmány tárgyává teszi, kénytelen bevallani, hogy a mai magyarság nem ázsiai alakulás, hanem európai productum, a hazában lakó különköző népfajok vegyülékéből előállott nemzet. A honalapító ősök csak magvát képezték a mai magyar nemzetnek s azon népfajokon kiviil, melyek a honfoglalás alkalmával együtt jöttek be a magyarokkal (a kazárok, kunok, oroszok), az itt lakott szlovén és bolgár népek is csakhamar teljesen összeolvadtak a hóditókkal. A Német- és Olaszországba intézett szakadatlan betörések és rabló hadjáratok alkalmával tömérdek rabot hajtottak haza a portyázó csapatok, kik az új hazában uraikkal csakhamar összeolvadtak. Szent István korától kezdve megkezdődött a német lovagok és más német gyarmatosok betelepedése. Az előbbiek csakhamar megmagyarosodtak s egy-egy tősgyökeres magyar család alapitóivá váltak s az utóbbiak is inkább csak a városokban a városi privilégiumok és czéhszabályok sánczai közt tartották meg huzamosabb időn keresztül nemzetiségüket. Az újabb időben azonban a német telepítésű városok többsége is teljesen megmagyarosodott, pl. a korábban németajkú Pécsett ma már a magyar anyanyelvűek 74*17, Kolozsvárott 84*oo, Győrött 92*49, Szatmár-Németiben 94*40, Székes-Fejérvárott pedig- 96 ,66°/o-át képezik az összes népességnek. A németeken kiviil tömérdek tót, ruthén és délszláv olvadt össze a magyarsággal, ugy az értelmiségi osztályban, mint a köznép szélesebb rétegeiben, sőt az oláhság megmagyarosodására is van elég példa, a zsidó hitfelekezetüek pedig, kik korábban túlnyomólag a német ajkúak számát szaporították, egy emberöltő alatt rohamosan váltak magyarrá, ugy hogy a magyar nemzetet, melyet a közös nyelv és kultura tesz egységes egészszé, a vérség sokszoros kapcsa fűzi a Magyarországban lakó összes nemzetiségekhez s közte és a többiek közt csak mesterségesen lehet ellentéteket fölállítani.
