Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt, I. kötet (1882)

Történelmi vázlat

tekintet nélkül arra, vájjon más, vagy csak a szomszéd állam | is hajt-e végre ugyanazon időben hasonló műveletet vagy sem. Mily nehézséggel jár s mennyi munkát okoz az ily, különböző időkben végrehajtott számlálások alkalmával a külföldön tartózkodó honfiak számát konstatálni, azt megitélhetni azon számos esetekből, midőn a statisztikai hivatal kénytelen hiányzó honfitársak után az egyes külállamokbantudakozódni,vagy pedig a külföld számos államai által az országban tartózkodó honfiak után érkező tudakozásokra felvilágosítást szerezni s az ilyet ismét tovább adni. Szentpétervárott e bajok teljes érzetében hozták a határozatot, hogy ezentúl Európaszerte csak minden 10 évben ismétlődjék a népszámlálás, hogy a számlálások a 0-val végződő évek végszakára essenek s hogy az első ily általános számlálás 1880-ban eszközöltessék. Európa különböző államainak kormányai, elfogadván és szentesítvén a szentpétervári kongressus határozatait, ezzel együtt beleegyeztek a népszámlálásnak foganatosításába, mely is e szerint Európa majd valamennyi államaiban ekkor fog végrehajtatni. Vájjon hazánk is részt fog-e ebben venni, ez idő szerint még nincs elhatározva. Tény ugyanis, hogy a legtöbb államban törvények léteznek, melyek a népszámlálások idönkinti ismétlését szabályozzák. Ott tehát nem egy űj intézmény megállapításáról, hanem legfeljebb valamely határidő megváltoztatásáról lesz szó, ha a netalán más időpontra tervezett volt számlálási határnapot 1880. deczemberre teszik. Magyarországban erre nézve nem létezik törvény. Az 1869. III. tcz. csakis az 1870. elején végrehajtandó volt népszámlálásra vonatkozik. A számlálás ismétlésére nézve az nem foglal magában semmiféle határozatot s e tekintetben lényegileg eltér az osztrák hasonló törvénytől, mely az ily számlálásnak tiz évenkinti ismétlését is megszabja. Annyit azonban bátran állíthatni, hogy a 10 év múlva ismétlésre vonatkozó passus nem feledékenységből, hanem elővigyázatból maradt ki. Tudva volt ugyanis már akkor tájban, hogy a számlálások egy időben való végrehajtása iránt erősen törekednek Európa legtöbb államában; valamint tudva volt, hogy Magyarországban a már 1868-ra tervezett számlálást tovább halasztaninem lehetett. Azontúl Ausztriában sem tarthatták meg a már 1857-ben 10 év múlva ismétlendőnek mondott számlálás határidejét — habár azt akkoriban még nem alkotmányos törvény rendelte ; — elvégre pedig nem lett volna helyes valami olyast törvénybe iktatni, mit, hogy annak idején végre is hajthatunk-e, az állami életnek egy évtized alatt előfordulható ezernyi viszontagságai között még csak valószínűséggel is előremondani alig lehet. Bízhattunk végül Magyarországnak erélyes kulturtörekvéseiben, meg lévén győződve, hogy valameddig liazánk e téren marad, oly műveletben való közreműködéstől nem vonja el magát, mely valamennyi mivelt államban mindenha közmiveltségi ténynek és a rendezett közigazgatás egyik mellőzhetetlen feladatának tekintetik. Az ellen tehát, hogy fog-e 1880-ban Magyarország területén népszámlálás elrendeltetni és foganatosíttatni, legfeljebb a pénzügyi tekintetek szólhatnak, mert tagadhatatlan, hogy az ily népszámlálás sokba kerül, sőt az ujabb az 1870-dikinél többe is fog keifülni. Vajion annyi baj és csapás között, mely 1 ez országot értet, megengedhető-e ily új kiadás ? ez nagyon megfontolandó. [Ámbár ép ezen bajok és csapások, melyek a lefolyt évtizedem különböző alakban értek s nagy befolyással j NÉPSZÁMLÁLÁS 18P0 81 voltak a népesség állományára, viszont a népszámlálás okvetlen végrehajtása mellett is szólnak. A pénzkérdésre egyébiránt itt elég egyelőre annak föl említése, hogy kínálkozik mód, mely mellett a számlálás olykép végrehajtható, hogy költségei nem csökkennek ugyan, de érezhetetlenekké válnak s az állambudgetben, melynek egyensúlyozására oly kiváló gondunk kell hogy legyen, nagyobb csorbát ne ejtsenek. Annyi bizonyos, hogy a népszámlálásnak, ha elrendeltetnék, készületlenül nem szabad bennünket találni. Már 1880-ban vagyunk, monarchiánk másik felében pedig hónapok óta tárgyalják e kérdést valamennyi kormányzati ágban és így vele itt bővebben foglalkozni szükséges. A népszámlálások kérdése — mint említve volt. sokat szellőztetett a statisztikai nemzetközi kongressusokon és a szakférfiak eme gyülekezetein számos pont elannyira tisztáztatott, hogy azokhoz ujolag szólani nem szükséges. Maradtak azonban vitás, legalább eldönthetlen kérdések is. melyekre nézve a kongressusok úgy segítettek magukon hogy a számlálás alkalmával tekintetbe veendő népességi mozzanatokat kétfelé osztották, egy részökre kimondván, hogy pontjai általában kötelezők valamennyi államra nézve; míg másik részökre nézve oly véleményben voltak, hogy minden állam saját belviszonyainak tekintetbe vételével határozza ol vajjon fölveszi-e a számlálásba vagy sem. Magyarország már az 1870-diki számlálás alkalmával is több mozzanatot vont be a fölvételbe, mint a mennyi nemzetközileg szigorúan megköveteltetett. Ezekkel itt ujon foglalkozni, ismétlések kikerülése végett, egyáltalán mellőzhetjük. Sokkal érdekesebbek azön kérdések, melyekre nem a nemzetközi megállapodások, hanem a hazai viszonyok és szükségletek az irányadók. E kérdések három szempontból jöhetnek tekintetbe, t. i. a számba veendő mozzanat vagyis a gyűjtendő anyag, a számlálás végrehajtásának, meg az anyag feldolgozásának módozata és végre pénzügyi oldaluk vagy is a költség szempontjából. Az első szempontból kétség sem foroghat fenn az iránt, hogy kevesebbet, mint 1870-ben nem igen kérdezhetünk alakosságtól. Az egyéni, a családi,a társadalmi mozzanatok ezúttal sem maradhatnak figyelmen kívül. Itt csak egy kérdés merülhet fel, mely 1869-ben is erősen foglalkoztatá a népszámlálás módozatát előkészítő férfiakat s ez a nemzetiség De ez sokkal fontosabb. sem hogy vele csak futólag és mellesleg lehetne foglalkozni, miért is reá azonnal külön vissza kell térni. Előbb csak még aziránt kell tisztába jönnünk: a nép mely kategóriáját akarjuk a számlálás alapjául elfogadni : a tényleg jelenlevő népességet-e vegyest, hazabelit és külföldit, a mint az a számlálás pillanatában az országban tényleg megvan ; avagy az illetékes, úgynevezett jogi népességet, vagyis a hazabelieket, tekintet nélkül arra, vajjon a számlálás idején illető községökben, megyéjökben vagy egyáltalán az országbanjelen vannak-e vagy sem ? Ha tisztán a nemzetközi megállapodásokat vesszük kiindulási pontul, úgy kétség itt se merülhet fel, mert e megállapodások elég határozottan szólnak arra nézve, hogy a számlálás alapjául a tényleges népesség (population de fait) veendő, az úgynevezett jogi népesség (population de droit) kutatása, a helybeli vagy telepített népesség (Wohnbevölkerung) s minden egyéb kategória tanulmányozása az illető állam kényekedvére hagyatván. 2