Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt (1871)

Bevezetés

Bevezetés. Einleitung. A politikai nagy átalakulás, mely 1867. márt.havában önálló felelős magyar királyi minisztérium kezére juttatá Magyarország kormányát nélkülözhetlenné tette az uj kormányra nézve, hogy a j Szt.-István korona országairól az eddigieknél bővebb, kimerítőbb statistikai adatokkal birjon. Gorove István, a földmivelés- ipar- és kereskedelemtigy tárczájával megbízott miniszter úr ezért minisztériuma megalakulása után azonnal külön szakosztályt szervezett a hivatalos statistika teendői végett, egyúttal pedig, még az 1867-diki év folyamában végrehajtandó népszámlálást tervezett. A miniszter úr ugyanis tudta, mennyire fontos az államra és társadalomra nézve, hogy azon alapokat ismerje, melyeken ereje nyugszik s azon tényezőkről legyen fogalma, melyekből hatalma fejlődik. Az állam alaperejét területe és népessége képezvén, az ország területi nagysága és lakosainak száma tehát hatalmi tényezői levén, a terület ismert nagyságán kivül, a másik, kevésbbé ismert tényezőről, tudniillik a népesség számáról kellett mielőbb megbízható tudomást szerezni. A még 1867-ben tervezett népszámlálás csak 1869-ben, illetőleg 1870. első napjaiban volt foganatosítható. De midőn az eredmény e kötet következő táblázataiban bemutattatnék, az ügy folyamának hü történelmi vázlata pedig — később eszközlendő ily számlálások érdekében — jelen bevezetésben lesz előadandó: szinte mellőzhetetlennek látszik egy pillantást vetnünk ez ügy múltjára s mellőzve az ó- és középkor valamint a külföld e tekintetbeli törekvéseit, legalább arra törekednünk, hogy a hazánkban eszközölt ily népszámlálások történelmével megismerkedjünk. Csakhogy, fájdalom, e történelem nagyon rövid, a mennyiben ugyanis Magyarországra nézve nem birunk bővebb adatokkal, sőt ez adatok majdnem teljes hiányából arra kell következtetnünk, hogy ez intézmény nálunk nagyon is uj s az ez érdemben közvetlenül felszólított néhány hazai történész sem szolgáltatott be adatokat, melyek az ügy múltjára nagyobb világot deríthettek volna. A legelső népszámlálás, melyről biztosabb tudomásunk van, az, melyet II. József rendelt el a helytartótanácsnak 1784-ben kelt leiratával Magyarországon és kapcsolt részeiben. Ezen rendelet ugyanazon elvekhez ragaszkodott, melyek e tekintetben a németosztrák örökös tartományokban is irányadók valának, minélfogva előbb az osztrák népszámlálások módozatát kell legalább megérinteni. Egyébiránt a népszámlálás Ausztriában sem valami igen régi intézmény. Hiteles tudomás Ausztriában eszközölt általános népszámlálásról csak a mult század második feléből létezik, habár korábban is eszközöltettek egyes országaiban ily népszámlálások, így a harminczéves háború után, 1651-ben a végből készültek a papság részéről ily népszámlálások az osztrák tartományokban, hogy a katholikusok és protestánsok száma megtudható legyen. Hitelesebb adatok szerint alig egy százada még, hogy Ausztriában törvény szerint rendeltettek el ily népszámlálások. Ott is csak 1754-ben történt meg az első, úgynevezett lélek-összeirás (SeelenConscription) a lehető legegyszerűbb alapokon s a népesség egyszerű számán kivül csupán nemök, koruk és családi állapotuk lőn följegyezve. Nagyobb fontosság, de nagyobb félszegséggel is párosulva, csak később tulaj donittatott a népszámlálásoknak, mikor ugyanis az osztrák hadsereg újjászervezése alkalmából, leginkább csak a férfilakosság pontosabb számbavételére törekedtek. Több ilynemű kísérlet után csak 1777-ben lőn mind a férfiak mind a nők valamint a házi állatok összeírása is elrendelve s oly népszámlálás eszközölve, mely az egyéneket családonkint név, kor, rang és hovátartozóság szerint számba vette ugyan, a korra nézve mindazonáltal a nemeseknél s magasabb ranguaknál kivételt engedett, szóval ismét leginkább csak a katonaság alá eső 18 — 40 éveseket vette tüzetesebben számba. NÉPSZÁMLÁLÁS. Bevezetés. Die grosse politische Veränderung, zu Folge welcher im Monate März 1867 ein selbstständiges, verantwortliches königlich ungarisches Ministerium entstand, machte es der neuen Regierung zur Notwendigkeit, sich zuverlässigere und erschöpfendere statistische Daten über die Länder der ungarischen Krone, als die bisher bekannten waren, zu verschaffen. Der mit dem Portefeuille für Landwirthschaffc, Industrie und Handel betraute Herr Minister Stephan v. Gorove errichtete, sobald sein Ministerium ins Leben trat, sogleich für die statistischen Arbeiten eine eigene statistische Sektion, und wurde zugleich der Plan einer, noch im Laufe des Jahres 1867 vorzunehmenden Volkszählung ausgearbeitet. Der Herr Minister wusste sehr wohl, wie wichtig für den Staat und die Gesellschaft es sei, die Grundlagen zu kennen, auf denen ihre Kraft ruht und die Faktoren zu erfahren, welche zur Entwickelung ihrer Macht dienen. Nachdem die Grundmacht eines Staates sein Flächenraum und seine Bevölkerung bilden, die territoriale Grösse und die Zahl der Bevölkerung eines Landes daher Faktoren seiner Macht sind, so galt es ausser der bekannten Grösse des Flächenraumes über den zweiten weniger bekannten Faktor, die Zahl den Bevölkerung nämlich, sich sobald als möglich verlässliche Kenntniss zu verschaffen. Die schon für das Jahr 1867 projektirte Volkszählung konnte erst 1869, bezüglich in den ersten Tagen des Jahres 1870 durchgeführt werden. Während aber deren Ergebnisse in den folgenden Tabellen dieses Bandes aufgeführt werden, wird es im Interesse einer spätem derartigen Zählung liegen, eine treue Schilderung des Verlaufes dieser Volkszählung in der gegenwärtigen Einleitung zu geben, auch erscheint es fast unvermeidlich, einen Rückblick auf die Vergangenheit zu werfen, und ohne das Alterthum, das Mittelalter und die derartigen Bestrebungen des Auslandes zu berühren, bloss mit der Geschichte der Volkszählungen in unserem Vaterlande uns bekannt zu machen. Diese Geschichte ist aber leider sehr kurz, indem wir nicht nur allen nähern Daten über Ungarn entbehren, sondern bei dem fast gänzlichen Mangel solcher Daten voraussetzen müssen, dass die Institution bei uns noch sehr neu sei, zumal selbst eine an mehrere unserer vaterländischen Historiker ergangene direkte Aufforderung keine Mitheilungen lieferte, welche mehr Licht über die Vergangenheit unseres Gegenstandes verbreitet hätten. Die erste Volkszählung, von der wir genauere Kenntniss haben, ist die, welche Kaiser Josef n. im Jahre 1787 in Ungarn und den damit vereinigten Theilen in einem Reskripte an die Statthalterei anordnete. Die Verordnung wandte auch für Ungarn diejenigen Prinzipien an, welche in dieser Beziehung in den deutsch-österreichischen Erbländern massgebend waren, und wir müssen daher zunächst die Modalitäten der Zählung in den Erbländern wenigstens flüchtig berühren. Auch in Oesterreich ist übrigens die Volkszählung keineswegs eine alte Institutution. Nach glaubwürdigen Quellen besteht auch in Oesterreich eine allgemeine Volkszählung erst seit der zweiten Hälfte des vorigen Jahrhunderts, wenngleich in dessen einzelnen Ländern schon früher solche Zählungen vorkamen. So wurde im Jahre 1651, also nach dem dreissigjährigen Kriege, von der Geistlichkeit in den österreichischen Erbländern eine Zählung vorgenommen, um die Zahl der Personen der katholischen und protestantischen Kirche zu eruiren. Nach glaubwürdigem Angaben ist es kaum ein Jahrhundert, dass Volkszählungen in Oesterreich gesetzlich angeordnet wurden. Erst im Jahre 1754 wurde die erste sogenannte Seelen-Conscription in der einfachsten Art vorgenommen, bei welcher ausser der Bevölkerungszahl nur noch das Geschlecht, Alter und Familienverhältniss aufgenommen wurde. Grössere Wichtigkeit, aber zugleich auch eine grössere Einseitigkeit erhielten die Volkszählungen erst später dadurch, dass wegen Reorganisirung des Heeres die genauere Zählung der männlichen Bevölkerung angestrebt wurde. Nach mehreren wiederholten ähnlichen Versuchen, wurde erst im Jahre 1777 eine Zählung sowohl der Männer, als Frauen, und auch der Hausthiere angeordnet und eine solche Volkszählung zu Stande gebracht, welche die Personen familienweise nach Namen, Alter, Rang und Zuständigkeit aufnahm, bezüglich des Alters aber bei den Edelleuten und Personen höheren Ranges eine Ausnahme gestattete, mit andern Worten, es wurde abermals nur die militärpflichtige Bevölker ang im Alter zwischen 18—40 Jahren genauer gezählt i