Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt (1871)

Bevezetés - VI. A számlálási munka lefolyása

68 véghezvitt országos munkának értékét, valamint nem von le becséből a legtöbbhelytt mégis megkisérlett összehasonításnál az 1857-diki állapottal még az sem, hogy itt-ott tetemes, bár a változott tényekből majd mindenütt megmagyarázható eltérések nyilvánultak. Tagadhatatlan ugyan, hogy ez összehasonlítás 1857-tel még részletesebben, azaz községenkint, s a szt. István korona országainak e szerinti reconstruálása mellett lett volna eszközölhető. Az anyag ez irányban gyűjtetett is a statistikai hivatalban, az előmunkálatok meg vannak téve. De nem tekintve az óriás munkát, mit e művelet okozott volna, okvetlenül késleltetvén jelen mű megjelenését is, mégis, a ki azon zűrzavart ismeri, mely Magyarország egyes helységeinek, pusztáinak, telepeinek hovatartozásában, sőt még elnevezésében is uralkodik, a ki tapasztalta, hogy a három irányban gyűjtött ily adatok tetemes, maiglan sem tisztázott különbözeteket tüntettek fel, az helyesnek fogja találni, hogy ez összehasonlítás a jelen műben nem talált helyet; hanem fön lett tartva azon időnek, midőn a községi törvény foganatosítása alkalmával a statiska ezen ágába is kellő világítás fog jönni. Helytelen volna egyébiránt az eljárás, ha a népszámlálási munka kiemelt jó oldalainak és nagyban sikeres eredményének fölemlitése mellett a hiányok szó nélkül maradnának. Jelen mű érdeme azzal nem fokozódik, ha magunk eldicsérjük; de nem is fogy, ha a tapasztalt hiányokat is felsoroljuk. Ilyen egyik főhiány ajelenlevő idegenek s távollevő hazabeliek számbavételében nyilvánult, mint az az illető fejezetben bővebben is kifejtetett; de minek főoka a honossági és hovatartozási törvény hiányában rejlik. Ily törvény meghozatalának szükségét a népszámlálás ügyében tanácskozó első értekezlet is megpendítette már, de meghozása, noha 1868-ban még remélhető vala, közügyeink bonyolult helyzeténél és törvényhozásunk egyéb fontos teendőkkel való túlhalmozottsága mellett, meg nem valósulhatván, a népesség érintett részének szabatos számbavételén érezhető csorbát ejtett. Hiányul volna talán még felemlitendő a foglalkozás szerinti beosztás, illetőleg a különféle iparágaknak némi önkénytes csoportosítása. Tekintve azonban, hogy népszámlálási mű alig lehet hivatva az ipar-statistikai helyét pótolni s az egyes iparágakat részletesen felsorolni, e némileg szűk csoportosításhoz annál inkább kellett ragaszkodni, mert hasonló lőn a lajtántúli országokban és tartományokban is alkalmazva, melytől, ha utólag eltérünk, a népszámlálási munkák összehasonlítása szenved. Ugyancsak hiánynak tekinthető, hogy Dalmátia a jelen műbe föl nem vétethetett, mert közjogi viszonyai Magyarországhoz gyakorlatilag még szabályozva nincsenek, noha az 1868. XXX. t. czikkben a Magyarország s Horvát-Szlavon- s Dalmátországok között fennfogott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létre jött eredmény beczikkelyeztetett. E törvény 66-dik szakasza értelmében a mostani Dalmatia Horvát-Szlavon-és Dalmátországok területéhez tartozónak ismertetett el ugyan, foganatosítható azonban, a népszámlálás alkalmával ez nem volt. Dalmátország népessége ennélfogva a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok népessége között fordul elő. Ugyan e törvényczikk hiányos foganatosításának tekinthető, hogya határőrvidéken, mely a népszámlálás idejében még teljesen a császári és királyi hadügyi minister kezelése alatt állt, kinek közvetítése mellett nyerte az országos magyar kir. statistikai hivatal is az adatokat, csak ezen kimutatások szerint volt közölhető. E kimutatásokban pedig a péterváradi ezred területe a magyar határőrvidékkel együtt volt kimutatva, holott a fentidézett törvényczikk és szakasz értelmében hasonlóképen Horvát-Szlavon-.Dalmátországok területéhez tartozónak ismertetett el. Ez eltérés azonban annál kevésbbé fontos, mert időközben két határőrvidéki ezred területe már polgárosíttatván, B e 1 o v á r megye czime alat't sorakozik a magyar korona országainak jelen politikai felosztásához, ennek folytatásával pedig a jelenleg kimutatott területi beosztás szerinti számai már csak történelmi becscsel fognak birni. selben keinen Eintrag thut, dass im Vergleiche mit der Zählung vom Jahre 1857, welche an vielen Stellen v ersucht wurde, sich hie und da wesentliche Abweichungen ergaben, welche aber meist in den veränderten Verhältnissen ihre Erklärung finden. Es ist nicht zu leugnen, dass die Vergleichung mit den Ergebnissen des Jahres 1857 detaillirter, d. h. gemeindeweise und unter Reconstruirung der Länder der ungarischen Krone hätte durchgeführt werden können. Das Material wurde in dieser Richtung auch vom statistischen Bureau gesammelt und die Vorarbeiten dazu gemacht. Aber, wenn man auch die riesige Arbeit, welche dieses Operat verursacht hätte, unberücksichtigt lässt, hätte es jedenfalls das Erscheinen des gegenwärtigen Werkes verzögert, wird dennoch jeder, der das Wirrsal kennt, welches bezüglich der Zusammengehörigkeit, ja selbst auch in der Benennung der einzelnen Gemeinden, Pussten und Ansiedelungen noch herrscht und erfahren hat, dass die in drei Richtungen gesammelten derartigen Daten sehr wesentliche, bis heute nicht ins Reine gebrachte Abweichungen zeigen, es für richtig halten, dass jene Vergleichung im gegenwärtigen Werke keinen Platz fand

, sondern für jenen Zeitpunkt vorbehalten wurde, wo nach Durchführung des G e m e i n d e-G e s e t z e s auch in diesen Zweig der Statistik die nöthige Klarheit kommen wird. Es wäre übrigens ein unangemessener Vorgang, wenn man neben den hervorgehobenen guten Seiten der Volkszählung und der Erwähnung des im grossen Ganzen erfolgreichen Ergebnisses für deren Mängel nicht ein Wort fände. Das Verdienst des vorliegenden Werkes wird dadurch nicht erhöht^ wenn wir selbst es loben, — aber auch nicht vermindert, wenn wir die bestehenden Mängel aufzählen. Ein solcher Hauptmangel zeigte sich bei der Aufnahme der anwesenden Fremden und abwesenden Einheimischen, wie dies in dem bezüglichen Abschnitte ausführlicher dargestellt wurde, dessen Hauptursache aber in dem Mangel eines Gesetzes über die Heimath und Zuständigkeit liegt. Die Notwendigkeit eines solchen Gesetzes wurde schon bei der ersten Berathung über die Volkszählung in Erwägung gezogen, dessen Zustandebringung aber konnte, obwohl man darauf im Jahre 1868 noch gehofft hatte, bei der Lage unserer öffentlichen Angelegenheiten und der Ueberbürdung unserer Legislative mit andern dringenden Agenden nicht zur Wahrheit werden, und BO entstand auch bei der genauen Aufnahme jenes Theiles der Bevölkerung eine fühlbare Lücke. Als Mangel wäre ferner noch anzuführen die Eintheilung der Bevölkerung nach der Beschäftigung, bezüglich, die etwas wilkürliche Gruppirung der Gewerbszweige. In Anbetracht des Umstandes aber, dass ein Volkszählungswerk kaum dazu bestimmt sein kann, die Stelle einer Gewerbe-Statistik zu ersetzen und einzelne Zweige der Gewerbe detaillirt aufzuführen, musste man sich um so mehr an diese etwas enge Gruppirung halten, da dieselbe auch in den Ländern und Provinzen Oesterreichs in Anwendung gebracht wurde, und, wenn wir davon nachträglich abgewichen wären, dadurch die Vergleichbarkeit der Volkszählungs-Operate gelitten hätte. Ebenso ist es als ein Mangel zu betrachten, dass Dalmatien in dieses Werk nicht aufgenommen wurde, denn seine staatsrechtlichen Verhältnisse zu Ungarn sind, praktisch noch nicht geregelt, obwohl mit dem Gesetzartikel XXX vom Jahre 1868 der zu Stande gekommenen Ausgleich über die zwischen Ungarn und den Ländern Kroatien, Slavonien und Dalmatien obschwebenden staatsrechtlichen Fragen inartikulirt wurde. Nach dem 66. Abschnitte dieses Gesetzes wurde wohl anerkannt, dass das jetzige Dalmatien zu dem Gebiete der Länder Kroatieu-Slavonien-Dalmatien gehöre, doch war diese Gesetzesbestimmung bei Gelegenheit der Volkszählung noch nicht durchführbar. Die Volkszahl Dalmatiens erscheint demnach bei der Bevölkerung der im Reichsrathe vertretenen Länder und Provinzen. Ebenso ist es als eine mangelhafte Durchführung desselben Gesetz-Artikels zu betrachten, dass die Bevölkerung der Militärgrenze, welche zur Zeit der Volkszählung noch vollständig unter der Verwaltung des k. und k. Kriegsministeriums stand, durch dessen Vermittelung auch das k. ung. statistische Bureau die Daten darüber erlangte, blos nach diesen Ausweisen mitgetheilt werden konnte. In diesen Ausweisen erschien aber das Gebiet des Peterwardeiner Regiments zusammen mit der ungarischen Militärgrenze nachgewiesen, wenngleich dasselbe nach dem eben berufenen Gesetzartikel und Abschnitte gleichfalls als zu dem Gebiete der Länder Kroatien-Slavonien-Dalmatien gehörig anerkannt wurde. Diese Abweichung ist aber um so weniger von Belang, als in der Zwischenzeit auch das Gebiet von zwei Grenzregimentern bereits provincialisirt wurde, und als Comitat Belovár in der gegenwärtigen politischen Eintheilung der Länder der ungarischen Krone vorkömmt, bei der Fortsetzung dieser Provincialisirung aber ohnedies die nach der bisherigen territorialen Eintheilung der Militärgrenze mitgetheilten Zahlen einen nur mehr historischen Werth haben werden.