Az 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei a hasznos házi állatok kimutatásával együtt (1871)

XII. A köz- és magánépületek és a lakviszonyok

553 Hasonlóképen legelőnyösebb viszonynak látszanék, ha minél kevesebb lakó esik egy-egy szobára, s itt Fiume példája (2.44) csak ugyan ez állítás mellett szól. Ámde miért volnának Erdély ebbeli viszonyai kedvezó'bbek Magyarországéinéi, holott tudjuk, hogy a nép nagyrésze, nevezetesen az oláh lakosság egy-egy szobát szokott lakni családostól. A határőrvidék roppant nagy száma közel 6 lakóval egy-egy szobára szintén. felötlő, de talán magyarázható. Egyébiránt okvetlenül kitűnik e fölvételből, hogy az első kísérletnél megállapodni nem lehet s habár a magán statistikusnak e közlemények által sok anyag van nyújtva arra nézve, hogy öszszevesse a lakrészek és lakók számát a házak és helységek számával — mi e mü határánismét túl terjedne —; annyit mégis már itt ki kell mondani, hogy a nyert eredmény becses ugyan kezdetnek, s habár eddigelé nem áll talán arányban a reá fordított munkával, azt mindenesetre kiderítette, hogy a kutatásokban haladni kell, ha — a miben a lakviszonyok tüzetes ismerete leginkább volna haszonra fordítható — közegészségügyi tekintetben akarnók értékesíteni. Ebenso scheinen die günstigsten Verhältnisse dort zu Bein, wo die wenigsten Bewohner auf je ein Zimmer entfallen, und hier spricht das Beispiel von Fiume (2.44) eben für diese Behauptung. Warum wären dann aber die diesfülligen Verhältnisse Siebenbürgens günstiger, als die Ungarns, nachdem wir wissen, dass dort bei einem grossen Theile des Volkes, namentlich bei der romänisohen Bevölkerung die ganze Familie nur je ein Zimmer bewohnt. Die grosse Zahl in der Militärgrenze mit je 6 Einwohnern auf ein Zimmer ist ebenfalls auffallend, aber vielleicht doch erklärlicher. Eines jedoch ergibt sich unzweifelhaft aus dieser Aufnahme, nämlich

: dass man bei diesem ersten Versuche nicht stehen bleiben darf und wenngleich den Privatstatistikern durch diese Mittheilungen viel Material in der Richtung geboten worden ist, um die Wohnbestandtheile und die Anzahl der Bewohner mit der Zahl der Häuser und Wohnorte zu vergleichen — was wieder die Grenzen dieses Werkes überschritten hätte — so kann man doch soviel sagen, dass das erzielte Ergebniss wohl als ein schätzbarer Anfang betrachtet werden kann und obwohl es mit der darauf verwandten Arbeit vielleicht in keinem richtigen Verhältnisse steht, doch soviel jedenfalls daraus hervorging, dass wir in unseren Erhebungen fortschreiten müssen, wenn wir (worauf sich die genauere Erforschung der Wohnungsverhältnisse insbesonders zu verlegen hätte) dieselben mit Rücksicht auf die öffentliche Gesundheitspflege verwerthen wollen. KÉPSZÁM L.ÁT.ÁS. 139