1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

I. AZ 1850. ÉS AZ 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐZMÉNYEI

lakóházait. Az 1754. március 16-án kiadott rendelkezés szerint az összeírást a világi és az egyházi szerveknek háromévenként kellett volna megismételniük. Az 1757. évi összeírást azonban a porosz háború megakadályozta. Az 1760-ban, illetve némely tartományban 1761-ben elvégzett összeírás szembetűnő hibákkal rendelkezett, amelyről még az 1762. április 15-én kelt legfelsőbb kézirat is megállapította, hogy szándékos, valószínűleg az adózással összefüggésben álló torzításokat tartalmazott. 1762. április 24-én és május 5-én kelt udvari dekrétumok új korszakot nyitottak az osztrák népesség-összeírások történetében. A legjellemzőbb változás az előző korszakhoz képest az évenkénti összeírások elrendelése, illetve a népesség számának és a népmozgalom adatainak együttes jelentése. Ez a népességszámok és a népmozgalmi statisztika mérlegszerű összeállítására való törekvés közel kilenc évtizeden keresztül egyik legjellemzőbb, de egyszersmind igen sok nehézséget és hibát tartalmazó jellemvonása az osztrák tartományok, valamint Magyarország népesség-összeírási gyakorlatának. Ma már alig értjük az 1762-69. évi népösszeírással kapcsolatos törekvéseket — az összeírás tartalmának kiterjesztését, az egyházi és a világi összeírási sémák eltéréseit —, az 1754-1762. évi tapasztalatok előbb említett, hivatalos értékelése után. Úgy látszik, hogy adminisztratív megfontolások kerekedtek felül, amelyek nem mérlegelték kellőképpen a korabeli társadalmi, igazgatási viszonyokat, és mindehhez még az is hozzájárult, hogy az összeírás fogalmai sem voltak teljesen egyértelműek. Igen jellemző, hogy a tartományok, de még a kisebb politikai egységek sem hajtották végre egységesen az összeírásokat. Némelyek a gyermekeket, mások a zsidókat hagyták ki az összeírásokból, és amint várható volt, a lakosság kor szerinti összege nem egyezett a foglalkozás vagy a társadalmi státus szerinti végösszeggel. A népesség mérlege — az év eleji summa és a népmozgalom egyenlegének összege — pedig úgyszólván sohasem egyezett meg az év végi, vagy a következő év eleji népesség számával. Ez az összeírási módszer viszonylag hosszú ideig fennmaradt, annak ellenére, hogy az osztrák államapparátus több, irányító szerepet játszó egyénisége súlyos kifogásokat emelt az összeírások módszereivel szemben (Borié, Chotek). Az 1769-ben bevezetett katonaállítási rendszer, amint ezt az 1770. február 10-én kelt pátens is kiemelte, alapvetően megváltoztatta a conscriptio animarumok — a lélek összeírások — tartalmát és rendszerét. Az összeírásoknak most már az volt a céljuk, hogy megállapítsák a keresztény, katonaköteles, katonai szolgálatra alkalmas vagy alkalmatlan férfiak számát. Természetes, hogy az összeírásokat a katonaság hajtotta végre és nemcsak a jelenlevő férfi lakosság adatait jegyezte fel. hanem az odavaló, de távollevő férfiak adatait is. Ez a kizárólagosan katonai szempontokat célzó összeírás 1777-ig maradt érvényben, évenkénti ismétlés szándékával. Ugyanebben a korszakban azonban megmaradtak a közigazgatási hatóságok összeírásai is, amelyek már felölelték a teljes nem nemes népességet, ideszámítva a nőket és a zsidókat is. A katonai és a közigazgatási hatóságok összeírásainak eredményei természetesen nem egyeztek és ezért az 1775. szeptember 29-i udvari dekrétum 1777-től kezdve új összeírási rendszer bevezetését rendelte el. Ez a dekrétum é? a hozzáfűzött utasítások alapját képezték az 1850. évben végrehajtott népszámlálással bezáruló népesség-összeírási korszaknak, néhány, 1805-ben és 1830ban végrehajtott kisebb módosítástól eltekintve. Az 1777. évi összeírás Magyarországra is kiterjedt. (Levéltáraink töredékes forrásaiból azonban megállapítható, hogy Magyarországon már 1777 előtt is, 1771-ben és 1772-ben is végrehajtottak az 1777. évihez tartalmában igen hasonló összeírásokat.) A népességet és az igavonó álla6