1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

V. A NÉPSZÁMLÁLÁSOK KIADVÁNYAI ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI

községi és külterületi lakotthelyek 1857. évi közigazgatási beosztásnak megfelelően közzétett 1850. évi tényleges népességszáma. (A korabeli Erdély területére is.) Az 1857. évi népszámlálás iratait részint a községek, járások, megyék igazgatási szervei őrizték, részint a kerületek számvevőségi osztályai és végül a bécsi Direktion für Administrative Statistik. A kerületi helyhatósági osztályok népszámlálási iratanyagát a múlt században az Országos Levéltár vette át és azt a mai napig selejtezésmentesen megőrizte. Ez az iratanyag azonban nem tartalmazza a számvevőségeken őrzött statisztikai táblázatokat. Az iratoknak ezt a részét a második világháborúig a Legfőbb Állami Számvevőszék őrizte. A második világháború után az iratanyag a MÉH-be került. Az Országos Levéltárban található 1857. évi népszámlálási iratanyag elsősorban a népszámlálás szervezésével, lebonyolításával, személyi és anyagi ügyeivel fog18/ lalkozó iratokat tartalmazza, statisztikai anyag csak elvétve, véletlenül akad. Az 1857. évi népszámlálás községenkénti táblái 1863-ban még hiánytalanul megmaradtak és a megyei apparátus rendelkezésére álltak. A táblákra már 1860-ban is szükség volt, mert az életbelépő közigazgatási területi reform után a pénzügyi és a katonai hatóságok is sürgették a Helytartótanácsot, követelve a járások községeinek, pusztáinak pontos felsorolását, a vezető tisztviselők székhelyeinek közlését. A Helytartótanács már 1861. január 17-én körrendeletet küldött ki a vármegyékhez (2561/1861), hogy a megyei tisztviselők székhelyét, állandó lakását, valamint legközelebbi postaállomásaikat írják össze és terjesszék fel. Ezt követően január 25-i körözvényében a járásokhoz tartozó községek névsorát követelte a megyéktől (2564/1861). Ennek a két kimutatásnak elkészítése és megküldése a megyei apparátus politikai és adminisztratív ellenállása miatt 1863 márciusáig húzódott. A beküldött megyei lajstromokat az Állami Számvevőség összesítette. Több szakigazgatási szerv, de különösen a Főparancsnokság kérésének megfelelően, az időközben kiadott helytartótanácsi rendelkezések szerint a járások nevét, az odatartozó községek felsorolását, valamint a községekhez tartozó puszták nevét tüntették fel a kimutatásban, továbbá a megyei tisztviselők, szolgabírák székhelyét, illetve a járások székhelyét, a legközelebbi postaállomást. Ez 19 / az "Összkimutatás a közigazgatási beosztásról" fennmaradt. A Főhadparancsnokság sürgetésére a Helytartótanács 1862. január 25-én körrendeletet küldött minden megyei és kerületi kormányzóhoz, valamint Buda és Pest városokhoz és az előzőekben leírt kimutatásoktól némileg eltérő újabb összeállítást követelt, mégpedig igen rövid határidő alatt, már február végére. A Helytartótanács az alábbi adatok megküldését kívánta: - a helységek neve, jogállása, minősége (mezőváros, bányaváros, falu, puszta); - milyen római katolikus, görög egyesült és görög nem egyesült püspöki megyéhez tartozik; - melyik ágostai, református egyházi kerülethez és melyik hadkiegészítő parancsnoksághoz tartozik; - van-e rendezett tanácsa; - utolsó postájának a helye; - népességének száma 1857-ben; - "túlnyomó divatozó nyelvek"; - jegyzet. A helységek neveit járásonként betűrendben kellett közölni, zárójelbe téve a helynév különböző nyelvű változatait. A népesség számát "az 1857. évi népszámlálás eredménye szerint" kellett megadni. 18