1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

III. MELLÉKLET Magyarázó emlékirat a népszámlálás előírásaival kapcsolatban

E népszámlálási rendelkezés megbeszélésekor mindenekelőtt két fontos kérdést kell megvilágítani és szétválasztani: 1. Mi a kitűzött cél? 2. Előreláthatólag milyen eszközöket kell használni a cél elérésére? A cél kitűzésével kapcsolatban meg kell határozni azt a kört, amit az államvezetés akar átfogni e népszámlálási művelettel kapcsolatban. A népességet ugyanis meg lehet számolni — a szó szoros értelmében —, vagyis a feladat ebben az esetben arra korlátozódik, hogy megállapítsák egy bizonyos időpontban hány lakosa van egy községnek, járásnak, megyének, kerületnek, országnak és az összbirodalomnak. Ezzel kapcsolatban figyelembe lehetne venni a nemek különbségét, az életkort, például a 14. és 20. évet. Ilyen korlátozott népszámlálásra külföldön akkor került sor, amikor másra nem volt szükség, mint a lakosság számának megállapítására, például az adó kivetése céljából. Angliában is megelégedtek ilyen korlátozott eredményekkel. Minthogy azonban Ausztriában a politikai szervezettség az egész Birodalomra kiterjed, számítani lehetett arra, hogy ennek a szervezetnek a közreműködésével nagyobb feladatot is meg lehet oldani; a megalkotott szabályzat a legtöbb, a statisztikai munkában járatosabb, fejlettebb ország példájára nemcsak népszámlálást, hanem népleírást is céloz. Az így meghatározott cél határai azonban nagyon változatosak lehetnek. A népességet le lehet írni nagyon kevés megkülönböztető jellemzővel, például: nemek, életkorcsoportok, vallás szerint ugyanúgy, mint szélesskálájú megkülönböztetéssel, például az életkorok esetében — az évek, sőt a hónapok szerint is, mint külföldön itt-ott szokásos —, vagy a foglalkozási csoportok részletezésével. Bármennyire is kívánatos, hogy a népszámlálás a lakosság lehetőleg pontos leírását, életkörülményeinek alapos tükrözését tárja elénk, mégsem szabad túlságosan részletekbe merülnünk, mert az ilyen hatalmas birodalomban, ahol a kultúra nem egyformán terjedt el, a nagy feladattal az ezzel foglalkoztatott apparátust terheljük és végül nagyon részletezett, önmagában számszerűen pontos, de gyakorlatilag a valóságtól mégis eltérő eredményeket kapunk, eltekintve egyéb hátrányoktól, mint a kiadások növekedése és a kerületi hivatalnokoknak egyéb fontos munkájuktól való elvonása. Az államigazgatás szempontjából tanácsos tehát a lakosság legfontosabb jellemzőinek vizsgálata; az egyéb kívánságok teljesítését pedig arra az időre kell halasztani, amikor a már korlátozott terjedelemben elvégzett művelet sikere kezeskedik az elhalasztott kívánságok teljesítéséért. Ezeket a vezérelveket a szabályzat megszerkesztésénél is figyelembe vették. A személyi viszonyok számbavételénél a következő öt kategóriára szorítkoztunk: I. a vallás II. a foglalkozás, ipar, vagy más megélhetési forrás III. a kor IV. a családi állapot V. a tartózkodási hely. Ezeken, a bizonyosan tágan megállapított kereteken belül, a népességet meglehetősen részletesen különböztettük el, amint azt a következő magyarázat bizonyítja. ad I. Vallás. Ennek a rovatnak a fontossága nem kíván különösebb magyarázatot. Gyakorlati okokból a nemek megkülönböztetése nélkül 10 rovat készült, mégpedig egyrészt a Birodalom területén gyakrabban előforduló felekezetek és a különösen figyelembe veendők számára; másrészt a többiek részére összesen egy rovat. A rovatok a következők: a/ latin szertartású katholikusok b/ görög szertartású katholikusok c/ örmény szertartású katholikusok d/ nem egyesült görögök e/ nem egyesült örmények f/ lutheránus evangélikusok g/ református és helvét-evangélikusok h/ unitáriusok i/ zsidók k/ minden más hitvallás (mennoniták, lippovánerek, mindenkor előforduló nem keresztények, a zsidók kivételével, például: mohamedánok). 134